Szinte közhelyszámba megy, hogy a világ valamirevaló szép helyeit már elárasztották a turisták, lehetetlen olyan országot találni, ahol még igazi felfedezések és autentikus élmények várnak. Ezt az állítást részben (és átmenetileg) a Covid által, a világ turizmusára mért elemi csapás döntötte meg, de Kolumbia az élő bizonyíték arra, hogy a világ 193 országa közül igenis akadnak még olyanok, ahol esernyős turista csoportoktól mentesen tudjuk különlegesnek érezni magunkat.

Miért éppen Kolumbiába vezetett januári utam?

Mert feltételeztem, hogy a két év után újranyitó Délkelet-Ázsiára idén kitehetik a „megtelt" táblát (így is lett), ezért szerintem most olyan országokba érdemes menni, amelyek nincsenek rajta a kézenfekvő télből-nyárba helyek toplistáján, de még az első 20 helyén sem. Ez egyrészt garantálja, hogy nem lesz tele turistával, másrészt autentikus élményekben lehet részünk, reális áron. Kolumbia pont ilyen és minden várakozást felülmúl! Egy igazán vidám hangulatú ország, mindig jókedvű emberekkel, akik jellemzően nem beszélnek angolul, cserébe viszont abszolút nem érdekli őket a spanyol tudásom teljes hiánya, ezerrel tolják a saját nyelvükön, várva az interakciót.

Bogota–Villa de Leyva–Medellín

Soha egyetlen utazástól sem tartottam annyira, mint ettől, hiszen olvastam, hallottam a biztonsági kockázatokról. Nos, egy-két fura környéktől eltekintve vagy közömbösséget, vagy elképesztő kedvességet tapasztaltam: egyik reakció sincsen rajta a turistákra vadászó gonoszok érzelmi skáláján. Ennyit arról a kérdésről, hogy biztonságos-e Kolumbia.

Az első hét pont elég volt arra, hogy bejárjam a Bogota–Villa de Leyva–Medellín arany háromszöget, amelyek közül egyértelműen Medellín a legizgalmasabb! Bogota egy esőerdő közepére, 2800 m magasra pottyantott főváros, ami mindenképpen kuriózum, de klímája semmiképpen sem vendégmarasztaló. Az állandóan esős 17 fokban, egy nap pont elég a kihagyhatatlan aranymúzeumhoz (Museo del Oro) és a város hangulatának beszippantásához, hogy aztán egy mindössze napi 20 dollárért bérelt autóval, az ember nekivágjon a legszebb koloniális falu, Villa de Leyva felfedezésének.

A település csak pár óra Bogotától és mindenképpen megéri a nem kis kitérőt Medellín felé. Egyrészt a hangulata miatt, másrészt azért, mert innen Medellín irányába életem egyik legszebb (egyben legrosszabb minőségű) útján, az esőerdőn át érkeztem Escobar egykori városába, ami már régen levetkőzte magáról a soha nem szeretett drogbáróhoz kötődő romantikus arculatot.

Medellín ma a világ egyik leginnovatívabb városa, fantasztikus éttermekkel, múzeumokkal, lazán és nyugodtan bejárható favella negyeddel és persze remek salsa bárokkal!

Apropó Salsa....Na ez itt minden sarkon szól. A piacon, a gettóban, az utcán, mindenhol napszaktól függetlenül. Ez mindenképpen ad némi magyarázatot arra, hogy a kolumbiai emberek miért a leginkább elégedettek az életükkel, annak ellenére, hogy sem a múltjuk, sem a jelenük nem csupa móka és kacagás. Hát meg kell próbálni ebből is valamit hazavinni.

A cikk második felében Rio Claro folyó méltán híres kanyonjához, Los Guacharos barlangba, Kolumbia legrégebbi városába, Santa Marthába és Cartagenába kalauzolunk majd el.

Nézd meg Péter utazási galériáját!