Család, szörf, pirított rizs – néhány fontos szó Dóra 2020-as szótárából, és még sok minden más, amihez makacsul ragaszkodik, még ha követőket is veszít.
Dóra, a Lila füge blog (42 ezer követő) megálmodója Insta-oldalán ezt írja magáról: Nő. Anya. Eszem-iszom, utazom, olvasok, figyelek, látok, nevelek, nevetek, szeretek. És ez tényleg ő! 10 nappal karácsony előtt beszélgettünk vele várakozásról, felkészülésről, izolált karácsonyozásról, de természetesen nem maradtak ki a különleges gasztro-varázslatok, ünnepi menük sem. De vajon, miért néz minden nap szörfös videókat?
Ilyenkor te különösen elfoglalt vagy: most forgatsz a Spektrumon egy adventi magazinműsort, szerkesztesz, írsz, gyerekeket nevelsz… Hogy tudod lebonyolítani a karácsonyi felkészülést? Mindent időben beszereztél már, vagy utolsó pillanatban rohangálsz?
Alapvetően egy ijesztően és idegesítően utolsó pillanatos ember vagyok, de idén egész jól állok. Olyannyira, hogy most indulok egy utolsó beszerző körútra, ami nálam szinte elképzelhetetlen volt. Tipikusan az az ember vagyok, aki ír egy listát és december 22-én reggeltől estig járja a boltokat. Viszont most, hogy már minden megvan, egy olyan listát készítettem, amiben azt jegyeztem fel, mit szeretnék még megcsinálni karácsony előtt. Például kacsát konfitálni, amihez majd összedobok egy sült céklasalátát, így nem kell egész nap a konyhában lennem, és tudok a fiúkkal foglalkozni. Ez az év – ahogyan mindenkinek – nehéz volt és súlyos tanulságokkal járt a magánéletben, de inkább üzletileg.
A kiszámíthatatlansága, bizonytalansága miatt?
Nem, inkább arra tanított, hogy az a kreatív káosz, amiben én létezem, nem olyan jó, és muszáj kialakítanom egy rendszert. Azt hozzá teszem, hogy nagyon jól működöm stresszben, de lehet, hogy jobban élvezném, ha nem csak sodródnék az eseményekkel, hanem egy tervet is felállítanék. Ha már csak hellyel, közzel követem, már azzal nyerhetek. Tavasszal például ez remekül működött a gyerekeimmel, szépen beálltunk egy rendszerre, amit mindnyájan élveztünk. Azt fogadtam meg, hogy ezt jövőre átültetem a munkaéletemre is.
A fiúk, hogy alkalmazkodtak ehhez az új rendszerhez?
Az én gyerekeim lubickoltak benne. Ők ugyanis azt kapták ettől a helyzettől, hogy rengeteg időt tölthettek együtt a szüleikkel. A volt férjem kreatív igazgató egy reklámügynökségnél, tehát ő is nagyon elfoglalt, és amikor nem kellett bejárnunk, többet lehettünk velük. Sőt, régebben sokszor máshol jártam agyban, ami most kevésbé volt jellemző. A minőségi idő óriási ajándék volt nekünk, sok erőt adott az új helyzethez.
A karácsony is más lesz idén?
Abban a „szerencsés" helyzetben vagyok, hogy a szűk családom, aki az anyukám, a húgom és az ő kislánya, a közelmúltban már átesett a koronavíruson, így együtt tudunk ünnepelni. A nagy családi ünneplés elmarad, a nagyszülőket – mindketten 93 évesek – nem látogatjuk meg, ahogy az rendesen lenni szokott. Tehát más lesz nagyon az idei karácsony, de legalább nem teljesen izolált. Egyébként minden évben, december 25-én délelőtt tartok egy nagy családi brunchot, ahol húszan vagyunk, amit imádok, mert aki akar, pizsamában jön, aki szeretne, kiöltözhet. Ez idén elmarad, máshogy lesz minden. Most Szenteste átmegyünk anyuhoz, pár napig ott leszünk, aztán a fiúk mennek az apukájukhoz.
Mit szoktál készíteni ezekre a brunch-okra?
Mivel egész évben iszonyatos mennyiségű recept megy át a kezeim között, szépen lejegyzem a kedvenceimet, és ilyenkor bevetem őket. A család is imádja, mert így mindig más menü várja őket, és amibe beleszeretnek, azt tovább viszik a hétköznapokba.
És akkor is anyukád készíti a szentesti-menüt?
Ahogy a 25-ei brunch az enyém, a szenteste az ő reszortja.
Van olyan alapanyag, amire mostanában kattantál rá, és esetleg becsempészed az ünnepi menübe otthon?
Minden évben van ilyen nálam, most ez a pirított rizs, ami leginkább a thai konyhában ismert. A kemény, főzetlen rizst lepirítják, majd ledarálják, és azt szórják különböző ételekre, leginkább salátákra. Ezt aztán különböző módokon be lehet fűszerezni, ami ad egy különleges ízt az ételnek, mostanában mindenre ezt szórom. Idén több perzsa rizstortát is alkottam, aminek pont az a lényege, hogy az alja szépen lepirul és ropog. Na, ezt karácsonykor is biztosan behozom.
