Élnek mérges kígyók Magyarországon? Naná!

Mutatjuk, természetjárás során milyen kígyófajtákkal és hol találkozhatunk hazánkban.

vízisikló
Fotó: 123rf

Vannak őshonos kígyóink, siklóink, de szerencsére nem kell mindegyiknél mérges marástól tartanunk, és egyik fajtánk sem nagytestű, hogy mondjuk összeroppanthassanak. A következő fajták közül mindegyik természetvédelmi oltalom alatt áll, sőt vannak védett fajaink is. Találkoztál már közülük valamelyikkel?

Keresztes vipera (Vipera berus)

Fotó: 123rf

Keresztes vipera

A keresztes vipera természetvédelmi értéke 250 000 forint. A hímek átlagosan 60 cm-re, a nőstények 70-80 cm-re nőnek, de találtak már 1 méter feletti egyedeket is. Mintázata jellegzetes: a nyaktól a farok végéig húzódó, sötét színű cikcakk sáv a jellemző, ami elüt a test alapszínétől. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, amelyek színe megegyezik a cikcakk színével. Mérgező a marása, sőt a keresztes vipera az egyik legrégebben ismert mérges kígyó, amelyet a modern zoológiai nevezéktan alapítója, Carl von Linné svéd tudós írt le 1758-ban Coluber berus néven. A balkáni keresztes viperával Délnyugat-Magyarországtól Észak-Görögországig bárhol találkozhatunk. Belföldön Somogyban, Zalában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a Zemplén-hegységben futhatunk vele össze. Ha lehet, ne fogjuk meg a kígyót, mert a fiatal példányok a farkuknál fogva is képesek visszacsapni és marni.

Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)

Fotó: 123rf

Kaszpi haragossikló

A kaszpi haragossikló természetvédelmi értéke 500 000 forint, ő a legnagyobb testű kígyónk: hossza elérheti a 2 métert. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét. A fiatal példányok színezete eltér a felnőttekétől. Testük alapszíne ezüstössárga, négy sorban (2 a háton, 2 a testoldalon) elhelyezkedő apró, sötétbarna foltokkal. Itt a Kárpát-medencében is 3 alfaja található, hazánkban a Villányi-hegységben (a Szársomlyó mészkőszikláin), a Budai-hegységben a Budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen kúszhat velünk szembe. Leszűkült ennek a kígyónak élőhelye, emiatt az egyik legveszélyeztetettebb hazai hüllőfaj.

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

Fotó: 123rf

Rákosi vipera

Természetvédelmi értéke 1 millió forint. Kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka (fokozottan védett) mérges kígyó, a Kárpát-medence faunájának legveszélyeztetettebb állata. A rákosi vipera nem önálló faj, hanem a parlagi vipera alfaja – az alfaj alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperáéra emlékeztető, egyedenként más-más rajzolatú, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. Méretük nem túl nagy: a legnagyobb mért hím 47 cm, a leghosszabb nőstény 59,8 centiméteres volt. A rákosi vipera eredetileg Ausztriától Bulgáriáig fordult elő, de már mindkét országból kipusztult. A Hanságban és Kiskunság egyes részein maximum 500 egyed élhet még belőle.

Erdei sikló (Zamenis longissimus)

Fotó: 123rf

Erdei sikló

Természetvédelmi értéke 50 000 forint. A második legnagyobb testű kígyónk: hossza elérheti a 120 cm-t, de egyes esetekben akár a 200 cm-t is. A kifejlett példányok hátoldalának színe az olívazöldtől a sárgásbarnán át a barnáig változhat. A test középtáján, a hát és a testoldal pikkelyeinek szegélyein fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. Az erdei sikló a Dunántúli-dombságban és az Északi-középhegységben egyaránt megtalálható. Szürke változatait a Bükkben és a Zemplénben fedezték fel.

Rézsikló (Coronella austriaca)

Fotó: 123rf

Rézsikló

E faj természetvédelmi értéke 50 000 forint. A rézsikló kistermetű siklónk: hossza 60-80 cm. Tarkóján az osztrák kétfejű sasra emlékeztető mintát visel (innen a tudományos név, austriaca). A rézsiklón az orrcsúcstól a nyakig sötét, vöröses vagy barnás csík húzódik. A hímek alapszíne világos barna, okker, aranybarna vagy bronzbarna (rézszínű), a nőstényeké barnásszürke, a bőrük fémesen csillog. Ez a kígyófaj Magyarországon minden sík- és dombvidéken egyaránt előfordul.

Vízisikló (Natrix natrix)

Fotó: 123rf

Vízisikló

A vízisikló természetvédelmi értéke 25 000 forint. Az egyik legváltozatosabb megjelenésű kígyófajunk, mintázatuk és méretük is nagyon változó: hossza elérheti a 120 centimétert, de általában ennél kisebb, igaz, találtak már 2 méteres példányokat is. Jellegzetes ismertetője a feltűnő nyakszirtfolt, amely a piszkosfehértől a citromsárgán át a narancsvörösig változhat. Néhány magyarországi élőhelyen (pl. Belső-Somogyban) előfordulnak fekete egyedek is. A vízisikló belföldön mindenhol megtalálható, sík vidéken, dombon, szárazföldön vagy víz mellett.

Kockás sikló (Natrix tessellata)

Fotó: 123rf

Kockás sikló

A kockás sikló természetvédelmi értéke 25 000 forint, ez a sikló egy eurázsiai kígyófaj, amelynek közeli rokona a vízisikló, de utóbbival ellentétben valóban vízhez kötött életet él, és tápláléka nagy részét is vízből szerzi. Közepes termetű, átlagosan 75-100 centiméteres hosszúságúra megnövő kígyófaj. Bár vannak fekete példányok, inkább jellemző rájuk az olajzöld szín, hátukat sötétbarna vagy fekete négyzetek tarkítják. A fajjal Európában az Appennini-félszigeten, a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medence területén találkozhatunk, míg Magyarországon nagy számban fordulnak elő az Aggteleki Nemzeti Park folyóiban, a Balatonban és a Velencei-tóban.

Cikkünkben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajleírásait használtuk.

AMI MÉG ÉRDEKELHET