Eperjes (szlovákul Presov)a keleti és a nyugati kereszténység, valamint a szláv, az ugor és a germán nyelvek találkozópontja, hat nemzet – szlovák, lengyel, magyar, ukrán, ruszin és német – kultúrájának olvasztótégelye.
A város helyén már a 8. században szláv település állt, de a legenda szerint 1132-ben II. (Vak) Béla király alapította a Eperjest, amelyet a környéken bőségesen termő eperről nevezett el. Az 1241-42-es tatárjárás után német telepesek érkeztek a városba, ami felgyorsította az urbanizációt. A 14-15. század a gazdasági fellendülés időszaka volt, 1514-ben pedig II. Ulászlótól szabad királyi városi rangot kapott. Gazdasági és kulturális szempontból a 16. században valóságos virágkor köszöntött a városra, amikor a magyarországi reformáció központja lett. Napjainkban Eperjes Szlovákia harmadik legnépesebb városa, egyúttal a szlovákiai evangélikus egyház keleti püspökségének, valamint az eperjesi görög-katolikus főegyházmegyének is a székhelye.
Városi szépségek
Fotó: 123rf
Neptun-szökőkút
A történelmi városközpont rengeteg látnivalót kínál – domináns épülete a római katolikus Szent Miklós-templom, de a főtéren sorakozó polgári házakat is érdemes megtekinteni. Itt található a városháza, a Klobušický-palota, a Neptun-szökőkút, valamint a híres Rákóczi-ház is, amely ma múzeumként működik. A tér déli részén magasodik a 18. században épült görögkatolikus Keresztelő Szent János püspöki székesegyház.
Különleges gót-barokk
Fotó: Profimedia
Eperjes egyik nevezetessége a gótikus Szent Miklós-templom, amely a 14. században épült, és a csúcsíves csarnoktemplomok mintapéldája. Flandriai telepesek emelték, és hazájuk védőszentjéről, Szent Miklósról nevezték el. A később itt letelepedett szászok tovább folytatták bővítését a német gót csarnoktemplomok mintáját követve. Barokk jellegét az 1696-os átépítés után kapta, az itt található képeket, szobrokat eperjesi mesterek alkották. A barokk főoltárba harmonikusan illeszkednek a gótikus szobrok, amelyek Szűz Máriát, Szent Miklóst és Szent Adalbertet ábrázolják. A székesegyház gúlasisakos nyugati tornya 1750 körül épült.
Börtön a belvárosban
Fotó: Wikimedia
A 15-16. századból fennmaradt gótikus stílusú épület a város egyik legrégebbi háza. Az idők során sokféle funkciót töltött be: raktárként, fegyvertárként, levéltárként használták, de börtönként is működött. A helyi hagyomány az épületet az „eperjesi hóhérhoz", Antonio Caraffa osztrák tábornokhoz köti, aki 1687-ben vésztörvényszéket állított fel, és mintegy 300 evangélikus polgárt kínoztatott meg, 24-et pedig ki is végeztetett. A vád szerint részt vettek a Thököly-féle császárellenes szervezkedésben, a valós cél azonban a protestánsok megfélemlítése és a gazdag eperjesi polgárok vagyonának elkobzása volt. A történészek szerint azonban az épületnek valószínűleg nem sok köze volt Caraffához, ugyanis a 17. század végén vendéglő működött benne, a Caraffa-börtön elnevezést pedig a 19. században kapta.