A savanykás gyümölcs az egész Közel- és Távol-Keletet meghódította, mindenhol használják valamilyen formában: létezik belőle paszta, szósz, gyümölcslé, szirup, püré. Szinte minden keleti ételben benne van valamilyen formában, de lássuk, hogyan és mibe lehet használni?
A tamarindusz termése egyszerre fűszer és gyógynövény, itthon főleg emésztést segítő hatása (nagy mennyiségben hashajtó) miatt ismert. A növény Afrikából származik, de Indiában kezdték el nagy mennyiségben termeszteni. Nagyon népszerű a friss, sötét színű bogyókból készült üdítő, de főznek belől csatnit, mártások, a legismertebb a Worcester-szósz és sok szójaszószban is van. Megfőzik az érett gyümölcsöt lekvárnak, fűszernek viszont az éretlen termést használják fel, a tamarindusz növény virágait és leveleit köretnek is fogyasztják. A termését, kérgét és leveleit is felhasználják a népi gyógyászatban, nagyon jó kálium, magnézium, vas, C-vitamin és B-vitamin-forrás.
Spirituális varázsszer
Fotó: Shutterstock
Az indiaiak különleges, spirituális erőt tulajdonítanak a tamarindnak, úgy vélik, hogy a fa magához vonzza a szellemeket. Maga a tamarindtermés pedig egy csodás elixír, ami segíti a gyermekáldást, tehát nemcsak egy fontos, tápanyagokban és ízekben gazdag fűszert látnak benne, hanem varázserőt is.
Tamari vagy tamarind?
Ha szeretnéd kipróbálni a tamarindot, akkor ázsiai boltokban, keleti fűszereket árusító üzletekben könnyen hozzájuthatsz a tamarindlekvárhoz vagy -sűrítményhez, valamint rengeteg féle kész szószban is megtalálható. Létezik egy sós tamari szósz, de ennek nincs köze a tamarindhoz – a tamari szósz egy szójaszósz, aminél az erjesztéshez nem használnak búzát, így gluténérzékenyek is használhatják, ehetik. A tamari kifejezetten japán szójaszósz, a misopaszta készítésének mellékterméke és sokkal hosszabb ideig fermentálják, mint a szójaszószt.
Tehát, ha finom és egészséges savanykás szószt szeretnél egy ázsiai tésztához vagy pirított riszhez készíteni, akkor a tamarind legyen kéznél, mert így tényleg autentikus keleti ízt tudsz elérni!