Merzouga után, az utazók jellemzően két irányba indulnak: az Atlasz déli oldalán maradva Zagorát megcélozva, vagy Marrákes felé orientálódva Tinghir és Quarzazate érintésével. Én az utóbbit választottam, nem bántam meg! Tinghir és a mellette fekvő Thodra hasadék az egész út egyik legszebb megélése volt. Őszintén fogalmam sem volt róla, hogy Marokkóban ilyen elképesztő tájak is léteznek. A hasadék felé haladva a 10 km-es utat 2 óra alatt tettem meg, tényleg képtelenség betelni a vörös sziklákra épült, hasonló színű házak és a pálmafás oázis kontrasztjával, majd megérkeztem a hasadékba, ahol az az érzésed, hogy elájulsz, hiszen szembesülsz az ember jelentéktelenségével a természet monumentalitásával szemben.

Irány az Atlasz!

De ez még mind semmi volt ahhoz képest, ami ezután várt: végre irány az igazi Atlasz hegység, ami Afrika egyik legnagyobb kiterjedésű hegyvonulataként szeli át Marokkót és alkot két világot tőle északra és délre. Ha csak pár napod van rá, akkor érdemes a Marrákestől 70 km-re lévő Imlilt megcélozni. A kis falu, az aktív turizmus központja, innen indulnak, akik az Atlasz 4167 m magas csúcsát, a Jebel Toubkalt szeretnék megmászni. Így tettem én is, igaz a Toubkal két napos kihívása helyett, egy saját magam által kitalált 30 km-es túrába vágtam bele, 2500 méter szintkülönbséggel és két másik csúcs megmászásával – ez a túra az utam meghatározó élménye lett. Tény, hogy az Alpok, vagy a Dolomitok tája látványosabb és változatosabb, ott viszont nem találkozhatsz olyan rurális berber falvakkal, hangulatokkal és a civilizációtól messze eső vidékekkel, ami itt vár rád.

Marrákes megéri?

Ugyanez nem mondható el a mindenki által kihagyhatatlannak vélt és az utazás csúcspontjaként várt Marrákesre, ami – leszámítva Yves Saint Laurent lábnyomait és a híres-hírhedt Djemaa el-Fna főteret – egy teljesen átlagos marokkói nagyváros. Azok közül sem a legérdekesebb, cserébe turistákkal faltól-falig telezsúfolt igazi káosz. Számomra Fez és Meknes is sokkal izgalmasabb volt, kevesebb tömegjelenettel, több eredetiséggel, Djemaa el-Fna nélkül ugyan, de ez utóbbit megélni szinte lehetetlen. Ha ugyanis átjutottál a medina emberprésén, megérkezel a kígyóbűvölők, kakast futtatók, meg állatokat más változatos módokon abuzáló mutatványosok világába, ahonnan egyenes út vezet a százszámra jelen lévő streetfood árusok karmaiba. Az árusok rámenőssége gyors menekülésre késztetett, egy büfében vettem halas szendvicset, amit a szállodám nyugis tetőteraszán fogyasztottam el.

Merre induljunk pihenni és partizni?

Marrákesből Tafraroute-ba indultam, ami az Anti-Atlasz régió központjaként a béke szigete Marrákeshez képest. Ebben a főszezonon kívüli időszakban olyan, mintha a turizmus még nem is létezne e világon, így kedvemre válogattam a jobbnál jobb szállodák között, majd másnap teljesen egyedül barangoltam az Amel-völgy vörös, illetve színesre festett sziklái, elhagyott falvak és oázisok között, mindeközben arra gondoltam, hogy ha ez a kis régió a világ egy könnyebben elérhető, frekventáltabb részén lenne, akkor buszokkal és csilingelő kisvonattal szállítanák ide a turistákat. Itt és most pedig mindezt egyes egyedül élhetem át. Már csak ezért a napért is megérte Marokkóba jönni!

