Ha az ember, több országot érintő hosszú útra indul, akkor mindig van valamiféle várakozása az egyes úticélokkal kapcsolatban. Nem volt ez másképp velem sem, amikor Budapesten motorra ültem és Törökország után Grúziát, Azerbajdzsánt, majd Örményországot jártam be. Engem általában az vonz a legjobban, amiről a legkevesebbet hallottam és ahová nem sokan utaznak, jelen esetben Azerbajdzsán és Örményország voltak ezek az országok. A felfedező utazás viszont attól szép, hogy mindig minden másképp alakul, így végül Törökország és Grúzia lett a kedvencem. Nézzük az utóbbit!

Balkáni Las Vegas

Csodálatos 10 napon voltam túl, miután Törökország fekete-tengeri partvidékén végigmotorozva Grúziába értem, és csak sejtettem, hogy ott mi vár rám. A mindössze 3,7 milliós kaukázusi ország mindent megtesz azért, hogy rögtön a határ után egy erős „shift+delete" történjen az agyunkban és érezzük, hogy egy teljesen másik világba csöppentünk. A török határtól 20 km-re, mindjárt Batumiba érkezel, ami több szempontból is sokkoló élmény. Kevesen gondolnák, hogy az elmúlt 20 évben, a Fekete-tenger partján szép csendben kinőtt a földből egy groteszk valami, ami Las Vegas és Miami között van félúton, csak éppen egyik sem.

Nemzetközi szállodák toronyházai, felhőkarcolók, illetve a térségre jellemző építészeti túlzások árnyékában szocialista blokkházak düledeznek az erkélyen száradó ruhákkal.

A Ladák mellett BMW-k és Porschék követelnek elsőbbséget maguknak, miközben amerre csak nézel, darukat látsz, jelezve, hogy ez itt a terveknek korántsem a vége, hanem valaminek a kezdete. Aki szereti ezt a világot, mindenképpen töltsön el pár napot Batumiban, mert amúgy jópofa a tengerparti sétány, vannak hangulatos terek, jó éttermek, de én azt javaslom, hogy induljunk el inkább a valódi Grúzia felé.

Irány a hegyek!

Az utazók az innen 140 km-re eső, nem túl izgalmas Kutaiszibe mennek először, ami a hegyi régió alaptáborának tekinthető. Túl sokat nem érdemes itt időzni, mert tovább haladva csak szebb helyeket találunk és hát Grúziába legfőképpen a Kaukázus miatt megyünk, aminek két meglátogatásra érdemes régiója van. Az egyik a Svaneti régió, pontosabban Mestia és környéke, ami Kutaiszitől további 250 km, de az utolsó 100 km útminősége miatt legalább 6 órás úttal számolj.

A lassú haladásért viszont kárpótol a táj elképesztő szépsége, olyan kaukázusi falvak, tájak és hangulatok, amit sehol nem látsz Európában.

Mestia pedig, nekem talán a kedvenc kis településem volt a teljes utam során. Osztrák falvakat idéző hangulat, remek és megfizethető szállások, éttermek, mindez varázslatos hegyekkel körülvéve, az aktív utazók Mekkája. Ennek megfelelően sok a bringás, motoros, lakóautós kalandor, így ha szereted ezt a világot, mindenképpen tölts el a hegyekben 3-4 napot, nem fogsz unatkozni! Végtelen mennyiségű és nehézségű túraútvonal közül választhatsz, én többet is bejártam. Az első napon egy német párral, a falu 30 fokos melegéből a befagyott tavakhoz mentünk fel a havas tájon, hatalmas élmény volt!

Csak óvatosan!

És ha már erre jársz, erősen javasolt még Ushugliba ellátogatni, ami a Svaneti régió központja és Európa egyik legmagasabban fekvő lakott települése. A távolság csak 40 km, de az út minősége változatos és kockázatos. A folyamatos vízátfolyások, hegy és kőomlások miatt óráról-órára változik a járhatósága, így csak terepjáróval szabad elindulni, belekalkulálva, hogy bár odaérsz, de vissza már lehet, hogy csak másnap tudsz jönni, ha időközben történik valami az úttal. Én motorral indultam neki és 6 km-rel a cél előtt fordultam vissza, mert a továbbiakat túl kockázatosnak ítéltem. Egy ilyen utazás alatt az ember rájön, hogy tudni kell elengedi dolgokat. Ez utólag általában jó döntésnek bizonyul, most is így volt.

Katonai utak és síközpontok

Ha a Svaneti régióban már mindent láttál, de még van időd és kedved kalandozni, akkor irány a Kaukázus másik fontos régiója, a Kazbegi tartomány. Légvonalban 200 km, úton viszont sajnos 600 km, így 2 napot szánj rá, de megéri, mert egy teljesen másik világot fogsz látni. Kazbegi felé haladva a Georgian Military Highwayen vezet az utad, ami a Csecsenföldre vezető tranzitútvonal ütőere.

De az óriási kamionforgalom mellett is van egy sajátos hangulata, cserébe viszont megtekinthetőek a rohamléptekben épülő grúz síközpontok is.

Elsőre ridegebb és dermesztőbb a légkör, mint Mestiában. Érzed, hogy ez már tényleg majdnem Csecsenföld, az emberek távolságtartóbbak, a hangulat visszafogottabb, nemzetköziségnek nem sok nyoma van. Ezzel együtt Grúzia talán legszebb fekvésű templomát a Trinity Church-öt csak itt nézheted meg, egy kellemesen fárasztó hegymászás után – éppen ezért, meg a térség sajátos mikroklímájának beszippantásáért is érdemes a térségbe ellátogatni.

Vár a főváros, Tbiliszi

A Kazbegi tartomány Mestiához képest messzinek tűnik, de a fővárostól, Tbiliszitől csak 160 km-re van. Tbiliszibe pedig mindenképpen el kell menni, mert Kis-Ázsia kevés, még földön járó fővárosainak egyike. Bár növögetnek a felhőkarcolók és a fura építmények, de úgy érzem, hogy nem akar több lenni, mint ami. Még mindig hangulatos az óváros, de ami ennél is fontosabb, hogy őszintének tűnik. Vannak remek boltok és piacok, pezsgő bulinegyed, ahol nem méhecske jelmezbe öltözött legénybúcsúzóktól zümmög a szórakozó negyed, meg persze a grúz gasztronómia összes bugyrában el lehet merülni, amiért önmagában is érdemes az országba látogatni. A grúz konyha egyelőre kevéssé ismert, de roppant izgalmas, ahogy az egész ország, ugyanis ez a kijelentés egész Grúziára igaz!

Nézd meg Péter Grúziában készült képeit!

Szöveg: Molnár Péter