Élnek mérges kígyók Magyarországon? Naná!
Mutatjuk, természetjárás során milyen kígyófajtákkal és hol találkozhatunk hazánkban.

Vannak őshonos kígyóink, siklóink, de szerencsére nem kell mindegyiknél mérges marástól tartanunk, és egyik fajtánk sem nagytestű, hogy mondjuk összeroppanthassanak. A következő fajták közül mindegyik természetvédelmi oltalom alatt áll, sőt vannak védett fajaink is. Találkoztál már közülük valamelyikkel?
Keresztes vipera (Vipera berus)
Keresztes vipera
Fotó: 123rf
A keresztes vipera természetvédelmi értéke 250 000 forint. A hímek átlagosan 60 cm-re, a nőstények 70-80 cm-re nőnek, de találtak már 1 méter feletti egyedeket is. Mintázata jellegzetes: a nyaktól a farok végéig húzódó, sötét színű cikcakk sáv a jellemző, ami elüt a test alapszínétől. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, amelyek színe megegyezik a cikcakk színével. Mérgező a marása, sőt a keresztes vipera az egyik legrégebben ismert mérges kígyó, amelyet a modern zoológiai nevezéktan alapítója, Carl von Linné svéd tudós írt le 1758-ban Coluber berus néven. A balkáni keresztes viperával Délnyugat-Magyarországtól Észak-Görögországig bárhol találkozhatunk. Belföldön Somogyban, Zalában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a Zemplén-hegységben futhatunk vele össze. Ha lehet, ne fogjuk meg a kígyót, mert a fiatal példányok a farkuknál fogva is képesek visszacsapni és marni.
Kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius)
Kaszpi haragossikló
Fotó: 123rf
A kaszpi haragossikló természetvédelmi értéke 500 000 forint, ő a legnagyobb testű kígyónk: hossza elérheti a 2 métert. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét. A fiatal példányok színezete eltér a felnőttekétől. Testük alapszíne ezüstössárga, négy sorban (2 a háton, 2 a testoldalon) elhelyezkedő apró, sötétbarna foltokkal. Itt a Kárpát-medencében is 3 alfaja található, hazánkban a Villányi-hegységben (a Szársomlyó mészkőszikláin), a Budai-hegységben a Budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen kúszhat velünk szembe. Leszűkült ennek a kígyónak élőhelye, emiatt az egyik legveszélyeztetettebb hazai hüllőfaj.
Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
Rákosi vipera
Fotó: 123rf
Természetvédelmi értéke 1 millió forint. Kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka (fokozottan védett) mérges kígyó, a Kárpát-medence faunájának legveszélyeztetettebb állata. A rákosi vipera nem önálló faj, hanem a parlagi vipera alfaja – az alfaj alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperáéra emlékeztető, egyedenként más-más rajzolatú, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. Méretük nem túl nagy: a legnagyobb mért hím 47 cm, a leghosszabb nőstény 59,8 centiméteres volt. A rákosi vipera eredetileg Ausztriától Bulgáriáig fordult elő, de már mindkét országból kipusztult. A Hanságban és Kiskunság egyes részein maximum 500 egyed élhet még belőle.
Erdei sikló (Zamenis longissimus)
Erdei sikló
Fotó: 123rf
Természetvédelmi értéke 50 000 forint. A második legnagyobb testű kígyónk: hossza elérheti a 120 cm-t, de egyes esetekben akár a 200 cm-t is. A kifejlett példányok hátoldalának színe az olívazöldtől a sárgásbarnán át a barnáig változhat. A test középtáján, a hát és a testoldal pikkelyeinek szegélyein fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. Az erdei sikló a Dunántúli-dombságban és az Északi-középhegységben egyaránt megtalálható. Szürke változatait a Bükkben és a Zemplénben fedezték fel.
Rézsikló (Coronella austriaca)
Rézsikló
Fotó: 123rf
E faj természetvédelmi értéke 50 000 forint. A rézsikló kistermetű siklónk: hossza 60-80 cm. Tarkóján az osztrák kétfejű sasra emlékeztető mintát visel (innen a tudományos név, austriaca). A rézsiklón az orrcsúcstól a nyakig sötét, vöröses vagy barnás csík húzódik. A hímek alapszíne világos barna, okker, aranybarna vagy bronzbarna (rézszínű), a nőstényeké barnásszürke, a bőrük fémesen csillog. Ez a kígyófaj Magyarországon minden sík- és dombvidéken egyaránt előfordul.
Vízisikló (Natrix natrix)
Vízisikló
Fotó: 123rf
A vízisikló természetvédelmi értéke 25 000 forint. Az egyik legváltozatosabb megjelenésű kígyófajunk, mintázatuk és méretük is nagyon változó: hossza elérheti a 120 centimétert, de általában ennél kisebb, igaz, találtak már 2 méteres példányokat is. Jellegzetes ismertetője a feltűnő nyakszirtfolt, amely a piszkosfehértől a citromsárgán át a narancsvörösig változhat. Néhány magyarországi élőhelyen (pl. Belső-Somogyban) előfordulnak fekete egyedek is. A vízisikló belföldön mindenhol megtalálható, sík vidéken, dombon, szárazföldön vagy víz mellett.
Kockás sikló (Natrix tessellata)
Kockás sikló
Fotó: 123rf
A kockás sikló természetvédelmi értéke 25 000 forint, ez a sikló egy eurázsiai kígyófaj, amelynek közeli rokona a vízisikló, de utóbbival ellentétben valóban vízhez kötött életet él, és tápláléka nagy részét is vízből szerzi. Közepes termetű, átlagosan 75-100 centiméteres hosszúságúra megnövő kígyófaj. Bár vannak fekete példányok, inkább jellemző rájuk az olajzöld szín, hátukat sötétbarna vagy fekete négyzetek tarkítják. A fajjal Európában az Appennini-félszigeten, a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medence területén találkozhatunk, míg Magyarországon nagy számban fordulnak elő az Aggteleki Nemzeti Park folyóiban, a Balatonban és a Velencei-tóban.
Cikkünkben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajleírásait használtuk.