Európa felé tartva két hosszabb pihenőre is volt idő az óceánparton, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy hol kötsz ki. Agadir – Marrákeshez hasonlóan – a népszerű helyek listáján hosszútávú bérletet vett a dobogóra, ami – ahogyan az ilyen helyekkel lenni szokott – haza is vágta a várost rendesen. Óriás resortok, kaszinók, night klubok, virágmintás ingben és szalmakalapban flangáló, inkább csak „máshol lévő”, mintsem valóban utazó turisták világa, amit a helyedben nagy ívben elkerülnék. Így tettem én is, mert bár megcélzott szállásom is volt, sarkon fordultam és inkább visszamotoroztam 150 km-t, az ehhez képest más bolygót jelentő Mirleftbe, ahol egy teljes hetet töltöttem el. Mirleft nyugis hely, ez tény, talán túlságosan is. De ha nem ragaszkodsz a turizmus tengelyének másik végén lévő Agadirhoz, akkor a kettő között tökéletes átmenet Taghazout, amit Agadirtól csak 20 km-re északra, Marokkó Goájaként képzelj el. Épp annyi élet van, amennyire vágysz: szuper bárok, éttermek, surf shopok, jógatermek és tengerre néző kisebb-nagyobb szállások közül válogathatsz, tökéletes hely volt a második körös tengerparti pihenésre!

Innen vissza Tangerbe már csak Casablancában álltam meg, ami az ország szerintem kifejezetten érdekes metropolisza, Afrika második legnagyobb mecsetével, egy legendás világváros nyüzsgésével és szűk, de annál harsányabb marokkói highlife-ba történő bepillantás lehetőségével.

Mit és hol együnk?

Végül a konkrét kalandokon túl, néhány általános benyomás Marokókról étel-ital ügyben is: ha este egy pohár sörrel, vagy borral lazítanál, Marokkó türelemre, kitartásra, vagy épp önmegtartóztatásra nevel. Alkoholt a turisták által látogatott helyeken elvétve lehet kapni, jellemzően aranyárban. Az első estémen 4 ezer forint 5 dl sört jelentett, igaz ez volt a legkirívóbb eset. Mindenképpen jobban jársz, ha a nagyvárosokban itt-ott jelen lévő italboltokban előre bevásárolsz, a szuperolcsónak számító 700 Ft-os dobozos sörből és a szállásod teraszán kortyolgatod el. Amivel amúgy semmi baja nincs a személyzetnek, sőt örömmel ajánlják fel a hűtőszekrényt is a megfelelő hőmérséklet eléréséhez.

Gasztronómiai szempontból Marokkót elsőre változatosnak, másodszorra kissé egyhangúnak fogod érezni. Ha túl vagy a sokadik tajine (fedeles cserépedénybe húsokat és zöldségeket pakolnak, majd a tűzhelyen rottyantják össze), kuszkusz (csirke, bárány vagy marhahússal, zöldségekkel) élményeden és valami másra vágynál, könnyen az étlap végére fogsz érni. A különféle szendvicseken túl mindenféle grill húsok közül, vagy a világ egyéb tájairól importált junk foodokból válogathatsz. Közepes élvezeti értékű pizzák, tacók, burgerek váltogatják egymást a kínálatban, de egy remek kísérő szinte mindenhez jár: olívabogyó korlátlan mennyiségben saját földről, tökéletes minőségben, ezzel pedig szinte az összes ételt királyivá lehet tenni!

Egy egyszerű megállapítással zárom: Marokkó jó hely! Kalandra, pihenésre, kultúrára, sportolásra, vagy amire épp szeretnéd. Ráadásul tökéletes alternatíva az egekben járó nyugat-európai árakkal sokkoló kontinenstől egy rövid kompozásnyi távolságra. Míg például Olaszországban 50 euró körül, a kínálat aljáról válogattam, majd laktam változatos minőségű kényszerszállásokon, addig Marokkóban ugyanennyiért, a legmagasabb színvonalú hotelek vártak, de a feléért is kifogástalan helyeket lehet találni, nem beszélve az étel-ital és egyéb programok áráról. Ha mindemellé tesszük a változatosságát és a nem csak nyomokban jelenlévő, igazi Afrikát, akkor pedig verhetetlen alternatíva szinte egész évben!

Szöveg: Molnár Péter