Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az előző cikkben tökéletesnek leírt Naxos után miért vettem az irányt, a jóval turistásabb Szantorini és Mykonos felé. Erre a kérdésre a választ pont a turistásságuk adja meg. Tapasztalva az előszezoni ottlétem alatti idegenforgalom minden képzeletet felülmúlóan minimális szintjét, úgy gondoltam, hogy most vagy soha: valószínűleg az életben nem lesz még egy olyan időszak, amikor ezt a két – amúgy faltól-falig zsúfolt – szigetet ennél csendesebb és békésebb körülmények között látogathatom meg, lehetőség szerint, tömegjelenetektől mentesen.

Ez így is volt, de az első megállón, Szantorinin, már érezhetően többen voltak, ami persze még mindig fényévekre volt az általában itt tapasztalható turizmus mértékétől. A szigetet bejárva megállapítottam, hogy különleges és lenyűgöző, ez kétségtelen, ugyanakkor ez elsősorban arra a két, képeslapokon szereplő városra korlátozódik, Firára és Oiára, ahol a fehér házak szinte beleomlanak a tengerbe. Szantorini maradék 90%-a is csodás, de nem csodásabb, mint sok másik görög sziget. Az mondjuk némi csalódást okozott, hogy a fent említett két város, mindenki által ismert sziklára épült házai 100%-ban szállodák, apartmanok, helyieket errefelé ne keressünk, ez azért elvesz valamennyit a romantikából. Aki azért menne oda, mert valamelyik ilyen házikóban szeretne megszállni, dörzsölje meg jól a bankkártyáját! Ezeknek a szobáknak szinte kötelező tartozéka a medence, amelyekből egyébként lenyűgöző panoráma tárul elénk, de az árak 250 euró körül kezdődnek éjszakánként, határ pedig a csillagos ég.

Lehet olcsón is

Mindezzel együtt bátran el lehet indulni, mert csak rajtunk múlik, Szantorini mennyire drága. Olcsó éttermeket és szállásokat mindenhol lehet találni, én például Perissában laktam, ami csupán 15 perc a fővárostól, de nagyon hangulatos tengerparti város. Innen fel lehet mászni akár az Ancient Thira romokhoz, vagy el lehet kirándulni Pyrgos, vagy Megalohori falvakba, utána pedig alkonyatkor az Exo Gonia nevű szellemfaluba, mindegyik remek program.

Persze Fira és Oia önmagában is felejthetetlen látványt nyújt. A két város közötti távolságot érdemes gyalog megtenni. Egy többé-kevésbé kiépített 10 km-es gyalogösvényen lehet egyikből a másikba elsétálni, végig a sziklafal tetején és a falvak legszebb részein át, abszolút kihagyhatatlan program, amely során életed legszebb képeit fogod elkészíteni. Főleg, ha mindezt naplemente környékére időzted, amikor a hófehér házak lassan vörössé válnak, majd kigyullnak a teljes hegyodalt borító éjszakai fények.

Meglepetés érheti azokat, akik a strand élmény miatt érkeznek Szantorinire, hiszen a tengerparti homok itt nem fehér, hanem fekete a vulkanikus talaj miatt. Ez a természetes és nekem nagyon tetszett is.

Ha parti, akkor Mykonos

Harmadik, egyben utolsó megállóm Mykonos, vagy, ahogyan sokan emlegetik, a görög Ibiza volt. Mykonos ugyanis Görögország bulicsakrája, ahová elsősorban a highlife minden kellékéért és hajnalig tartó partikért utaznak az emberek Európa minden szegletéből. Ezt a részét csak részben tudtam megtapasztalni, mert a Covid-korlátozások miatt a szórakozóhelyek és éttermek éjfélkor bezártak, így aki hosszú estét akart tolni, annak vagy nagyon korán kellett kezdeni, vagy érdemes volt házibulit szervezni. Egy barátom és párja is a szigeten voltak épp ekkor, így az ott töltött pár nap alatt azért belevetettük magunkat az éjszakába: még ezen korlátozott körülmények között is látszott, hogy igen komoly infrastruktúra várja a bulizni vágyókat. A Scorpios night club egy kisebb félszigetet foglal el és olyan pazar enteriőrrel, és kilátással fogad, amit én még éjszakai szórakozóhelyen sose láttam. De a fővárosban, a Kis Velencének hívott, és valóban Velencét időző partszakaz is tele van jobbnál jobb helyekkel, amelyek garantáltan beszippantanak.

Persze, ha Mykonosra vetődsz, pár egyéb dologgal is számolnod kell. Mindenekelőtt az árakkal, amelyek még Covid-időszak végén is elég húzósak voltak, de normál szezonban már-már a megfizethetetlenség határát súrolják. Az általam három éve 50 euróért bérelt medencés kis apartman, ma már 300 euró felett van, a koktélok 15 eurónál, a főételek 30 euró körül kezdődnek, így olcsó vakációra itt senki se számítson. Mindezek mellett beigazolódott a feltételezésem, hogy egy sziget azért alakul buliközponttá, mert amúgy nem hemzseg a látnivalóktól.

Mykonoson nem lesz bűntudatod, ha egy átmulatott éjszaka után, másnap csak a medence mellett héderelsz, mert semmi kihagyhatatlan szépséget nem mulasztasz el.

Remek strandok persze itt is vannak, de némi exhibicionizmus is: a Paradise Beachen teljesen normális, hogy egy-egy meztelenül napozó, vagy fürdőző embert is fogsz látni az amúgy fürdőruhás strandon, ez is hozzátartozik Mykonos nyitottságához!

Hazafelé kitérő Tiranába

Hazafelé, Albánián keresztül motoroztam, mert mindenképpen szerettem volna pár napot eltölteni egyik kedvenc városomban Tiranában. Előtte azonban megismertem Dél-Albánia méltatlanul alulértékelt riviéráját, ahol Sarande és Vlora között teljesen európai színvonalú strandokat, szállásokat és éttermeket találsz, töredékáron Horvátországhoz, vagy Montenegróhoz képest, így szerintem addig érdemes erre menni, amíg ez az állapot fennáll.

Oda-vissza úton útba ejthető a térség legizgalmasabb városa, az általam csak Balkán New Yorkjaként aposztrofált Tirana, ami tökéletes és őszinte úgy, ahogy van! Kevés a látnivaló, de annál jobb a hangulat, fantasztikusak a piacok és utcai élet, a balkáni konyha legjavát kóstolhatod meg, remek boltok és alacsony árak várnak egy nyugat felé kacsingató, de még nagyon is keleti városban, ami egyszerűen imádnivaló. De erről talán egy másik írásban lesz majd szó.

Szöveg: Molnár Péter