​Death Valley,  USA

Sok mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ha van egy olyan hely, ahol gyakorlatilag csak meghalni lehet, akkor miért van olyan futóverseny, amit kifejezetten ezen a területen bonyolítanak le? Az USA és egyben a világ legmelegebb pontja a beszédes nevű Death Valley, ami annyit jelent, hogy a halál völgye. Az elnevezés cseppet sincsen messze a valóságtól. Általában +56 Celsius-fok van és bármikor, bármelyik pillanatban a fejünkre eshet egy szikla a völgyet körülölelő hegyekről. A Death Valley Nemzeti Park nincs elzárva a turisták elől, olyannyira, hogy évente egyszer megrendezik itt a bolygó legmegerőltetőbb futását.

​Kígyók-sziget, Brazília

Aki nem szereti a csúszó-mászó állatokat, az biztosan nem fog ellátogatni a Kígyók szigetére – a többieknek pedig tilos. Sao Paulótól 150 kilométerre fekszik egy sziget az óceánban, ahol négyzetméterenként akár öt kígyóval is összefuthatunk. Az öt állatból pedig legalább négy akár végzetes harapást is okozhat. A szigeten is megél a világ legveszélyesebb hüllője, az arany lándzsakígyó, aminek a mérge egyszerűen szétmarja az emberi húst, a marása perceken belül halálhoz vezet. A Kígyó-szigetre eredetileg banánültetvényt terveztek, de mivel a műveletet senki sem élte volna túl, lezárták az emberek elől. Jelenleg csak kutatók léphetnek a földjére és ők is csak megfelelő védőfelszerelésben, hogy tanulmányozni tudják a világ egyik legfélelmetesebb kígyókoloniáját.

Nátron-tó, Tanzánia

Valószínűleg már láttad Nick Brandt képén az úszó, megkövesedett hattyút, vagy a semmibe révedő mumifikált madarat. A híres fotográfus volt az első, aki bemutatta a világnak azt a veszélyt és szépséget, amit a tanzániai tó vize rejt. A Nátron-tó extrém sós vize a leömlő vulkáni lávának köszönhetően tele van egy olyan lúgos vegyülettel, ami nagyon rövid idő alatt képes konzerválni a benne lévő szerves és szervetlen anyagokat. Ez a vegyület volt az, amit az egyiptomiak használtak ahhoz, hogy a múmiák örök időkre megtartsák az alakjukat. Innen már nem nehéz kikövetkeztetni, mi történne velünk, ha véletlenül megfürdenénk benne. Meglepő módon mégis van olyan állat, ami a Nátron-tó partján neveli a kicsinyeit: a flamingó. A flamingók bőre az extrém körülményekhez alkalmazkodott, ahogy a csőrük is, ami képes arra, hogy megszűrje a sós vizet – a Nátron-tó mellett nyugodtan tudnak költeni anélkül, hogy hiénáktól és egyéb tolvajoktól kelljen félniük.

​Mount Washington, USA

Kicsit a hegy, de erős. Amerika legkisebb kiterjedésű és 1916 méter magas hegye a Mount Washington egyben a legveszélyesebb is, annak ellenére, hogy a kontinens bővelkedik nem éppen biztonságos helyekben. A Mississippi folyó mellett magasodó természeti képződmény az indiánok szerint az a hely, ahol a nagy szellemek laktak. A szakrális hegyet emiatt nem is nagyon látogatták. Nem véletlenül. A Mount Washington klímája ugyanis nem túl komfortos. A sokszor -40 Celsius-fokot is elérő hőmérséklet mellett itt mérték a világ legerősebb, 372 km/h-s szeleit. Mondanunk sem kell, hogy ez a légmozgás egy kicsit sem ideális sem hegymászáshoz, sem kiránduláshoz. Extrém sportolók ettől függetlenül felkeresik, vállalva a kockázatot.

Pokol kapuja, Türkmenisztán

A türkmén fővárostól 260 kilométerre fekszik a világ legnagyobb égő krátere, ami a legtöbb félelmetes hellyel ellentétben nem természeti képződmény, hanem egy emberi hiba folyományaként jött létre. 1971-ben földgázzal teli barlangra bukkantak a Karakum-sivatagban és úgy döntöttek, hogy hasznosítani szeretnék. A fúrás közben azonban beszakadt a talaj, maga alá temetve az egész fúrótornyot. A geológusok felgyújtották a beomlott barlangot, hogy megállítsák a mérgező gázok kiáramlását – bízva abban, hogy pár nap alatt elég a benne lévő anyag. Azonban nagyot tévedtek: a kiterjedt gázmezőknek köszönhetően a kráter – két azóta beomlott kráterrel együtt – a mai napig ég. A terület számtalan turistát vonz annak ellenére, hogy csak speciális, tűzálló cipőben látogatható és bármikor, bárki alatt beszakadhat a föld.