Szoktad követni az új étel-irányzatokat, lehet tudni, mi jön 2021-ben?
Mindig megnézem, de most kevésbé foglalkoztam ezzel. Szerintem a következő év is az otthoni főzés időszaka lesz. Azt gondolom, hogy a fancy, a Michelin-csillagokból lefolyó trendek háttérbe szorulnak, és inkább a konfitálás, a hosszan párolt dolgok kerülnek előtérbe. Illetve a helyi termelőktől beszerzett alapanyagok, a zöldségdobozok rendelése, végigfőzése. Nem csak gazdaságos, de a kreatív energiákat is beindítja, hiszen ha már ott van a cékla a hűtőben, akkor igenis főzök belőle valamit.
A kreativitás nálad szorosan összefügg az utazással.
Ne is mondd, pusztítóan kezd hiányozni, hiszen alapjáraton rengeteget utazom.
Most ez még inkább előtört, mert minden december 27-én elmegyünk a fiúkkal síelni Ausztriába, Turracher Höhébe, és a szilvesztert is ott töltjük. Most ugye ez is elmarad, ahogy a márciusi szörfös utam is. Tudom, hogy közben meg lehet utazni, de nagy felelőtlenségnek tartom. Ha nem is a saját egészségemet helyezem előtérbe, ott van, hogy mit hozok haza, kit fertőzök meg az utazás során. A kollektív felelősségtudat most iszonyú fontos!
Olvastam egy Insta-posztodban, hogy „ami nyáron a szörf, az télen a síelés". Hogy ismerkedtél meg a szörffel?
Nálam ez egy elég friss sportélmény, amit az egyik legjobb barátnőm, Linda – igazából cinkostársam – mutatott meg. Tíz éve él Katar fővárosában, Dohában és egy vízisportokkal foglalkozó céget visz. Mivel ő minden vízisportban profi, és szeretett volna megtanulni hullámszörfözni, elmentünk Biarritz-ba (Dohában nincs hozzá hullám). Mindketten nagy francia-őrültek vagyunk, és nagyon hamar rákaptunk a hullámszörfre. Akkora szerelem lett nálam, hogy még abban az évben visszamentem egyedül. Annyira rá vagyok kattanva, hogy minden nap szörfös videókat nézek, és alig várom, hogy újra mehessek. Nem beszélve arról, hogy Biarritz gasztronómiailag is mennyország és borban is elég jók.
Az az életcélom, hogy amikor a fiúk elmennek egyetemre, odaköltözöm és szörfös nagyi lesz belőlem. Ez most mindenhez erőt ad!
Sokat futsz is. A környékeden vannak jó utak?
Mivel a Libegő közelében lakunk, nem kell messzire mennem egy szép, hegyes-völgyes terepért. Viszont, mivel imádok a Margitszigeten futni, képes vagyok kocsiba ülni csak azért, hogy ott rójam a köröket. Képtelen lennék futás nélkül élni, fejben csak az képes rendbe tenni.
Akkor kapcsolódsz ki?
Többek között, de ha sikerül egy kicsit egyedül lenni, már az is kikapcsolódás. Mondjuk, ha megengedhetem magamnak, akkor egész szombaton sorozatokat nézek, elolvasok egy könyvet vagy délután alszom egy nagyot.
Társadalmi ügyek kapcsán is gyakran szót emelsz. Ez miért fontos neked?
A gyerekeim is sokszor megkérdezik, és mindig elmondom nekik, hogy én abban hiszek, amit adsz, azt kapod vissza. Ha nem törődsz a környezeteddel, az sem fog veled. Nagyon hiszek a közösség erejében. Akkor lesz élhető a világ, ha a saját mikrokörnyezetünket gondozzuk, figyelünk rá. Ez a mikrokörnyezet lehet iskola, munkahely vagy csak egy bolt, ahova vásárolni járunk. A lényeg, hogy adj, figyelj, szeress.
Közben olyan témákat is „feszegetsz", amivel akár követőket is elveszíthetsz…
Nem baj. A Lila fügén soha egyetlen vásárolt követő nem volt és nem lesz. Továbbmegyek, ha valakinek nem tetszenek azok az értékek, amik nekem fontosak, nem baj, de akkor nincs szükségünk egymásra. Minden, ami a Lila fügén van, az szívből jön. Kommentekben is mindig kedvesen beleállok a konfliktusokba, és megmondom, hogy vagy ne szóljon be az illető vagy iratkozzon le. Nincs szükségem mérgező emberekre, mondatokra, gesztusokra. A reklámokat is csak úgy vállalom, hogy egyensúlyban legyen velem, a személyiségemmel, és valamilyen értéket képviseljen. Így maradok önmagam, a Lila füge pedig Lila füge.
