Buick Bandi – A lóerők bűvöletében

Ferenczy András a becenevét a szenvedélyévé vált szórakozásáról kapta. A szerelem egy 1970-es Buick Riviera képében érkezett, amelyet meg is vett, felújított, és azóta ezzel járja szabadidejében az országot. Bandit egyszerűen lenyűgözi az 50–70-es évek Amerikája, a korszak, amikor még az egész Egyesült Államok „autóban élt". Az üzemanyag olcsó volt, a kontinens óriási terei, a felfedezésre váró természeti környezet pedig vonzóvá tette ezt az életformát, és a szabadság érzésével ajándékozott meg egy egész nemzedéket.

„Főhősünk" az e világot bemutató amerikai filmeken szocializálódott, Buickja pedig a szabadidő eltöltésének lényeges szereplőjévé vált.

Barátaival bütyköli, szét- és összeszereli, felújítja, csinosítgatja, majd velük együtt az ország különböző vidékein barangol. Imádja a természetet, az új felfedezésre váró tájakat, és nem utolsósorban a hasonszőrű, amerikai autókban „utazókkal" rendezett kirándulásokat. Ha beül a hatalmas masinába, és felbőg a 7500 köbcentis erőmű, határtalan nyugalom és béke fogja el. Még a rádiót sem kapcsolja be, a Buick motorjának zümmögése éppen elegendő háttérzene. Mindehhez szinte kötelező kellékként tartozik a westernkalap, -ruha és -csizma, sőt egyes találkozókon még korhű coltok, winchesterek is előkerülnek. A táj szépsége, a jó levegő, barátok, gyönyörű autók, amelyek után megfordulnak az emberek… ezek az építőkockái Bandi világának.

Tóth Henrik – Az álomgyáros

A Komárom-Esztergom megyei településen, Császáron található Henryxcity megálmodója már gyermekként is vonzódott a Vadnyugathoz, de igazán felnőttként szeretett bele. Tizenhét éve is ez a fajta nosztalgia hajtotta az Egyesült Államokba, ahol sorra végigjárta a történelmi emlékhelyeket, hogy azután otthagyja a szíve egy darabkáját. Az élmény annyira erős volt, hogy hazatérve vásárolt egy kis farmot, és felépítette az első két vadnyugati házat, hogy legyen valamije, ami emlékezteti a vágyott világra.

Majd újra és újra visszatért a Vadnyugatra – Nevadába, Arizonába, Kaliforniába –, és régi bútorokat, nyergeket vásárolt.

Így gyűltek az 1800-as évek Amerikájának relikviái, itthon pedig egyre többen jártak a korhű westernfarm csodájára. Népszerűségének egyik kulcsa, hogy bár birodalmában egyre több mindent lehet kapni, bikára és kisvasútra is fel lehet ülni, sőt, mára az egykori büféből is sok száz embert ellátni képes étterem lett, Henrik mégsem szed belépőt vadnyugati Disneylandjében, így a látogatók örömmel érkeznek. Henryxcity emellett mára a legnagyobb motoros találkozóhely is lett Magyarországon, így mindig történik valami errefelé. A city pedig évről évre fejlődik, Henrik és csapata jelenleg egy fegyverkiállításon és ásványgyűjteményen dolgozik.

Németh Balázs – A mesterlövész

A történelemtanár, történész Balázs számára a régi fegyverek ismerete és megismertetése hozzátartozik a mindennapokhoz. Vadászni, lőni is csak ilyen darabokkal jár. Nem meglepő, hogy fegyverboltja mellett otthonát is több colt, vadász- és muzeális fegyver díszíti.

„Gyerekként minden kisfiú katona vagy huszár szeretne lenni… aztán van, aki kinő ebből. Nálam nem így lett."