​Alagoas, Brazília

Alagoas nem azért került fel erre a listára, mert van ott bármilyen olyan természeti képződmény, ami indokolná azt, hogy vigyázzunk, hanem maguk a lakosok miatt. A brazil városban ugyanis gyakorlatilag bármikor, bármiért megölhetnek, még akár véletlenül is. A metropolisz egy gyönyörű tengerparton fekszik, annyira, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy bármi rossz is megtörténik arrafelé. A drogkereskedelem szereplői azonban olyan gyakran tartanak mészárlást, hogy a gyilkosságok éves átlaga eléri a kétezres esetszámot. A hely természetesen felkerült azoknak a listáknak az élére is, amik a világ bűnözési adatait gyűjtik. Alogas az első helyen szerepel.

​Madidi Nemzeti Park, Bolívia

Esőerdőbe menni alapjaiban véve sem egy veszélytelen vállalkozás: ragadozók, kígyók és mérges pókok vadásznak az emberre. Vannak olyan helyek, ahol nem csak a tigrisek, vagy az anakonda jelent veszélyt az arra járókra, hanem maguk a növények és az ártatlannak tűnő rovarok is. A Madidi Nemzeti Park a világ egyik legszebb és élővilágát tekintve a leggazdagabb őserdei terület, ahol a Föld madárfajainak 11%-a található meg. A szép madarak mellett mérgező növények, allergiás reakciókat kiváltó rovarok, sebbe és gyomorba fészkelő paraziták, valamint igazán veszélyes húsevő baktériumok élnek. Ha visszakanyarodunk a filozófiai megközelítéshez, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy talán nem biztos, hogy bolygatni kell a Föld tüdejét.

​Ojmjakon, Oroszország

Amikor valaki kimondja azt, hogy Szibéria, mindenki két dologra gondol: a legkeményebb télre és a II. világháborút követő időszak kényszer-munkatáboraira. Nem véletlenül. Kelet-Szibéria egyik leghidegebb lakott pontja Ojmjakon városa, ahol a hőmérő higanyszála akár -72 Celsius-fokig is csökkenhet. A város neve annyit jelent, hogy: a víz, ami soha nem fagy meg. Ennek ellenére Ojmjakonban minden megfagy. Fagyott a föld, fagyott a víz és minden megfagy, amit pár másodpercnél tovább kint hagysz a levegőn. Télen 21 óra hosszáig tartanak az éjszakák és mindössze 3 órát a nappalok, az előbb említett fagyos föld miatt pedig nincs csatornarendszer, így nem csodáljuk, hogy a várost összesen 521 ember lakja. A helyiek egyáltalán nem esznek zöldséget, hiszen az sem marad meg az átlagos, -52 Celsius-fokon, úgyhogy a leghétköznapibb fogásuk a spagetti lóvéres szósszal. Mindezen komoly kellemetlenségek mellett a befagyott folyókkal teli táj egyszerűen csodálatos és egyszer – megfelelő felkészültség mellett – megéri ellátogatni oda.

Fraser-sziget, Ausztrália

A Fraser-szigeten gyakorlatilag minden meg akar ölni. Ausztrália és a világ legnagyobb homokszigete mindennel rendelkezik, ami ahhoz kell, hogy kedvelt turistacélpont legyen: hosszú, homokos part, sekély, áttetsző víz és felhők nélküli kék ég. Vannak azonban kellemetlen extrái is. Ezek az extrák egyrészt a mérges pókok, amik bármikor bemászhatnak a ruhád alá, vagy a táskádba, hogy otthon még egyszer jól rád tudjanak ijeszteni. Másrészt az agresszív dingó kutyák, akik elől hiába menekülsz a tengerbe, mert ott cápák és halálos mérgű medúzák várnak. Számos kirándulást szerveznek ide, de nem árt felkészülni némi ellenméreggel – legalább 15 hatóanyaggal kell számolni.

​Észak-Szentinel sziget, India

Van egy hely, ami még a gyilkos brazil metropolisznál is veszélyesebb, ha a lakosokról van szó. Ez a hely egy Indiához tartozó sziget, aminek a lakói valószínűleg nem ismerik el, hogy az ázsiai országhoz tartoznak. Az itt élő emberekről először 1296-ban, Marco Polo tollából születtek feljegyzések, aki úgy írta le őket, mint a világ legvadabb és legbarátságtalanabb törzsét. A helyzet nem sokat változott, annak ellenére, hogy többször is megpróbáltak közeledni feléjük az évszázadok során, de az őslakosok mindannyiszor nyílzáporral válaszoltak. A legmeredekebb próbálkozást egy filmes stáb követte el, akik valamiért egy disznót, egy játékbabát, műanyag evőeszközöket, egy műanyag autót és kókuszdiót vittek ajándékba a szigetre. A törzs tagjai rögtön elővették a nyilaikat, majd elásták a disznót és a babát, míg a kókuszdiót és a műanyagot elvitték magukkal, de előbb megnyugodtak egy fa tövében, hogy a rendezőt sikerült eltalálni.

Szöveg: Pozsgai Brigitta