Hagyományos ételek, amelyekkel sokat találkozunk – főleg, ha szeretjük a világkonyhát – és nem is tudjuk, hogy kulturális örökségnek számítanak. Amikor ezeket a kedvenceinket majszoljuk, akár több száz éves hagyománnyal készült ételeket vagy italokat fogyasztunk, amelyeknek az elkészítése generációkról generációkra száll.

Kimchi

Fotó: Shutterstock

A kimdzsang a kimchi elkészítési folyamata a hagyományos koreai konyhában. Dél-Koreában és Észak-Koreában is készítik, csak máshogy, így kétszer is szerepel az UNESCO listáján. A kimchi sózott és fermentált zöldség – általában káposztából és retekből készítik. A kimchi-fűszerek a régiótól és a családi ízléstől függően változnak, de általában gochugaru (chilipehely), fokhagyma, gyömbér és csotkal (sós, fermentált tenger gyümölcsei) is kerül bele. A kimdzsang egy közösségi élmény, amely alatt a rengeteg kimchi a szomszédok, a barátok és a családtagok segítségével kerül a befőttesüvegekbe.

Belga sör

Fotó: Shutterstock

A sörfőzés Belgiumban a 9. századig nyúlik vissza, amikor is szerzetesek apátságokban készítették ezt az italt. Először Bingeni Hildegard reneszánsz író, zeneszerző, polihisztor írt a komló sörben való felhasználásáról. A szerzetesek kétféle módon főzték a sört, ma Belgiumban azonban már több mint 1000 fajta sörből válogathatunk a nagyon világostól a legsötétebb barnáig, a csokistól a cseresznyésig.

Kuszkusz

Fotó: Shutterstock

A kuszkusz nem más, mint apró, zúzott durumbúza-dara párolva. Algériában, Mauritániában, Marokkóban és Tunéziában különbözőképp variálják: hidegen és melegen is fogyasztják, köretnek, salátának (tabuleh), édesen és sósan is megeszik. Édesen mandulával, fahéjjal, cukorral, rózsa- vagy narancsvirágvízzel, néha mazsolával ízesítik. Máskor köretként megpárolják húsalaplében, de előfordul, hogy a zöldség- vagy húsraguval együtt főzik meg.

Francia gasztronómia

Fotó: Shutterstock

A laza, többfogásos étkezés a francia kultúra elengedhetetlen része. Az UNESCO szerint a francia étkezésnek tartalmaznia kell aperitifet, legalább négy fogást – előételt, halat és/vagy húst zöldségekkel, sajtot, desszertet –, és a végén likőrrel kell zárni a menüt. A francia étkezés lényege, hogy hosszú, kényelmes társasági élmény legyen.

Lavash

Fotó: Shutterstock

Ezt a lapos kenyeret vagy lepényt a Kaukázus déli részétől egészen Nyugat-Ázsiáig fogyasztják. A lavash általában kovásztalan búzalisztből és vízből készült tészta, amit vékonyra nyújtanak és agyagkemencében sütnek ki. Ilyen pl. Indiában a tandoorban készült naan. A törököknél yufkának hívják és csak olívaolajjal és búzaliszttel készítik, a kirgizek katamának nevezik és karamellizált hagymával töltik meg.

Nápolyi pizza

Fotó: Shutterstock

A világ legnépszerűbb gyorsételének eredeti verziója is felkerült a szellemi kulturális örökségek közé. Hogy mitől lesz eredeti a pizza? Attól, ha fatüzelésű kemencében sütik ki a tésztalapokat és magas fehérjetartalmú, 0 vagy 00 lisztből készül. A feltét pedig fior di latte, bufala mozzarella, San Marzano paradicsom, bazsalikom és extraszűz olívaolaj. Megsütni pedig nagyon forró, 400 fokos kemencébe kell, mindössze másfél perc alatt – így a széle pufi lesz, és nem szárad ki.

Nsima vagy ugali

Fotó: Shutterstock

És ennek a kukoricakásának van ám még pár neve: vuswa, bogobe, fufu, gauli, gima, isitshwala, kimnyet, kuon, mieliepap, ngima, nshima, obokima, obuchima, obusuma, oshifima, oruhere, pap, phutu, posho, sadza, ubugali, umutsima, obusuma. Az eredeti azonban a malawi nsima nevű verzió, amelyet köretként kínálnak zöldségből, halból vagy húsból készült raguk mellé.

Szingapúri utcai étkezdék

Fotó: Shutterstock

Ezekben a hétköznapi, nyüzsgő, szabadtéri étkezdékben több tucat, néha akár több száz stand is található, ahol megfizethető ételek széles választékát kínálják. Angolul Singaporean Hawkernek nevezik ezt a fajta étkezési lehetőséget, ahol rengeteg frissensült street food közül válogathatunk és meg is oszthatunk egy-egy adagot azzal, akivel ebédelni, vacsorázni indultunk.

Washoku

Fotó: Shutterstock

A washoku a tradicionális, házias japán fogást jelöli, pontosabban egy egész menüt, amelyben minden étel külön kis tálkában van. A japán konyhában előtérbe kerülnek a helyi, természetes és szezonális alapanyagok, mint a rizs, hal, zöldségek és a vadon élő növények.