A légiutas-kísérőknek mindent tudniuk kell a repülőgép fedélzeti biztonságáról – és elég sokat valamennyi utasról (még mielőtt azok felszállnának a gépre). Hogy könnyebb dolguk legyen, a repülések során saját titkos nyelvet használnak. És titkos jeleket is küldenek egymásnak egy rejtett berendezés segítségével.
Ami az átlagos utas számára egy kijárati táblának tűnik, az valójában is egy normál kijárati tábla. Csakhogy – a tábla alsó szélén található az úgynevezett „Area Call Panel” (területhívó panel) vagy ACP. Ha a következő repüléskor odafigyelünk, akkor fényjeleket láthatunk a kijelzőn, amelyek tájékoztatják a légiutas-kísérőket, ha a repülőgépen szükség van a segítségükre. Az ACP-n megjelenő kék fény azt jelenti, hogy egy utas megnyomta az ülésén levő hívógombot. (Néha két kék fényjelzés található az ACP-n, így azt is mutatja, hogy a gép melyik oldalán ülő utastól érkezett a hívás.)
Fotó: Unsplash
Narancs vagy borostyánszínű fény jelzi, ha a mosdóban történik valami. A folyamatos narancssárga fény azt jelenti, hogy valaki a WC-ben megnyomta a hívógombot. Ha viszont a fényjelzés villog, akkor a füstérzékelő aktiválódott. A kérdéses mosdó külsejénél is világítani kezd egy lámpa, hogy tájékoztassa a gép személyzetét, hova menjenek.
Végül pedig rózsaszín fénnyel jelzik egymásnak a légiutas-kísérők, hogy telefonhívásra kell válaszolniuk. A folyamatos rózsaszín fény azt jelenti, hogy egyirányú hívásról van szó, míg a villogó rózsaszín fény csoportos hívást jelez, és minden légiutas-kísérő pontnak csatlakoznia kell. Egyes esetekben egy piros lámpa jelezheti az ACP-n a pilótafülkéből érkező hívást.
Mindezen fényjelzésekre egy csengő is megszólal, közölve a légiutas-kísérőkkel, hogy ellenőrizzék a hozzájuk legközelebb eső ACP-t. Bár a fénykódok meglehetősen univerzálisak, a repülőgép gyártójától függően előfordulhatnak apró eltérések.
