Akkor tehát a régi rögzüléséket félretéve: vadonatú, tükörsima aszfaltos utak szelik át az országot. Az angolul érdeklődő turista elől senkisem fogja menekülőre, és a látnivalók nemcsak rendkívül érdekesek, de igen változatosak is. Egy pillanatig nem éreztem magam veszélyben, még egyedül, nőként utazva sem, a helybéliek pedig kifejezetten előzékenyek és barátságosak a magyarokkal. Nem csoda ugyanakkor, hogy mindenki mindenfélét gondol, hiszen sokáig alig tudtunk valamit erről az országról. 1991-ig teljesen elzárkóztak a külvilágtól. Így a turizmus is csak három évtizede létezik elvileg, gyakorlatilag pedig inkább csak pár éve, amióta végre elkezdték felfedezni a térséget az utazók.

Ami a saját kalandomat illeti, eredetileg egy szükségmegoldás szülte, hogy egészen Budapestről autóval vágjak neki az útnak, a közeljövő utazóinak viszont jó tudni, hogy olcsó fapadossal is eljuthatnak oda. (A Budapest-Tirana távolság 1100 km – a szerk.) A legtöbben kifejezetten nyaralni indulnak Albániába, és megelégednek azzal, hogy pihennek a tengerparton – jóval kedvezőbb áron, mint amennyiért ezt máshol tehetnék. Azonban azoknak is kifejezetten érdemes felkerekedniük, akik jobban szeretik az aktív vakációt, és a strandolás helyett szívesen töltik az idejüket történelmi érdekességek és természeti látnivalók felfedezésével. Az alábbiakban nekik kínálunk egy lehetséges útitervet.

Tirana

Akár repülővel, akár autóval érkezünk, érdemes az országgal való ismerkedést Tiranával kezdeni. A fővárosban számos művészeti galéria is található, de a legérdekesebb intézmény a Bunk’art föld alatti múzeum. Albánia nevét hallva sokaknak a bunkerek jutnak az eszükbe, és ez nem véletlen, hiszen az országban majd’ kétszázezer van belőlük. Részben annak köszönhetően, hogy évtizedeken át szinte minden ipari tevékenységet annak rendeltek alá, hogy ezekhez hatalmas mennyiségű betont és vasat állítsanak elő.

Enver Hodzsa egykori titkos föld alatti komplexumában öt emeleten több száz termet rendeztek be arra az esetre, ha nukleáris támadás esetén a politikai elitnek menekülni kellene. Ezt a hatalmas labirintust 2014-ben megnyitották a nagyközönség előtt múzeumként, ahol részletesen megismerhetjük ezt a korszakot. Mivel a szobákat soha nem használták, az ott felhalmozott bútorok, írógépek, valamint a konferenciatermek is teljesen érintetlenül, mintegy időkapszulaként tekinthetők meg. A nap végén pedig, ha maradt erőnk, szálljunk fel az 1613 méter magas Dajti-hegyre vezető kabinos kötélpályára, így érjük el Tirana „Normafáját”, ahonnan bakancslistás „naplementézésben” lehet részünk.

Berat és az Osum-kanyon

Tiranát elhagyva saját vagy bérautóval dél felé indulunk, hogy felfedezzük az Osum-folyó mellett épült „ezerablakos várost”. Az UNESCO Világörökségi Listájára is felkerült Berat nemcsak az egyik legszebb, hanem az egyik legősibb település is a Balkánon, i. e. 314-ben alapította Makedónia királya. A város fő nevezetessége a mai napig lakott várnegyed, amely még a 13. században épült. Ez alatt sorakoznak szorosan egymás mellett a hófehér lakóházak, melyek a folyó túlpartjáról nézve úgy tűnnek, mintha „ezer” ablakkal egyetlen épületet alkotnának. Berat hatalmas szerencséje, hogy teljes egészében elkerülte a kommunista időszak átépítési láza, így sokat megőrzött az évszázadokkal ezelőtti állapotából.

