Ha egy kisvárosban 80 pezsgőpincészet van, nem egyszerű kérdés, melyik legyen az a néhány, amelyet egy ilyen tematikus nap keretében felkeresünk. Az is biztos volt, hogy a központtól távolabb eső helyeket biciklivel fogjuk megközelíteni, ezért indultunk a korai hűvös órában a bérelt bringáinkon, hogy megspóroljuk a hőség óráiban tekerést. A kacskaringós dűlőutak kis patakokkal szabdalt szőlőültetvények között tekeregnek, miközben apró ligetek nyújtanak kellemes menedékeket. A városból közvetlenül kijutva a biogazdálkodást folytató, Pere Ventura lett az első állomás. Azért is voltunk kíváncsiak a helyre, mert büszkén hirdetik, náluk minden a fenntarthatóságról szól, igyekeznek elkerülni a vegyszereket és az indokolatlanul drága technológiai megoldásokat, amit kézi munkával és helyi alapanyagokból igyekeznek megoldani. Mivel a honlapon már tájékozódtunk, tudtuk, hogy előre be kell jelentkezni, és valóban várt minket a borászat egy alkalmazottja, körbe vitt a borászaton, miközben igyekeztünk megizzasztani kérdéseinkkel, de nem tudtuk. A kóstolóterem meghitt aurája perfekt kiegészítője volt az italkínálatnak.

Jéghideg italok, csodás tájak

Innen egy patakvölgyet követve, jutottunk egy kis domb tetejére, a Bertha cava-pincészet látogatóközpontjába, ezt egy korábbi Sansában tett látogatásunkból már ismertük és szerettük is nagyon. A távnak meg sem szabadott volna kottyannia, de az egyre mardosóbb napsütés mégis elérte, hogy gyöngyöző homlokkal érkeztünk a helyszínre. Természetesen a teraszon foglaltunk helyet, és jócskán benne lévén a tízórai időben, rendeltünk egy vegyes hidegtálat sajtokkal sonkával és kagylóval, hozzá a ház jéghideg cavait. Kezdtünk egy brut naturelle klasszikus palackkal, majd a cég innovációja a főként fiataloknak szánt Lounge következett, fehér és rozé változatban, hogy a kora délutánra feltegye a koronát a Gran Reserva, a borász büszkesége. Mezitlábasan a pázsitra heveredve gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre, ezért sem siettünk a hazaúttal, még akkor sem, ha tudtuk, hogy a városkába csekély forgalmú utakon „kertek alatt” jutunk vissza. Késő délután lett, mire visszafordultunk Sadurní felé, ahol házigazdánk – a jó pár éve itt élő barátunk, Ági – már várt minket, hogy elkalauzoljon a nemzetközi piacon is jól csengő nevű Agustí Torelló Mata pincészet központjába. Ági neves borszakértő, borpromócióval foglalkozik, mindenkit ismer a szakmában, így VIP-vezetésben volt részünk. És, hogy ne érjen idő előtt véget a kóstoló nap, gondos házigazdánktól szendvicseket kapunk kiváló bagettből, isteni finom Jamon iberico sonkából, friss zöldségekkel és 3-4 féle olívabogyóval. Fenséges borkorcsolya!

Ősi forma, finom ízek

A Magyarországon is ismert nagyágyúkat, a Freixjenet, és a Codorníut most tudatosan kihagytuk, a fókusz minél több kuriozitás megismerése volt, azért a Torelló Matát a közép-nagyok világhírű reprezentánsát, a korábbi élményeink mentén sem akartuk kihagyni túránkból. A Torelló Mata nem „dőlt be” a modern trendeknek, nem kezdett Chardonnay-t Pinot noirt ültetni, több mint hetven éve a klasszikus Penedes terroirra jellemző fajtákat házasítja, úgy mint macabeo, parellada, Xarel lo. Akkor mi emeli ezt a pincészetet a többiek fölé, miért hoznak rendre érmeket a tételeik a nagy megmérettetéseken? Az egyik magyarázat talán abban rejlik, hogy ők birtokolják a legjobb területeket a régióban, a másik talán az alapító, Agustí Torelló fanatikus minőség-tiszteletében keresendő, amit a jelenleg is a birtokot vezető négy gyereke jószerével örökölt. A 35 hektáros szőlő termése mellé a kisgazdáktól évről-évre 100 hektárnyi szőlőt vásárolnak, és így készítik pezsgőiket. Minden remekbe szabott termékük közül a legnagyobb visszhangot kiváltó a Kripta, melyet még az alapító álmodott meg gömbölyded amfora formájúra. Az sem gyakori, hogy egy cava évjáratos, de ha Kripta, akkor biztosan az, és mivel 5-6 évig is eltart a finom seprőn érlelés, a mostani legfiatalabbak is 2016-sak. Ősi forma, avantgarde címkékkel, ő a nagy kedvenc a pezsgő ínyencek asztalán, pedig óriási a borválaszték ebben a pincészetben. Mi mégis maradtunk a cavaknál, és így ezzel az elixírrel zártuk a kóstoló napunkat, Ági pedig ráadásként tenger herkentyűs paellával lepett meg minket. Biztos, hogy jövünk vissza a Filoxéra fesztiválra, amit minden szeptemberben megtartanak a helyiek, mert nem csak inni, de bulizni is nagyon tudnak a katalánok!

Szöveg: Maróthy Csaba