Szőlős Torcello szigetén, Velence, Olaszország - Fotó: Tucker Monticelli / Unsplash
Dimitri Van Limbergen és Paulina Komar kutatók első körben a dolium néven ismert ókori agyagedényekhez fordultak, mely edénytípust gyakran használták borok tárolására. Szerencséjükre rendelkezésükre állt egy bontatlan minta, így belekezdhettek egy olyan téma kutatásába, aminek köszönhetően fény derülhetett arra, hogy mégis milyen ízűek voltak a kor borai, mutatja be az eredményeket az IFLScience.
A kutatópár elmondása szerint ráadásul eddig egyetlen tanulmány sem vizsgálta meg ezeknek az agyagedényeknek a borkészítésben betöltött szerepét, és azt sem, hogy az eszközök milyen hatást gyakoroltak az ókori borok kinézetére, illatára és ízére.
És ezt olvastad már? 4 szomszédos borvidék, amit lehet, nem is ismertél
A duó első lépésként össze akarta hasonlítani a doliumokat a hagyományos grúz borkészítés során használt edényekkel. Utóbbi, kvevri (a képen látható – a szerk.) néven ismert edényeket ma is erjesztésre használják, emiatt feltételezhető, hogy az ókori borok nagyon hasonlíthattak a modern grúz borokhoz.
Ebből kiindulva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a római bor valószínűleg sötétsárga vagy borostyánszínű volt, ezt pedig az ebből a korból származó feljegyzések is igazolják. A szín minden bizonnyal az edény alakjára vezethető vissza, ugyanis az keskeny aljának köszönhetően meggátolta, hogy erjedés közben a szőlő héja és szilárdabb rostjai befolyásolják a színét.
Ha már ókori Róma: A legjobb helyek, ahol megemlékezhetünk a Római Birodalomról
Később arra is rájöttek, hogy a bor íze valószínűleg enyhén fűszeres volt, és az oxidációt lehetővé tevő porúzus (lyukacsos) anyagnak köszönhetően kellemesen füves, mogyorós, aszalt gyümölcsöket megidéző aromája lehetett.
Illat tekintetében a kutatók szerint a rómaiak egy, a pirított kenyér, az alma, a pörkölt dió és a curry aromáit megidéző illatot érezhettek. Az edényeket ugyanis a hőmérséklet, illetve a pH-érték szabályozása végett a föld alá temették, a felszínen található élesztőgombák pedig így elszaporodhattak, és egy szoloton nevű vegyületet tudtak a borokba juttatni.
Ha a magyar történelemben utaznánk vissza: Őseink konyhája: a legelső írott magyar recept és a legrégebbi szakácskönyvünk
Limbergen szerint a tanulmány eredményeinek köszönhetően sikerült jóval többet megtudni a római borkészítésről, mint eddig.
„A modern és az ókori borkészítés közötti, gyakran váratlan párhuzamok azonosításának értéke a római borkészítés állítólagos amatőr jellegének megcáfolásában és az évezredes borkészítési eljárások közös vonásainak feltárásában rejlik”
– fejtette ki a kutató.
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
- Olyan kávét találtak fel a tudósok, ami átformálhatja az egész piacot ›
- Közel 100 év után kiemelik az „Alpok Titanicját” ›
- 5+1 úti cél, ahol Európa legkülönlegesebb röviditalaiba kóstolhatunk bele ›
- A magyar ital, amit sehol máshol nem isznak ›
- Borok és ételek párosítása: 6 alapszabály, amit minden borínyencnek érdemes tudni ›
- Régi ételek, amiket évezredek óta szeret az emberiség ›