A Covid-járvány idején ízelítőt kaptunk abból, mi történne, ha akadozna vagy teljesen leállna az élelmiszer szállítás – import és export egyaránt. A klímaváltozás, és jelenlegi energiaválság szintén egy új nehézség, amivel az élelmiszeriparnak szembe kell néznie, így elkezdtek olyan növényeket keresni, amelyek igénytelenek (jelentős aszály esetében is életben marad), de elég nagy mennyiségben lehet termelni őket és magas a tápértékük. Íme, az 5 megmentőnk, amelyek egyszer majd alapélelmiszerekké válhatnak.
Az ENSZ statisztikái szerint 2020-ban 768 millió alultáplált ember élt a világon, ebből 418 millió Ázsiában, 282 millió Afrikában és 60 millió Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Ezeken a területeken ráadásul a népesség folyamatosan és nagy mértékben nő, tehát olyan növényeket kellett felkutatni, amelyek milliók táplálására is alkalmasak, és ezeken a területeken is megélnek. Néhány éve már lehet kukacokból, bogarakból, rovarokból készült húspótló fehérje-készítményeket kapni, de ahol sok a fertőzött, betegségeket terjesztő ízeltlábú, ez a verzió sem jelent feltétlen megoldást. A Világgazdasági Fórum a következő 5 növényről megállapította, hogy képesek enyhíteni az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát világszerte, és megmenthetnek többszáz millió embert az éhhaláltól. És az sem utolsó szempont, hogy jól elkészítve még finomak is.
Mexikói datolyauborka
Fotó: Shutterstock
Latin nevén Melothria scabra, közismert nevén pedig cucamelon, vagy mexikói egérdinnye, az uborkával rokon zöldség, amelyet általában savanyítanak, és Mexikóban és Venezuelában őshonos. A termések mérete egy nagyobb szőlőszemre, az íze pedig az uborkára hasonlít. Ezt a zöldséget már a gyarmatosítás előtt is fogyasztották nyersen az őslakosok, majd később savanyítással tartósították. A nedves, páradús környezetet szereti, ezt leszámítva más igénye nincs.
Gumós sarkantyúka
Fotó: Shutterstock
Külsőre leginkább a mi csicsókánkra emlékeztet a mashua (latin nevén Tropaeolum tuberosum), amely az Andokban őshonos, főleg Peruban és Bolíviában termesztik a gumójáért, mert a kemény talajban és a szélsőséges időjárásban is megmarad. A talajban hidegben is áttelel, majd szép, élénk színű virágokkal tavasszal újra kivirágzik. A gumót megfőzik vagy megsütik, a magashegyi klímán is nagy mennyiségben termeszthető, és a gazok között is életben marad.
Csavarpálma
Fotó: Shutterstock
A csavarpálma, vagyis a pandanus a trópusokon és a szubtrópusokon őshonos pálmaszerű fák nemzetségébe tartozik, a legnagyobb mennyiségben Madagaszkáron és Malajziában él. Ezek a pálmák jól bírják a szárazságot, az erős szelet és a lecsapódó sót, a levelei és a termései ehetőek. Ha érettek a termések, akkor nyersen is fogyasztható, a kicsi, éretlen gyümölcsöket mindenképpen meg kell főzni fogyasztás előtt. A pálmaleveleket főzéshez, csomagoláshoz használják, és a pazarlás-mentesség jegyében kézműves termékeket is fonnak belőle.
Abesszin banán
Fotó: Shutterstock
Az ensete ventricosum, vagy csak röviden Ensete a nálunk is kapható banán Etiópiában őshonos rokona, lágyszárú növény, ami ma már 20 millió embert táplál Afrikában. Ez a növény a szárazságot, az áradást és a magas hőmérsékletet is túléli. Szárából, gyökeréből nyert zúzott pépből kása és kenyér készíthető.
Lablab
Fotó: Shutterstock
A lablab purpureus, közismert nevén jácintbab vagy egyiptomi vesebab Afrikában őshonos babféle. Száraz, tápanyagban szegény vagy szennyezett talajban is jól fejlődik, ráadásul a növény minden része ehető. A termés főzésével azonban vigyázni kell, mert főzés közben mérgező anyagok szabadulnak fel belőle, ezért elkészítése közben többször is cserélni kell a vizet. A növény levele nyersen és főzve is fogyasztható, nagyjából úgy használják, mint a spenótot. A babvirágok nyersen vagy párolva fogyaszthatók, a gyökerét főzve vagy sütve eszik, a babszemekből pedig tofu vagy tempeh készül.
Ha utazol és találkozol ezekkel az ősi növényekkel, akkor bátran kóstold meg, próbáld ki, hátha egyszer a saját kertedben is elkezded termeszteni őket.