A világ legrégebbi kézműves foglalkozásai; csodálatos fotókon megörökítve... De vajon meddig láthatjuk még ezeket a kézzel készített termékeket, ha egyre kevesebb fiatal tanulja meg e mesterségeket? A szegény országokban ugyan még léteznek ilyen tradicionális műhelyek, amelyek rengeteg turistát vonzanak, akik nemcsak fotózni szeretnék a látogatók, de sokszor vásárolnak is. Ám ez önmagában sajnos nem elég ahhoz, hogy vonzóvá tegyék a szakmát a fiatalok számára, így addig csodáljuk meg az eltűnőben lévő kincseket, amíg lehet.
Vietnámi halászkosárfonók
Fotó: Instagram
A Do nevű eszköz egy tradicionális vietnámi halászkosár, amelyet nagyon aprólékos munkával fonnak (hogy a legkisebb halak is fennakadjanak benne), majd a kész eszközöket még füstölik is, hogy tartósak legyen.
Pakisztáni dobkészítő
Fotó: Instagram
A színek és formák kombinációja végtelen, a fém, fa vagy cseréptestre általában kecskebőrt feszítenek.
Cserépedény-készítő Mianmarban
Fotó: Facebook
A kerámiaedények megformázása után hagyományos díszekkel öltöztetik fel az ételtárolókat, vázákat, dísztárgyakat.
Spanyol ernyőkészítő
Fotó: Facebook
A napernyők összerakása, és a textil festése is külön-külön szakma, minden gyártási folyamatért külön csoport felelős.
Muranói üvegfújó művészek
Fotó: Instagram
Nemcsak elképesztő fizikum, de művészi kreativitás és kézügyesség is kell ehhez az régi szakmához. Mivel a muranói lakberendezési tárgyak még mindig nagyon kelendőek és drágák, néhány fiatal még fellelhető a szakmában.
Magyar csipkekészítés
Fotó: Instagram
A magyr csipkeverésnek az egész világon vannak rajongói, Amerikától Japánig sok hobbikézműves szeretné megtanulni ezt a technikát, itthon viszont kevesen próbálkoznak meg vele. A fenti képen höveji csipkeminta látható.
Halászháló-javítók Vietnámban
Fotó: Facebook
Bár ez nem művészet, a halászok nagyon megbecsülik a hálójavítókat, hiszen nekik köszönhetően nem kell új hálót venni. Ha egy nagyobb anyag kiszakad, hanem akár napokig is javítják, de utána újra bevethető a tengeren a fontos zsákmányszerző eszköz. A képen régi varrógépekkel varrják a hálót, de a szegényebb falvakban kézzel foltozzák.
Kézi csomózású perzsaszőnyeg
Fotó: Instagram
Néhány hét, és meg is van egy kisebb szőnyeg, ám egy nagyobb, egész szobát betakaró szőnyeghez hónapok kellenek, mire elkészül.
Egyiptomi cipőkészítő
Fotó: Instagram
Észak-Afrika a mamuszcipők otthona: lehet papucs és félcipő, de mindnek vékony a talpa, így hosszabb menetelésre, sétára nem alkalmasak ezek az ősi lábbelik.
Indiai szárifestő
Fotó: Instagram
A szári, azaz a női tóga piaca igen nagy, a színes-mintás, téglalap alakú textileket minden indiai kislánynak meg kell tanulnia egyedül felvenni.
Perui hímzés
Fotó: Getty Images
Az Andok magasan élő népei ilyen színes kelméket szőnek és hímeznek, mely textilek nem csupán szépek, de nagyon melegek is, hiszen alpakagyapjúból készülnek.
Portugál csempefestő
Fotó: Getty Images
Portugáliában járva mindenhol színes csempékkel díszített házakra, utcákra, sőt városrészekre bukkanhatunk. A díszes falak a következő hagyományos technikával készülnek: a még máztalan csempéken ideiglenesen felragasztják a falra, ahol a művész mintát vagy képet fest rá, ezt követően égetik ki és ragasztják fel újra a falra a díszes csempéket.