Az 56 ezer lelket számláló Argentin város Tűzföld része, földrajzi elhelyezkedése szerint a Beagle-csatorna északi partján található, míg a déli parton már Chilét láthatjuk. A város egy védett, szűk öbölben fekszik, s a déli irányt leszámítva kizárólag hegyek határolják. A városban található annak egyik fontos látványossága, a Lago Roca (Roca tó), amely igen különleges látványt nyújt ebben az egyébként sem hétköznapi tájban.

A világ legdélibb városa

Ushuaia a világ legdélibb városa, melynél egyetlen egy délebbi település létezik, a chilei Puerto Williams, amely egy 2000 főt számláló falu. Ushuaia egykor indiánok lakta területén először 1580-ban járt európai ember, majd a telepesek a 19. században elfoglalták, és 1884-ben megalapították a várost. Ahhoz képest, hogy az Antarktisztól mindössze 1000 kilométerre található, az időjárás egészen barátságos: a január a legmelegebb, olyankor akár 13-15 fok is lehet, míg nyáron -1 és +7 fok között mozog a hőmérséklet.

Börtönkolónia és turizmus

Meglepő módon két dolog miatt mennek Ushuaiába a turisták: a Tűzföld Nemzeti Parkért (a kardszárnyú delfinek, fókák és a pingvinek egészen komoly vonzerővel bírnak) és sokan kíváncsiak az egykori fegyenctelepre is. Hogy hogyan került ide börtön? Julio Argentino Roca argentin elnök az 1870-es években úgy döntött, nem elég a misszionáriusokra bízni a térítést, így az állam argentinokat telepített erre az elhagyatott helyre, majd 25 évvel a városalapítást követően, tekintettel kiváló természeti adottságaira, létrehozták a legdurvább gonosztevők és visszaeső bűnözők amolyan szigorított börtöntelepét.

Kié az arany?

A kissé bizarr várostörténet itt nem ér véget, hiszen már az sem volt egyszerű kérdés, hol húzzák meg a chilei-argentin határt: a magas hegyek és a vízhálózat nem tették egyszerűvé a geológusok munkáját, végül 1881-ben azért csak létrejött az a határ. A területre pedig egyre több és több utazó érkezett, hiszen az a legenda kapott szárnyra, hogy az Andok ezen vidékén rengeteg az arany... persze csalódniuk kellett, hiszen nem találtak semmi értékeset, sőt később már úgy emlegették az argentinok Ushuaiát, mint valami elátkozott helyet, hiszen a börtönön kívül gyakorlatilag semmi más nem volt itt. Mégis, ez a semmi a börtön személyzetének és családjainak munkásszállóival együtt az 1900-as évek elejére egy pár ezres várost jelentett, amelyből 600 fő rab volt.

A zord táj és időjárás miatt innen szinte lehetetlenség volt megszökni.

Sem a jeges víz, a magas hegyvonulatok, sem az időjárás nem tette könnyűvé a szökést, ráadásul egyetlen lakott település sincs a közelben. Néhány rabnak ezzel együtt sikerült megszöknie a börtönből, de vagy nem élték túl a próbálkozást, vagy inkább maguktól visszamentek a rácsok mögé. Van azonban valami, amiért a város hálás lehet a raboknak: a település a munkatáborban végzett munkájuknak köszönhetően volt képes fejlődni, még ha az itt őrzött gonosztevők nem is önszántukból építettek vasutat, házakat és dolgoztak a fakitermelő telepen.

Nézd meg, milyen egy város a világ végén: