Érkeznek a Quadrantidák, ez lesz 2024 első csillaghullása
Varázslatosan indul az új év.
Bár a Quadrantidák az egyik legbőségesebb meteorzáport hozó rajnak számítanak, sokkal kevesebben ismerik őket, mint például az augusztusi Perseidákat. A meteorok aktivitása már elkezdődött, de a csúcsot csak 2024. január 4-én fogják elérni – ekkor viszont óránként 110 fényjelenség is kialakulhat az égen.
Az évkezdet legfontosabb és leglátványosabb csillagászati eseménye a Quadrantidák meteorraj érkezése, amely rendszerint január első napjaiban kopogtat majd egünkön, 2024-ben pedig január 4-én, a hajnali órákban várható a gyakorisági maximuma. Az évkezdet legfontosabb és leglátványosabb csillagászati eseménye a Quadrantidák meteorraj érkezése, amely rendszerint január első napjaiban kopogtat majd egünkön, 2024-ben pedig január 4-én, a hajnali órákban várható a gyakorisági maximuma – olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán.
Jártál már ezeken a helyeken? 5 csodahely Magyarországon, ahol télen egy Disney-mesében érezhetjük magunkat
A Quadrantidák csillagászati szempontból több ok miatt is különlegesek
A meteorrajokat általában arról a csillagképről (vagy konkrétan csillagról) nevezik el, ahová a záporban megjelenő hullócsillagok által kirajzolt vonalak összefutnak (radiáns), ám a Quadrantidák esetében más a helyzet.
A Perseidák radiánsa a Perseus csillagképbe, a Geminidáké a Geminibe, a Quadrantidák radiánsa viszont a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik, a neve viszont egyáltalán nem tükrözi ezt. Az égbolt azon területére, amelybe a radiáns esik, Jérôme Lalande francia csillagász javasolt új csillagképet 1795-ben, amelyet Quadrans Muralisnak, azaz Fali Kvadránsnak nevezett el.
Ezt a konstellációt viszont az 1922-es, Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által kidolgozott, modern csillagképlista már nem tartalmazta.
Quadrantidák Finnországban
Fotó: Mika Wist / Getty Images
A raj másik figyelemre méltó különlegessége a láthatóság időtartamában figyelhető meg.
A meteorzáporok túlnyomó többsége ugyanis a Napot megközelítő üstökösökről levált törmelékből származó porfelhő és a Föld légkörének találkozásából adódik. A csillagunk körül pályára állt apró porszemcsék és kőzetszilánkok az év meghatározott időszakában keresztezik bolygónk útját, belépnek a légkörbe, és ott látványos fényjelenséget produkálva égnek el – ezt figyelhetjük meg mi is a felszínről, mint hullócsillagot.
Ezek a porfelhők rendszerint hosszú ideig maradnak kontaktusban légkörünkkel, több napos csúcsidőt produkálva, amikor a megfigyelhető meteorjelenségek száma körülbelül fele a legnagyobb kitöréskor tapasztalhatónak.
Tűzgömb az égen
Fotó: Anton Petrus / Getty
A Quadrantidák szülőobjektuma viszont egy kisbolygó, a kisbolygók viszont ritkán produkálnak meteorrajok alapját képező törmelékfelhőt pályájukon.
A meteorzáporért viszont egyértelműen ez a kisbolygó felel: a kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy ez a bolygó egy ötszáz éves üstökös magja, emiatt lehetséges, hogy ez az objektum hagyja maga mögött azt a vékony porfelhőt, amely minden évben, január első napjaiban találkozik Földünkkel.
A vékonyság okozza a rövid időtartamot is: a mindössze néhány óráis csúcsidővel rendelkező Quadrantidák megfigyeléséhez így nagyon pontos előrejelzés szükséges.
Ezeken a helyeken is gyönyörű lehet a meteorraj: A semmi közepén: a Föld legelszigeteltebb pontjai
Mikor láthatjuk pontosan?
A kitörés várható időpontja 2024-ben január 4-én, közép-európai idő szerint délelőtt 11-kor lesz, érdemes tehát a megfigyeléshez a pirkadatot megelőző órákat választani, már csak azért is, mert a raj radiánsa ekkor emelkedik a legmagasabbra: hajnali hat órakor a nyolcvan fokos horizont feletti magasságot fogja közelíteni a keleti égbolton.