Anatahan az Északi-Mariana-szigetek részét képezi, és jelenleg az Egyesült Államok fennhatósága alatt álló terület. A mindössze 33 négyzetkilométeren elterülő Anatahan a szigetcsoport legaktívabb vulkánjának ad otthon, éppen ezért ma már senki nem lakik területén.

A szigetet először a spanyol misszionáriusok fedezték fel 1668-ban, akik evakuálva a helyi chamorro lakosság nagy részét egy óriási kókuszültetvényt hoztak létre. Ez egészen a 19. század végéig évente mintegy 125 tonna kókuszdióval látta el az illetékes országokat.

Ezt követően a spanyolok 1899-ben eladták a szigetet a németeknek, akik az első világháború után továbbadták Japánnak. Ekkor a japánok felújították az ültetvényt, majd Kikuichiro Higa tulajdonos is ellátogatott a területére, hogy felügyelje az itt dolgozó 45 chamarro munkást.

Kikuichiro ezután kinevezte helyettes felügyelőjét, Shoichi Gigát, aki 28 éves feleségével együtt nem sokkal a második világháború kezdete előtt érkezett Anatahanra.

A birodalom kialakulása

Ugyan a Mariana-szigetek a japánok egyik kulcsfontosságú védelmi vonala volt a második világháborúban, Anatahant elkerülték a harcok. Shoichi Higa viszont egyre jobban féltette nővérét, aki a tőle nagyjából 120 kilométerre található Saipanon élt.

Shoichi ígérve, hogy egy hónapon belül visszatér, útnak indult testvére felé, ám a férfi sohasem tért vissza.

Felesége, Higa Kazuko egy idő után egyre magányosabb lett, míg végül összeházasodott férje főnökével, Kikuichiro Higával. Az ifjú pár élete pár évig egészen eseménytelenül telt, ám a békességet 1944-ben megzavarta az Egyesült Államok támadása Saipanon. Ekkor az amerikai repülőgépek három, a szigettől nem messze tartózkodó japán hajót vettek célba, melyek a támadás hatására elsüllyedtek.

A hajókról összesen 31 japán tengerész úszott Anatahan partjaira, ahol Kikuichiro felügyelő és Kazuko, a sziget egyetlen női lakosa fogadta őket.

Amerika környékén is van egy érdekes sziget: Ezen az apró szigeten töltötte Oppenheimer utolsó napjait

„Hiszem, ha látom" 

A történetet bemutató Atlas Obscura szerint a japán hajótöröttek letelepedtek a szigeten: élelemforrásuknak a helyi gyümölcsök, zöldségek, valamint állatok számítottak, sőt, a kókuszdióból még kókuszbort is készítettek. A nyugalmat csak egy 1945-ös repülőgépkatasztrófa zavarta meg, ám a lezuhant gép maradványai jól jöttek a szigetlakóknak, akik többek között serpenyőket, edényeket, késeket és menedéket készítettek a roncsokból.

Az amerikaiak viszont nem feledkeztek meg a lezuhant gép személyzetéről, így pár hónappal később – amikor a japánok megadták magukat – az amerikai repülőgépek röpiratokat dobtak le a szigetre, melyekben a háború végéről tájékoztatták a tábort.

A lezuhant repülőgépen talált pisztolyokkal felfegyverkezett japán férfiak viszont nem teljesen hitték el ellenfelüknek az üzenetet, ezért alig engedtek valakit a sziget közelébe, az esetlegesen ideérkező katonákat pedig harci készültségben várták.

Sylt szigete más miatt volt híres: A német sziget, amely Brigitte Bardot és Thomas Mann kedvence volt

Anatahan királynője

A bajok akkor kezdődtek, amikor Kikuichiro Higa felügyelő 1946-ban természetes úton elhunyt, ugyanis ekkor Kazuko vette át néhai férje helyét a sziget vezetőjeként. Egyetlen nőként Kazuko hamar a vágyakozások tárgyává vált, ami persze rivalizáláshoz vezetett a táborban. Ishida kapitány – az akkor legmagasabb rangú tiszt – azt remélte, hogy egy házassággal csitítani tudja majd a közhangulatot, ám Kazuko új férje az esküvő után rejtélyes módon megfulladt. Az említett férjet végül négy másik követte, akiket a katonák többnyire bosszúvágyból egyesével meggyilkoltak.

A szigeten végül összesen 11 férfi halt meg a Kazuko iránti versengés következményeképpen.

A tojáslikőr története sem éppen zökkenőmentes: Nemzetközi kedvenc: a tojáslikőr kaotikus története

A feszültségek addig fokozódtak, míg 1950-ben a férfiak úgy döntöttek, Kazuko több gondot okoz, mint amennyit ér, így eltervelték a nő kivégzését. Kazukót viszont egyikőjük figyelmeztette a puccskísérletre, így néhány hétnyi bujkálást követően a nőnek egy amerikai hajó fedélzetén sikerült megszöknie a szigetről.

Japánba visszatérve Kazuko egy ideig megosztva történetét egy kisebb hírességként járta a városokat, ahol rendre „Anatahan királynőjeként” hivatkozott magára.

De igazi furcsaság csak ezután következett. Miután hírneve idővel kifakult, a nő visszatért okinawai otthonába, ahol sikerült rátalálnia első férjére, Shoichire, akihez ismételten hozzáment.

Ha már érdekes kultúrák: Egyetlen ember maradt, aki beszéli azt az ősi nyelvet, amiben nem létezik az „igen" és a „nem"

Mi lett a katonákkal?

Az Anatahanon maradt nagyjából egytucat katona a „királynő” távozása után sem hagyta el a szigetet, az Egyesült Államok repülői pedig nem adták fel a háború végéről szóló üzenetek ledobálását.

Ugyan a háborúnak ekkor már hat éve vége volt, a férfiak egészen addig nem hittek a papíroknak, amíg az amerikaiak végül fel nem keresték hozzátartozóikat, akik személyes üzenetben informálták szeretteiket arról, hogy a világháborúnak valóban vége szakadt és ideje lenne feladni a harcot.

A katonák ennek köszönhetően végül 1951. június 30-án tették le a fegyvereket és utaztak haza családjaikhoz.

Az „őrült" uralkodók margójára: Napóleon nyomában: 7 történelmi helyszín az uralkodó életében

View this post on Instagram

A post shared by Richard Gustave Stracke (@rgstracke)

A szigeten maradt őslakosokat az 1990-es földrengés után evakuálták, ami 2003 és 2008 között számos vulkánkitöréshez vezetett.

Innentől kezdve senki nem élt Anatahanon, ám Kazuko és katonái történetét azóta több film és könyv dolgozta fel. Anatahan királynőjét egyesek kegyetlen diktátornak tartják, aki saját szórakozására manipulálta a férfiakat, mások szerint Kazuko pusztán egy szerencsétlen helyzet áldozata volt.

Mindenesetre az igazságot csak az a pár tucat ember tudhatja, aki ebben az időben a szigeten élt.

Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!