A meredek hegyormon álló füzéri vár magas fehér falai olyan érzést nyújtanak a közvetlenül a domb aljában álló településre érkező turistának, mintha Hókuszpók toppanna be Törpfalvába. A várat a Tatárjárás idején építették, de pontosan ma sem tudni, hogy már a mongolok érkezése előtt is felépült-e, mindenesetre 1264-ben már biztosan állt.

A várat évszázadokig adták-elvették az uralkodók, de a legszorosabban az Abákhoz volt köthető, majd a Habsburg császári seregek égették fel, a sorsa végül az lett, hogy végül a környéken építkezésekhez hordták szét a maradék köveket, és néhány évvel ezelőttig már csak pár toronyrész maradt belőle. A ma a hegyen álló, felújított épületet 2016-ban adták át.

Kéktúra több irányba is

A várat az egész faluból jól lehet látni, ahogy magasan a település fölé tornyosul. Érdemes a várból is egy pillantást tenni a környék hegynyi dombjaira. A pásztázó szemet meredek, zöldben burjánzó hegygerincek irányítják.

A hegyek a Kéktúra útvonalát többször is keresztezik, olyan túraszakaszokat találni a környéken, mint a Senyánszki-rét, Füzérkomlós, Bodó-rét, a Bózsvai-szikla, vagy éppen a Nagy-Milic, de számos lankás és kietlen út kanyarog még az erdőkben, amelyekbe tiroli módon békésen legelésző szarvasmarha csordákon keresztül lehet eljutni – ez az útvonal egy EU-s támogatásból épült kavicsos-köves bicikliút, de főleg terepbringások számára ajánjuk.

Egy lépésre Szlovákiától

A település nemcsak a kirándulóknak, hanem befektetőknek is célpontja lett az utóbbi időben. A faluban rusztikus apartmanház-központ épül, és közvetlenül a vár alatt szállodát terveznek. Az előbbi falu a faluban, a felújított és újonnan emelt házak egyedi kialakításuak, a központ leglátványosabb eleme pedig az üveggel bélelt fa pajta, ami közösségi térként nyeri el végső funkcióját.

A túraútvonalak kedvelt vadászterületeken mennek keresztül. A Nagy-Milic 895 méter magasan lévő kilátójához bandukolva kora ősszel sötétedéskor és hajnalban érdemes megállni szarvasbőgést hallgatni.

A hegycsúcshoz kerülve farkasfog-szerűen lépegetünk a szlovák és a magyar oldalon, mindig a szétszórtan felbukkanó határkövekhez igazodva.

Éhesek vagyunk!

Feltétlenül szót kell ejteni még a kulináris lehetőségekről a környéken. Vadász házigazdánk határozottan a Koronaőr vendégházba invitált bennünket, a ház kertjébe épült fogadó annyira házias, hogy bárki benézhet a konyhába, egy pillanatra falusi dédnagymamánk nyári konyhájában érezthetjük magunkat: ahogy a falusi családoknál, itt is 10 főnek legalább 40 személyes ebédet készítenek.

De ha nem ott, hanem máshol támad kedvünk ebédelni, szétnézhetünk a környező falvakban. Pálházán a Vízimalom étterema hagyományos magyaros, nehéz ételeket, a Tölgyfa vendéglő könnyebb fogásokat kínál az arra járóknak, már ha van szabad hely. Itt néhány négyzetméteren belül a további ízorgiáról a helyi lángosos gondoskodik, de szó szerint. A töltött baconos sajtos lángost például bátran ajánlani tudom, hogy bárki számára értelmet nyerjen az előző mondat.

Ha bejártuk Füzér dombjait, akad még látnivaló a közelben. A turizmus babérjainak nagy részét a szomszédos Hollóháza aratja le. De a közelben van egy kevésbé ismert Károlyi-kastély Füzérradványon is, amit érdemes megnézni.

Az utazás Budapestről az M3-ason, majd Miskolról a 37-es úton körülbelül 3 óra húsz percet vesz igénybe, de egy tartalmas hétvégéért megéri ennyi áldozat.