Hotel Palazzo Gritti (Velence)

A 14. században a velencei gótika stílusában épült palota – leghíresebb tulajdonosáról – Andrea Gritti dózséról kapta a nevét, és fénykorában az 1500-as évek közepén Giorgione freskói díszítették, igaz, hogy ezek mára nyomtalanul eltűntek. A Canale Grande partján álló palota eredeti muránói üveg berendezéseivel mindmáig Velence fénykorának autentikus királyi pompáját sugározza a szállóvendégeknek.

A hotel az évszázadok során sokszor cserélt gazdát – például sokáig a vatikáni nagykövetek rezidenciája volt –, míg végül 1895-ben szállodává alakították.

Patinás falai között forgatta Antonioni az Egy nő azonosítása című ikonikus művének számos jelenetét, de forgott itt Woody Allen Mindenki azt mondja, hogy szeretlek című filmjéből is jó pár snitt. A hotel nemcsak a Canale Grande legszebb építészeti emlékeire nyíló kilátással bíró fényűző lakosztályaival, bíbor pompázó könyvtárával, de belső luxus éttermeivel, bárjaival gourmet konyháival is maradandó emléket hagy vendégei emlékezetében.

Palacio del Inka (Cuzco, Peru)

A közel öt évszázados múltra visszatekintő emeletes kúria, az egykori inka birodalom fővárosának (Cuzco) történelmi központjában áll.

A 16. századi kastélyt az inka uralkodó, Gonzalo Pizzaro konkvisztádornak bocsájtotta rendelkezésére, amikor a spanyolok megérkeztek.

Évszázadokkal később, a 20. század közepén a híres palotából – az inka és a gyarmati korszak műalkotásait és relikviáit bemutató – múzeum lett, egészen 1976-ig, amikor szállodává alakították át. A város központjában található ősi épületet korabeli gyarmati építmények, múzeumok, mesés régészeti lelőhelyek, kiváló éttermek és nyüzsgő helyi piacok veszik körül. Az épületben található luxusszálloda egyedi és magával ragadó dizájnja átöleli a perui kultúra történelmi vonatkozásait – belső tereiben kőboltozatokat, autentikus spanyol építészeti formákat és díszes, aranyozott régiségeket találunk –, miközben megőrzi a világszínvonalú luxust és a modern kényelmet. A szálloda egyik újabb fénypontja például az Andes Spirit Spa, amely hidroterápiás medencével, különféle típusú kezelőszobákkal és fitneszközponttal rendelkezik.

Ritz Paris (Párizs)

A Place Vendôme-on található, 19. századi építészeti gyöngyszem a The Ritz-Carlton szállodahálózathoz tartozik, és nem a másik, híres hotellánchoz, a Vendôme-hoz – bár megtévesztő, hogy a Ritz Paris azon a téren áll. Coco Chanel 1937-ben egy szép napon úgy döntött, hogy beköltözik a Ritz Parisba és 34 évig élvezte a kényelmét. Otthon érezte magát a szálloda luxusa és eleganciája közepette, és fokozatosan behozta kedvenc bútorait: például Coromandel lakkozott paravánjait, aranyozott tükreit, csiszolt kristály csillárjait. „A Ritz az otthonom” – mondta a látogatóknak. Szobája ma a Coco Chanel lakosztály, amit a Ritz Paris sértetlenül megőrzött. Egy másik világhíres lakója, Ernest Hemingway amerikai regényíró egyszer bevallotta:

„Amikor egy túlvilágról álmodom a mennyben, a cselekmény mindig a Ritz Parisban játszódik.”

Marcel Proust lelkes rajongója volt a hotelnek, számos estélyt adott itt, emlékét lakosztály őrzi. A hotel szobái éjszakánként 1500 dollártól kezdődnek, legdrágább az Imperial lakosztály, ami több mint 30 000 dollárba kerül. Akik megszállnak benne, mégsem sokallják az árát, tekintve, hogy nemzeti műemlékként tartják nyilván az épületet.

Raffles Hotel (Szingapúr)

A modern Szingapúr alapítójáról, Sir Stamford Rafflesről elnevezett, 1887-ben megnyílt hotelre a luxusszállodák királynőjeként szoktak hivatkozni, ahogy Rudyard Kipling is teszi írásaiban.

Kiplingen kívül megszállt itt Elizabeth Taylor, Charlie Chaplin, II. Erzsébet angol királynő és Michael Jackson is.

A korabeli szemtanúk szerint a szálloda a két világháború között élte fénykorát, de nehéz elképzelni, hogy a felújítás utáni mostaninál fényűzőbb lehetett – a Rafflesbe belépve rögtön egy 60 méter magas előcsarnokban találjuk magunkat. A szálloda éttermeit és bárjait sztárséfek uralják, mint például Anne-Sophie Pic, Jereme Leung Yi és Alain Ducasse. A szobák belső terei változtak a legtöbbet az utolsó felújítás óta, a korábban impozáns viktoriánus dekorációval díszített, komor tereket 21. századi hűvös elegancia váltotta fel. Persze van, amit megőriztek az eredeti dizájnból: például a fonott székeket, a mennyezeti ventilátorokat, a sárgaréz csengőgombokat, a villanykapcsolókat és a kerámia lámpákat. A szállodát nemcsak páratlan belső terei, szolgáltatásai, hanem strandhoz való közelsége miatt is kedveli a nemzetközi elit.

Londolozi Vadrezervátum (Skukuza)

A dél-afrikai Kruger Nemzeti Park nyugati határán található, közel 155 négyzetkilométeren elterülő Londolozi Vadrezervátum 1926-ban nyílt meg. Noha a közelben számos rezervátum és park található, Londolozi azért különleges, mert a határain belül vadon élő állatok közül megtalálható a Big Five: oroszlánok, leopárdok, fekete orrszarvúk, afrikai elefántok és afrikai bivalyok. 1971-ig azonban a nagyra becsült rezervátum területe egy vadászfarm volt, amit sportvadászok látogattak nagyvad trófeákért.

1971-ben a Varty testvérek, Dave és John betiltották a vadászatot, és a fókuszt a fotós-szafarikra helyezték, amelyek óvják és tiszteletben tartják ezeket a fenséges állatokat.

Sőt, amikor átvették az irányítást, átnevezték a rezervátumot Londolozinak, ami zulu nyelven azt jelenti, hogy „minden élőlény védelmezője”. A szálláshely a természetvédelemre és a falusi feelingre helyezi a hangsúlyt, remekül ötvözve a luxussal: a magas gasztronómiai értéket képviselő konyhával és kiszolgálással. Mindezek elismeréseként a Londolozi 1993-ban első vadrezervátumként kapta meg a Relais & Chȃteaux státuszt.

Szöveg: Sinkó Edit