A városi látnivalók után ideje egy másfajta kirándulásnak. Ugyanaz a folyó, amely átszeli Berat városát, egy csodálatos kanyont is kialakított magának. A 26 km hosszú Osum-kanyon az ország egyik legszebb természeti látnivalója, ahol a hóolvadás után, tavasszal és kora nyáron vadvízi evezők is előszeretettel hasítanak. Nyár végére azonban a vízszint annyira lecsökken, hogy az evezés már nem lehetséges, de a kanyon akkor is népszerű turistacélpont, hiszen a folyó mentén remekül lehet túrázni. A kalandkedvelő túrázók barlangokat kereshetnek fel, a bátrabbak pedig meg is mártózhatnak a meglehetősen hideg vízben.

Apollónia és a Llogara-hágó

Ha kigyönyörködtük magunkat az Osum-kanyonban, onnan Beraton keresztül vissza kell térni az autópályára, másfelé ugyanis nem vezet aszfaltos út. A körutazást a dombra épült Apolonia (Apollónia) érintésével lehet folytatni, amely egy, a tengerparttól alig tíz kilométerre fekvő, eredetileg ősi görög kereskedőváros, majd római település volt. Nagy előnye, hogy kevésbé ismert, következésképp nem is annyira látogatott, mint a délebbre fekvő Butrint Nemzeti Park, így jó eséllyel nem kell turistacsoportokat kerülgetnünk. Apollóniában a műemlékek (például a színház és a templom egyes elemei) olyan ép állapotban maradtak fenn, és olyan szépen harmonizálnak a környezettel, hogy az UNESCO is felvette a Világörökségi Listára.

Továbbhaladva dél felé egy fantasztikus panorámaút vár ránk, a Llogara-hágón átvezető autóút. A festői szerpentinek figyelmes vezetést igényelnek, de a kétsávos útról pazar panoráma nyílik a Jón-tengerre. Aki szereti az ausztriai Grossglockner-hágót vagy épp a romániai Transzfogarasi-utat, itt sem fog csalódni, mert a látvány felveszi a versenyt ezekkel az ikonikus utakkal. Amerre csak nézünk, fenséges hegycsúcsok magasodnak körülöttünk, a kanyarok mögül pedig ki-kivillan a tenger is.

Az albán riviéra és a Butrint Nemzeti Park

A hágón átkelve le is érünk a déli tengerpartra, ahol egymás után sorakoznak a népszerű üdülővárosok. Az időzítés tökéletes, az utazás közepén pont jól fog esni egy pihenősebb nap. Albániai tengerparti nyaralásról 10–15 éve még alig-alig hallhattunk mesélni, manapság viszont egyre felkapottabb ez a partszakasz – kicsit talán már túlságosan is. Rohamos tempóban épülnek fel egymás után a hatalmas hotelek, sokak szerint most kell menni, mert néhány év múlva már itt is elviselhetetlen tömeg és drágaság lesz. A strandok jellemzően kavicsosak, egyetlen kivétel a délebbre fekvő Ksamil, ahol finom szemcsés fehér homokon sütkérezhetünk. Az autóval könnyen megközelíthető strandok már most is meglehetősen zsúfoltak a főszezonban, de egy kis leleményességgel még találni eldugottabb öblöket. Parti pihenőnk után különleges élményt ígér az UNESCO Világörökség Listán is jegyzett Butrint Nemzeti Park, amely egyszerre természetvédelmi terület és történelmi jelentőségű műemlékek lelőhelye is. Egészen fantasztikus gyűjteményt láthatunk itt számos korszakból – a 6. században épült bazilika romjaitól kezdve a 3. századból származó színházon át a 15–16. században épült velencei toronyig. Kész építészeti tankönyv a terület, ráadásul pompás díszletek közt, hiszen miközben a romterületen bóklászunk, pazar panoráma nyílik az öbölre. A nemzeti park körbejárása néhány órás program, így délután marad még idő egy kis lazításra, napozásra.

A további albániai kalandokat, úti célokat a cikk folytatásában olvashatod majd.