Ma már mindenki tisztában van vele, hogy a bálnák veszélyeztetettek, de azt igen kevesen tudják, hogy él a földünkön egy nagyon különleges példány, akivel senki nem barátkozik. Túlélt háborúkat és még mindig énekelve szeli a hullámokat, hátha végre valaki megérti őt.
Erről a különleges bálnáról először 2014-ben The Lonliest (magyarul: A legmagányosabb) címmel mutattak be egy dokumentumfilmet, és azóta több természetfilm is készült a bálnasztoriról. A legújabbnak 2021. július 9-én volt a premierje, címe: The Loneliest Whale: The Search for 52., azaz A legmagányosabb bálna: kutatás az 52-es után. 52-esnek nevezték el ugyanis a tudósok a főszereplő bálnát, az egyetlen olyan példányt a világon, aki szokatlanul magas 52 hertzen kommunikál. A Csendes-óceán barázdás bálnái 20 hertz körül, míg a kék bálnák 10 és 39 hertz közötti frekvencián "beszélnek" egymással, így az 52-es éneke számukra érthetetlen, sőt lehet, hogy nem is érzékelik.
Hibridként a vadvilágban
A cetkutatók, tengerbiológusok nem biztosak benne, hogy 52-es egy kék bálna. Bár a kék bálna és a közönséges barázdás bálna tipikus fajtajegyeivel is rendelkezik, valószínűleg a két említett sziláscet hibridje lehet, és talán pont emiatt más a hangja is. De olyan elméletek is születtek, hogy esetleg az 52-es süket, és ezért ad ki más hangot, mint társai. Vagy előfordulhat, hogy azért nem hasonlít egyértelműen egyik cetfajra sem, mert valamilyen születési rendellenességgel él. Bár, ha az utóbbi igaz lenne, valószínűleg nem érte volna meg a kifejlett kort. 52-es több mint 30 éve vándorol egyedül az alaszkai Kodiak-szigetcsoport és Kalifornia partjai között: az 1989 óta tartó megfigyelések alapján 708 km-es volt a legrövidebb és 11 062 km-es (2002-2003) a leghosszabb vándorútja.
32 éve hallgatjuk
Fotó: Getty Images
32 éve véletlenül fogták be a Csendes-óceánba telepített katonai mikrofonok az 52-es hangját. Az amerikai haditengerészet még a hidegháború alatt szerelte fel ezt a területet hidrofonokkal (a rendszer neve SOSUS, amely egy passzív szonárrendszer), de az ellenséges rádióadások helyett erre a csodára bukkantak. Bill Watkins cetkutató 2004-ig, azaz haláláig az 52-es megfigyelésével foglalkozott, miközben születtek olyan szakvélemények is más kutatóktól is, miszerint az 52-es hangja annyira furcsa (valamivel magasabb, mint a nagybőgő legmélyebb hangja), hogy nem is lehet egy állat éneke. Ez az elmélet azóta azonban megdőlt, s azóta 52-es tulajdonképpen már 50 hertzen dalol, ami arra utal, hogy érett, kifejlett példány lett belőle.
A filmet több mint tíz évig forgatták, a filmkészítők célja pedig nem titkoltan az, hogy felhívják a figyelmet a tengerek zajszennyezésére, a káros ingerek állatokra gyakorolt hatására – a filmben van is egy rész, amelyben azt mutatják meg, egy óceánjáró elhaladása mennyire zavaró az 52-esnek. A magányos bálna nem adja fel, továbbra is szeli az óceánokat, mi pedig reméljük, hogy a róla készült filmnek köszönhetően több figyelmet kapnak természetes vizeink és a benne élő élőlények.
A film mától több videómegosztón is látható lesz Amerikában, feliratozás után pedig hazánkban is.