Vivi férjével és 2,5 éves kisfiával járja a világot, és nincs olyan piac, ahol ne szerzett volna valamilyen kincset magának vagy budapesti vintage-boltja vendégeinek. Hirtelen meg sem tudja számolni, hány országban jártak, amiben nagy segítségükre van tetősátruk is, ami nélkül már el sem tudják képzelni az életüket.
„Évekkel ezelőtt egy erdélyi piacon jártunk, amikor megláttuk, hogy egy bácsi az öreg autója tetején alszik egy sátorban. Az unokája is vele volt, és este csak összecsomagolták a portékájukat, felmentek aludni, majd másnap reggel újra kipakoltak. Szerintem ott szerettünk bele a műfajba, így később mi is beszereztünk egy tetősátrat a terepjárónkra" – emlékszik vissza Vivi. Ők egy Ikamper márkájú sátrat vettek, amit azért is imádnak, mert pontosan két perc alatt felállítható, és nagyon kényelmes.
„Az autónk rakterét is az utazásokhoz alakítottuk ki. A férjem kihúzható fiókokat készített bele, ott tartjuk az evőeszközöket, tányérokat, edényeket, fűszereket, teákat, kávét – mindent, ami egy kellemes reggelihez szükséges.
Van rezsónk, sütögetőnk, bármit el tudunk készíteni, amit csak szeretnénk. Sőt, zuhanyozni is lehet, hiszen mindig van nálunk víztartály, így a tisztálkodás és a főzés is könnyedén megoldható. A nomád életmód egyáltalán nem áll távol tőlünk, hiszen az a látvány és nyugalom, ami reggel fogad minket, mindenért kárpótol."
Viviék úgy érzik, a vadkempingnek köszönhetően még közelebb kerülnek a természethez, a világ csodáihoz, semmi nem hiányzik nekik ezeken a kiruccanásokon. Arra mindig nagyon figyelnek, hogy ne szemeteljenek. Sőt, ha valahol eldobált dolgokat találnak, azt is összeszedik. Mostanában sokszor szóba jött közöttük, hogy a dzsip helyett vásárolnak egy camper buszt, hogy még komplettebb kis „lakást" alakíthassanak ki.
„A spontán utazás szerelemeseinek ajánlom a sátras, buszos utazást, de azt azért meg kell nézni előre, hol lehet vadkempingezni. Horvátországban például mindenhol tiltott műfaj, ahogyan a szlovén nemzeti parkokban is, amit mi nem tudtunk" – árulja el Vivi, majd mosolyogva meséli, őket meg is büntették, de egyáltalán nem bánták meg. „ Annyit fizettünk, mintha egy szállodában aludtunk volna, de a Soca folyó partján ébredni minden pénzt megért. Igaz, mi nem a spórolás, hanem az életérzés miatt sátrazunk."
De vajon télen is ugyanilyen buli a kempingezés? „Nálunk van egy szabály: 10 fok alatt csak szállodába, panzióba megyünk, mert igaz, vannak profi hálózsákok, gyerekekkel az nem annyira buli. Nagyon vágytunk Torockóra télen is – nyáron beleszerettünk –, de akkor csakis zárt térben aludtunk."
Arra a kérdésre, hogy viseli ezeket az utakat a kisfia, csak azt mondja: sokszor jobban, mint ők!
Ábris 6 hónapos volt, amikor először útra keltek, így hozzászokott már az autózáshoz. Vivi szerint az a legfontosabb, hogy mindig hozzá igazítják, mikor állnak meg. „Soha nem tervezzük meg, hogy aznap A-ból B-be kell érni. Ahol elég lesz Ábrisnak, ott alszunk, majd másnap indulunk tovább. Az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát, és ne stresszben teljenek ezek az utak."