A fegyverek szakértője évente többször vesz részt különleges westernlövészversenyeken, amelyek egyik ikonikus helyszíne Dabas, ahol a versenyzők valamilyen karaktert megálmodva, annak korhű gúnyájába öltözve mérik össze lövőtudományukat. Balázs egy egyszerű marhapásztor szerepét szokta magára ölteni, de vannak például városi bankárok is. A versenyeken a fegyvertok a főszereplő: fontos, hogy könnyedén ki lehessen kapni belőle a fegyvert, hiszen ezen egy élet (de itt inkább a győzelem) múlhat. Maguk a versenyek a szituációs lövészágba tartoznak, ahol a gyorsaság és a pontosság alapelvárás. A feladat pedig például egy vadnyugati szalonban lezajló lövöldözés – persze a versenyzők fémcélokra lőnek. A szabályok egyszerűek: a leggyorsabb győz. A verseny során csak a kultúrkörbe tartozó westernfegyverek kerülhetnek elő, így láthatunk itt például 1873-ban gyártott puskákat is. A verseny fődíja az erkölcsi győzelem, tárgyi jutalom nincs. De ez a legkevésbé sem számít senkinek, mint mondják: „Azért csináljuk, mert szeretjük!"

Nádor József, Tyuxi – A hazai bikarodeó atyja

Tyuxi és csapata évekkel ezelőtt úgy döntött, mindent megtesznek, hogy a bikarodeó, mint sportág Magyarországon is képviselje magát. Rendszeresen edzenek, versenyeznek, szabadtéri rendezvényeket és bemutatókat tartanak – így jött létre a Tyuxi Rodeo show is. Eseményeiken van minden, ami csak kell egy igazi rodeóhoz: amerikai autók, gyönyörű lovak, jellegzetes szerelések, erős bikák és rengeteg izgalom.

A cél: 8 másodpercet eltölteni egy közel ezer kilogrammos állat hátán.

A cowboyok és a bikák küzdelme emberfeletti, és óriási élmény a nézőknek, amely mögött sokak komoly munkája áll: Tyuxi kitartóan járja az országot, és rendszeresen állatokat vásárol, amelyeket aztán a rancson tovább edzenek. A monorierdei telepen közel 500 bikát tartanak, ezekből kerülnek ki a rodeós állatok is, melyeket igyekeznek minél elasztikusabb mozgásra kiképezni, hogy még jobban hasonlítsanak az amerikai rodeók stílusához, szépségéhez. Tyuxi hosszútávú célja, hogy a 2022-ben megrendezett Európai Bajnoki Döntőt megnyerjék, ahol amerikai nagyágyúk is versenybe szállnak, és ahonnan egyenes út vezet a világbajnokságra. Ahogy Tyuxi mondja: „Amerika eddig úgy hirdetett világbajnokot, hogy európai versenyző nem is volt a mezőnyben – így maximum kontinensgyőztes születhet. Mindegy, hogy a versenyzőnk akár az első másodpercben kiesik, az európai zászlónak ott kell lennie!"

Herbert Köneke – Barátságos westernhős

Herbert gyerekként Bud Spencer, Terence Hill és más spagetti westernfilmeken nőtt fel, és már ekkor megfogalmazódott benne a westernpark-álom. Többször járt Amerikában, ahol komolyabban belekóstolhatott a kultúrába, így tervezgette, milyen lesz majd az ő vadnyugati birodalma, melyet végül Nemesvitán hívott életre.

Herbert vadnyugati imázsa nem csak kulissza, öltözete a hétköznapokban is egy igazi westernhőst idéz.

Szabadidejében szívesen jár countryfesztiválokra, saját birtokán májustól augusztusig mindennap részt vesz a vendégek fogadásában és a különböző showműsorokban, télen pedig, amikor zárva vannak, igyekszik tovább fejleszteni a rancsot, ahol ő maga is él. Nagyon boldog, hogy az álma megvalósult, és borzasztóan büszke, amikor tíz éve visszatérő vendégeket köszönthet. „Ha a vendégek boldogok, akkor én is az vagyok" – mondja Herbert, aki azt tartja a park igazi erősségének, hogy család- és gyerekbarát szórakozást nyújt. Minden kicsi nagyon élvezi a kisállat-simogatót, a pónilovaglást, az aranymosást, a bankrablást és a madár show-t, ahol egy betanított sivatagi ölyv ejti bűvöletbe a nézőket. A cowboy számára fontos, hogy minden elődadás a gyerekek bevonásával történjen, szerinte ezért járnak vissza minden szezonban a vendégek.

Szöveg: Sinkó Edit