Mexikóban a Chihuahua-sivatag alatti Naica bányarendszerben található a különleges hely, amelyet a bányászok csak 20 éve fedeztek fel.
A Naica bányát több, mint 200 éve nyitották meg, ám az egész barlangrendszert nem tárták fel annak idején, hiszen elképesztően nagy föld alatti területről beszélünk. A szóban forgó szakaszt, a Kristálybarlangot is csupán csak azért fedezték fel, mert a bánya jobb kitermelése érdekében ki kellett szivattyúzni innen a talajvizet. 200 év alatt az ólom, a cink és az ezüst kitermelése csökkent, így tovább kutattak a járatokban fémek és ásványok után. A geológusok arra jutottak, hogy talán a barlangban lévő talajvíz alatt is lehetnek még fémek, így leszívták a vizet. A Kristálybarlang 300 méterrel a föld alatt található, a vizet teljesen kiszivattyúzták a 110 méteres mélységben búvó járatából – ha nem szívják le a vizet folyamatosan, akkor a talajvíz megint elárasztaná a gipszkristályokkal teli termet. A kristályoszlopok 6-11 méter közöttiek, de másfajta ásványokat is találtak a járatokban.
A Kristálybarlangot turisták sajnos nem látogathatják, mert a barlang klímája (nagyon magas, 90%-os páratartalom és 50 celsius fokos hőség) nem megfelelő. Az ott dolgozó bányászokon és geológusokon kívül mást nem is nagyon engednek le a járatokba. Még a tapasztalt szakemberek, kutatók is orvosi felügyelet mellett ereszkedhetnek le újra és újra, ha huzamosabb ideig a „gőzkamrában" dolgoznak. A bányászoknak egyébként akár napi 8-9 órát is lent kell tartózkodniuk, és ilyenkor hűtőruhában (speciális védőöltözetben, amibe rengeteg kicsi jégakkut helyeznek el) ereszkednek le, de még a jégzubbony ellenére is először hősokkot kapnak, amikor belépnek a magmakamrába. Ez az elviselhetetlen és ritka klíma alkotta félmillió éven át ezeket a kristályóriásokat is a föld alatt.
