Jászai Mari-díjas színész, a Mintaapák Szalai Gézája, az Egy fess pesti este koncertek főszereplője, nemcsak kiváló művész, de maximalista sportoló és már ügyes szakács is. Minden témát jól körbejártunk vele.
Hiányzik az utazás?
Persze, de szerintem most mindenkinek. Viszont jelen esetben ez nem elsődleges, a biztonság sokkal fontosabb. Mellesleg, azért lehet itthon jönni-menni, nem vagyunk teljesen bezárva. Ha nagyon mehetnékem van, beülök a kocsiba, és kicsit autókázom. Ha ez sem lenne, az biztosan rosszul érintene.
Úgy rémlett, hogy motorral jársz.
Be kell, hogy valljam, mostanában az autó átvette a motor szerepét az életemben. Az autóm a második otthonom, szeretek vezetni, kikapcsol. Nyugodt sofőr vagyok, nem stresszelek a dugóban, hanem töltődőm. Énekelek, zenét hallgatok, tulajdonképpen egy mozgó stúdió is egyben.
A sport azért csak megmaradt az életedben?!
Gyerekkorom óta sportolok. Mostanában kezdtem el futni, amit még szoknom kell. Azt vallom, hogy azt kell erőltetni, ami nehezemre esik, és ez nálam abszolút a futás. Együtt edzek egy olyan barátommal, aki sokat jár triatlon versenyekre, így az úszás sem maradhat el, ami évek óta része az életemnek. Ez most kifejezetten tetszik. Két héttel ezelőtt el is indultunk az Olimpiai Ötpróba úszórészén, négyes csapatban, és 110 emberből 36-ik lettem 3000 méteren.
Ez óriási!
Bevallom, büszke vagyok a teljesítményemre, hiszen naponta 12 órát forgattam, és így sem hagytam ki a kötelező edzéseket.
Merre szoktatok futni?
Amíg lehetett, teremben, de a járványügyi szabályok miatt most leginkább a Városligetbe megyünk.
Fotó: Instagram
És akkor itt még nem álltunk meg a sportoknál, hiszen görkorcsolyáztál, korcsolyáztál, szörföztél, falat másztál, hegyi túráztál…
Igen, ezek mind voltak.
Hova jártál hegyi túrázni?
A Dolomitokban kétszer is voltam, több különböző részen megfordultam. A Via ferrata útvonalakon mentünk, gyönyörű az egész. Emellett sokat járok kirándulni Dobogókőre, vagy csak a környező, budapesti erdőkbe. Most nem nagyon lehet mást csinálni, és így talán még jobban esik a túrázás.
Rengeteg helyen jártál a világban, így biztosan nehéz egyet kiválasztani, de melyik ország vagy város volt rád a legnagyobb hatással?
Nem könnyű, de talán Tahiti – az volt az egyik kedvenc helyem. Az egész olyan, mint egy érintetlen paradicsom, a francia ízlés pedig kimondottan közel áll hozzám. Az emberek is kedvesek, barátságosak, szép emlékeket őrzök arról a helyről.
Nyáron végig forgattál, de azért az Egy fess pesti estével is sok fellépésed volt. Merre jártatok?
Szerencsére sok helyszínt be tudtunk pótolni az elmaradt tavaszi fellépésekből, így nagyon sokfelé jártunk: Balatonakarattyától kezdve Zsámbékon át Kaposvárig. A Városmajori Szabadtéri Színpadon is koncerteztünk, ami az első nagy koncert volt a tavaszi korlátozások után. Csodálatos élményként maradt meg, azt éreztük, hogy most duplán dobban minden szív a nézőtéren és a színpadon egyaránt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az ország legjobb zenészei kísérnek, vagyis én jobban szeretem azt mondani, hogy állnak mellettem a színpadon.
Ha már utazol, tegyük fel Balatonra, ott is maradsz egy kicsit pihenni a koncert után?
Ha van lehetőségem, mindenképpen. Elmegyek jó éttermekbe, úszom, jövök-megyek.
Észak vagy dél? Merre veszed szívesebben az irányt?
Pécsi gyerekként sokat táboroztam a déli parton, a balatonlellei- és balatonboglári úttörőtáborokban, de a családdal inkább Tihanyban és Balatonfüreden nyaraltunk, így nem kérdés, hogy az északi part áll közelebb a szívemhez. Azt gondolom, hogy a balatonfüredi lüktetés semmihez sem fogható, még ha nekem kicsit zsúfolt is nyáron.
Fotó: Facebook
Visszakanyarodva a koncertekhez: az Egy fess pesti estével a 20-as és 60-as évek magyar valóságába repíted vissza a nézőt. Te hova repülnél vissza legszívesebben?
Az a jó a színészetben, hogy bárhova, bármikor visszarepülhetek, amikor csak kedvem tartja. Ha azt szeretném, akkor a 20-as évekbe pillantok vissza, ha másra vágyom, akkor gyorsan ugrom negyven évet. Ezeken a fellépéseken pont ez történik velem, és ez zseniális. Olyan dalok csendülnek fel, mint a Meseautó, a Villa Negra, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma, és így tovább. Mindegyik egy külön utazás.
Élnél is akkor?
Azt nem mondanám, mert a mai világ nagyon sokat ad, még ha néha úgy is érezzük, ez már túl sok. És itt visszatérhetünk az utazásra: mennyivel könnyebb most például eljutni a Mount Everestig, mint annak idején? Ezek nagyszerű lehetőségek, amivel élni lehet, és kell is! Mondjuk, a 20-as évek Budapest belvárosát szívesen megnézném...
Nagyot ugrom, de azt olvastam, a tavaszi karantén alatt megtanultál főzni is. Hol tartasz ebben a tudományban?
Tudománynak azért nem nevezném, de elég jól haladok. Tegnap baconos csirkemell szeleteket készítettem rizzsel és zöldséggel. Thai ételeket is előszeretettel főzök, például kókuszos curry-t. Mindig olyan dolgokat választok, amiket szeretek, és elégedett vagyok a főztömmel. Mondhatjuk, hogy megeszem, amit főzök. Régi restanciám egyébként a konyhaművészet, nekem például ennek ledolgozását adta a karantén.
Fotó: Instagram
Gasztrobloggereket is követsz?
Nem, ha valamit meg akarok csinálni – mondjuk tejfölös csirkét –, akkor felmegyek a Youtube-ra, megnézem az első videót, és azt nagyjából elkészítem.
És tejfölös csirke lett belőle?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sikerült. Na jó, volt egy kis lángos fílingje az egésznek, mert a póréhagyma helyett lila hagymát vágtam bele, de így is finom lett.
Főzni már tudsz. Mit kívánnál magadnak 2021-re?
Elsősorban egészséget és egy legalább olyan dolgos évet, mint az idei volt. Másoknak pedig azt, hogy legyen olyan évük, amilyet szeretnének!
