A görög szigeteknek volt egy igen népszerű időszaka, valamikor a kétezres évek elején, amikor az utazási irodák jobbnál jobb ajánlatokkal bombáztak minket az Égei- és a Jón-tenger minden lehetséges szegletére. Dübörgött is a turizmus, ami persze azóta sem állt le, de a görög gazdasági válság, meg persze a feltörekvő új desztinációk, mint Törökország, az arab világ országai, Dubai, Horvátország és újabban Albánia, Montenegró, mind-mind megnehezítették a görög idegenforgalom helyzetét, és méltatlanul az utazási térképeink szélére kerültek Európa legszebb szigetei.

Még egy hatalmas pofont osztott ki – nemcsak Görögországnak -, a covid, de amikor az első nyitások megtörténtek, 2021 tavaszán, úgy gondoltam, nincs is jobb hely a május-júniust átvészelni, mint a feltételezésem szerint szinte üres és nagyon kedvező árú Görögország. A tervet tettek követték, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, így motorra ültem és Szerbián és Macedónián keresztül utaztam Görögországba, meg sem álltam Naxoszig.

Útközben is nyaralni

Mindenképpen szeretem volna beiktatni az útitervbe Észak-Macedóniát, mert egy közeli ország, ahol még nem jártam, és érdekelt az elmúlt években látványosan átalakult fővárosa, Szkopje is. A főváros valóban megér egy-két napot, egyrészt Európa második legnagyobb bazárja, másrészt egy átalakulóban lévő város izgalmas hangulata miatt. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy szinte izzik a levegő a nyugathoz való tartozás vágyától, ami tetten érhető az építészetben, az új típusú éttermekben és bárokban, az emberek öltözködésében, de mindez keveredik egy sajátos balkáni hangulattal, ami egészen izgalmas és megismételhetetlen elegyet képez.

Innen pár nap alatt, Vólosz érintésével Athénba értem és beültem abba az időgépbe, amiből az utam végéig ki sem kellett szállnom.

Itt éreztem először ugyanis, hogy elég jó volt az utazásom időzítése, mivel az előszezon és a covid miatt, szinte egyáltalán nem voltak turisták az országban. Nem tudom, bárki átélhet-e még egyszer az életben olyan élményt, mint a töküres Akropoliszon sétálgatni, ott, ahol egyébként kordonokkal választják el az embereket már a sorban állásnál is. Óriási megélés volt, ami persze szomorú is egy olyan országban, ahol a GDP igen jelentős százalékát adja a turizmus, ami a nemzetgazdaságot és az abból élő szolgáltatókat is erőteljesen támogatja.

Athén és Vólosz

Athénban nem töltöttem túl sok időt, mert utam célja nem ez a város volt, de előítéletem is beigazolódott, miszerint Görögország fővárosa a történelmi látnivalókon túl nem különösebben izgalmas: voltak órák, amikor szinte keresni kellett hangulatot, utcaképet, vagy épp a programot a nekem kissé unalmas városban. Athénnál jobban tetszett Vólosz, ami a görög fővárostól északra csak 300 km, és Görögország kevésbé ismert, valójában második legnagyobb városa és sokkal élőbb, őszintébb izgalmasabb, mint Athén.

Vóloszban nonstop pezsgő utcai élet, remek éttermek, kiülős bárok, egészen korrekt kikötői sétány és kb 50%-al alacsonyabb szállásárak várnak, mindenképp megér egy megállót, ha arra jársz.

Athén viszont megkerülhetetlen, mert szinte az összes görög szigetre innen indulnak a kompok, amelyek különféle sebesség és árkategóriában biztosítanak kényelmes és biztonságos elérést a kiszemelt úticélunkra. Én olyan szigetet kerestem, ami nincs túl messze, nem bejárhatatlanul nagy, de azért lehet csavarogni, van rajta élet, nyüzsgés, de mégsem turistagettó és feltételezhetően szép partjai vannak, így esett első megállóként Naxoszra a választás. Ez pedig szuper döntésnek bizonyult, mert Naxos belopta magát a szívembe és azóta sem felejtem az ott töltött két hetet!

Hihetetlenül olcsó szállások

A kompról legurulva rögtön érzékeltem, hogy itt nem kell majd szállásra vadásznom, hanem inkább a szállásadók fognak rám, mert az amúgy több tízezres kapacitású szigeten, párszáz turistánál nem lézengett több, emiatt pedig egészen elképesztő hangulat uralkodott Naxoszon. Jobbnál jobb szállodákat és apartmanokat jártam végig, mire megtaláltam a tökéleteset a sziget fővárosától kb. 5 km-re lévő Agios Prokopios Beachen, egy 50m²-es tengerre néző apartman formájában. Az ürességtől kongó hangulatot jól érzékelteti, hogy a szállásra megérkezve, a családfő még épp nagynyomású tisztítóval mosta a kis házikók oldalát, meglátva engem pedig úgy nézett rám, mint egy földönkívülire: egyáltalán nem értette, hogy vetődött turista ilyenkor erre. Emellett persze az apartman ára sem főszezoni hangulatot idézett: 15, azaz tizenöt eurót fizettem éjszakénként a minden igényt kielégítő, mesebeli apartmanért, ami egy évvel később júliusban 130 euróért volt fent a Bookingon. Jókor jó helyen lenni...

Szánj időt mindenre!

A hely varázsa, hangulata és persze az ára miatt sem siettem tovább és több, mint két hetet töltöttem el a szigeten. Mindeközben a kb. 30 szobás szállásra még egy vendég érkezett rajtam kívül, így nem kellett kerülgetni egymást a bejáratnál. Naxosz, az általam eddig megismert görög szigetek közül egyértelműen a legjobb: mindent megtalálsz és mindenből ad egy kicsit, amire egy nyaralónak szüksége van. Gyönyörűek a tengerpartok, van egy élettel és remek éttermekkel teli főváros, emellett sok kis autentikus görög falvat lehet felfedezni akár az eldugott öblökbe, akár a sziget belseje felé vezet az utad.

Talán a legfontosabb tipp, hogy minden irányba érdemes elmenni: szebbnél-szebb szerpentinekre és kilátásokra lehet számítani az amúgy egy nap alatt is bejárható szigeten.

Nem érdemes viszont sietni, mert órákat lehet eltölteni egy-egy megtalált helyen, kisvárosban, vagy akár a sziget legmagasabb pontjának elég kimerítő megmászásával, ahol csodálatos, 360 fokos égei-tengeri panoráma tárul elénk.

Felejthetetlen hetek voltak, de 15 nap után úgy döntöttem továbbmegyek, így búcsút intettem kedvenc szigetemnek, szállásomnak és annak az étteremnek is, ahol a minden második estémet töltöttem, mert ízben, kedvességben, választékban, valamint árakban is messze lekörözött minden más helyet, amit a szigeten próbáltam. Extra tipp: a Taverna D Giannoulis étterembe mindenképp térj be, ha erre jársz!

A továbbiakban Szantorini és Mykonos következett, amelyekről az útinapló második részében olvashattok majd!

Szöveg: Molnár Péter