4 extrém (szép) helyen élő ember, akit érdemes bekövetned

Ebédfőzés, akár -50 fokban

Pandasakha nem riad vissza attól, hogy bőven fagypont alatt rittyentsen össze egy kiadós ebédet a családnak – feleségével (bár őt soha nem látni a képeken, viedókon) és két fiával él az Oroszországi Föderáció legnagyobb köztársaságában, a Szaha Köztársaságban (más néven Jakutföld, ami több mint 3 millió km² és alig 1 millió fő a lélekszáma). A családapa az elmúlt években eggyé vált a szabadban főzés fogalmával – bármilyen hideg is legyen. Háza körül négylábú haszonállatokat tart, de ha halra vágyik, a hagyományos jakut horgászattal jut ételhez, és a kacsavadászati szezont sem szalasztaná el egyetlen évben sem. Gyakran kerül a tányérjára bárányhere, de a kocsonya is nagy kedvence. A húsokat a föld alatti hűtőkamrában tárolja, ahol a hatalmas jégtábláknak köszönhetően nem romlik meg semmi. A bográcsba került alaplevet is sokszor egy jégtégla alkotja, a levesbe pedig rendszerint valamilyen hús kerül, nagyobb darabokra vágott burgonyával, zöldséggel és fűszernövényekkel. Van, hogy a kutyák alig látszanak ki a hótakaróból, de ők is mindig kapnak egy-egy falatot a frissen készülő menüből. A főzésé a főszerep a videókban, de azért érdemes figyelni a többi részletre, döbbenetes az életmódjuk és a környezet, amiben élnek. Pandasakhát több közösségi oldalon is követheted, sőt webshopja is van, ahol megrendelhetőek az általa használt kályhák és grillezők is.

Mezítláb a spanyol szigeteken

Pető Zsófi a szürke és ködös Londonban élt, amikor úgy döntött, átteszi „székhelyét” a Kanári-szigetekre, ahol egy teljesen új fordulatot vett az élete: a spanyol szigeteken ismerkedett meg a jógával, a csakravilággal, és azóta is képtelen a vulkanikus kőzetek melegsége, energiája nélkül élni. Akárhol is jár a világban, ez az a hely, ahova visszahúzza a szíve és ahol otthon érzi magát – leginkább a szabadban és mezítláb. Szívesen vesz részt különböző elvonulásokon, legutóbb Tenerifén csatlakozott egy olyan csapathoz, ahol több barátra is lelt. Zsófi nagy kedvence az El Hierro-sziget, ahol csak kevés turista fordul meg, és a helyiek önfenntartó életformát élnek. Ha egy kicsit is vonz a csakravilág, a szabad életforma, a napfény, a kövek adta energiák, mindenképp kövesd be Zsófit!

Egy helyen a jegesmedvékkel

A svéd Cecilia Blomdahl Göteborgban született, de jelenleg egy faházban él Svalbardon (más néven Spitzbergák szigetcsoport – a legészakibb emberlakta terület) barátjával, Christofferrel és Grim nevű kutyusukkal. A 33 éves lány több mint 7 éve él ezen a sarkvidéki szigeten, és szívesen osztja meg változatos és kalandos életének momemtumait. Munkáját tekintve fotós- és videós tartalmakat készít megrendelésre, de amikor nem dolgozik, akkor a saját oldalain dolgozik, vagy csak nyugodtan kávézik a kandalló mellett, és az ablakból szemléli a jéghideg tengert. Svalbardon három fő évszak van: a sarki nyár (május közepétól szeptember végéig), az északi fényes tél (októbertől február végéig) és a napsütéses tél (márciustól május közepéig). Minden évszaknak megvan a maga varázsa és jellegzetessége, amiről a lány rendszerint tölt fel videókat, de már az is nagyon érdekes, hogyan boldogul a sötét hónapokban. Jeges fürdő a hóvihar közepén? -20 fokban, papucsban kirázni a ruhákat a teraszon? Civilizációmentes övezetben, elektromos szánnal kirándulni? Cecilia életében ezek cseppet sem szokatlan jelenetek, ahogyan az sem, hogy puskával a hátán indul sétálni, hátha esetleg belefut egy cseppet sem barátságos jegesmedvébe.

Együtt lélegezni a természettel a saját farmon

És akkor jöjjön egy kis hazai vidék! Anna és Dávid 2019-ben egy Eger melletti, 40 hektáros birtokon kezdtek új életet. Instagramon lassan 65 ezren követik a jurtában élő párt, akik sok-sok érdekességet osztanak meg növényekről, állatokról, az önfenntartó élet mindennapjairól, de Anna extrém hosszú, ősz hajának ápolása is sok követőt vonz. Dávidék számára különösen fontos a körforgásos gazdálkodás, a biodiverzitás, a permakultúra, a tájgazdálkodás, a közvetlen értékesítés és összefogás – ez élteti őket, amikor hajnalban csörög az óra, és mire más még csak az első kávéját szürcsöli, ők már ellátták a farmon élő állataikat. Naponta több száz tojást gyűjtenek be, és elmondásuk szerint maximum hat órát alszanak, de ők így boldogok, és semmire sem cserélnék el a mostani életüket.

Szöveg: Sinkó Edit