„Igaz, hogy spontán utazók vagyunk, de mielőtt elindulunk valahova, mindig sok cikket olvasok el az adott helyről – leginkább blogokat. Ezután pedig rákeresek az Instagramon és megnézem, milyen képeket tettek fel a helyről. Milyen a környezet, milyen volt a kaja, mit írnak róla. Szeretek a magánemberek képeibe belekukkantani, és így tájékozódni. Ahogyan a szállást nem, az étkezéseket annál tudatosabban tervezem meg, imádunk jókat enni."
A kis család tavaly nyáron eltervezte, hogy Albániában nyaralnak, de nem úgy alakult az út, ahogy azt gondolták. „Főszezonban soha nem utazunk tengerpartra, de ezúttal nem tudtuk másképp megoldani, így július végén útra keltünk. Az odavezető út nagyon jó volt Horvátországon, Montenegrón keresztül – itt kempingekben aludtunk. Albánia viszont nagyon más volt, mint amire számítottunk. A partokkal nem volt baj, de élvezhetetlen volt a sok turista miatt.
Itt elmentünk néhány titkos beachre, ahova olyan út vezetett, hogy kiszálltam a gyerekkel, mert annyira meredek volt.
Amikor pedig végre leértünk, sokkot kaptunk a tömegtől. Ezek a strandok hippis helyek, nagyon szépek is, de túl sokan vannak, ezért is érdemes ősszel menni. Mi egy éjszaka után kitaláltuk, hogy bár nem volt tervben, átautózunk Görögországba, végül ott nyaraltunk. Visszafelé Macedóniában nem vadkempingeztünk, mert azt olvastam, nem annyira biztonságos. Van Szkopjéban egy piac, oda mindenképp el akartam menni, és találtam a Bookingon egy ötcsillagos szállodát, ami maximum a nyolcvanas években lehetett az. Nem zavart, mert jó áron volt és csodás kilátás nyílt a tetőteraszról a városra."
Hova menne vissza azonnal Violetta, ha tehetné? „Sok ilyen hely van, de talán Srí Lankára. Nagy szegénység van, de elképesztő pozitivitás árad az emberekből. Itt is csak 3-4 napot voltunk egy városban, folyamatos mozgásban voltunk. Talán Ella település és a vulkán tette rám a legnagyobb hatást. Mi simán bementünk a lepukkant bisztróba is, és nagyon finomakat ettünk. Végig Tuk Tukoztunk, nem béreltünk kocsit. Hosszabb távra inkább a taxit ajánlanám, ők el tudnak igazodni az ottani közlekedés káoszában. Sokkolóan szépek a pálmafák, a környezet, már az is óriási élményt nyújt. Érdemes felvenni a helyiek lassú ritmusát, és együtt lélegezni a természettel."
És akkor jöjjön a legnagyobb szerelem, a piacozás! Violetta évek óta üzemelteti vintage boltját – Budapest, Margit krt. 62. –, és nonstop kincskeresésben van. „Akárhova megyek, mindig azon agyalok, melyik piacra, mikor menjek el. De egy turiba is ugyanilyen nagy lelkesedéssel vetem bele magam. Vannak igazi „trash helyek", ott is lehet kincset találni, csak több idő kell hozzá, meg persze kitartás. Külföldön mindenképp ajánlom a párizsi Marché aux puces de St Ouen piacot, de ugyanúgy Párizsban a Marché aux fleurs de l'Ile de la Cité virágpiacot. De jártam már Henday-ben is a helyi piacon, ott is sok jó dolgot találtam. Amit viszont soha nem hagynék ki – sajnos idén elmaradt- a Körösfeketetói Régiségek vására Erdély nyugati részén, Csucsa mellett. Azt egyszer mindenkinek látnia kell! Magyarországon nagyon jó a Budai Zsibvásár, de a Régiség Vásár is Egerben. Nehéz megmondani, melyik a legjobb! Azt mondom, mindenhova érdemes betérni, mert minden városban van jó bolhapiac, csak utána kell járni."
Szöveg: Sinkó Edit