London

London az 1800-as évek végén a kor egyik legnagyobb és legjelentősebb városa volt. Mindenki az angol fővárosban keresett magának lehetőséget, így a közép és a szegényebb társadalmi réteg által lakott részek túlzsúfoltak lettek, ami melegágya volt járványok terjedésének. A helyzet az 1800-as évek közepére már olyannyira tarthatatlanná vált, hogy külön szervezetet kellett létrehozni annak érdekében, hogy megoldást találjanak a lakosságot is sújtó problémákra. Ennek a szervezetnek a Metropolitan Board of Works nevet adták: nekik köszönhető a világ első metróvonala, az új közösségi közlekedés és egy sokkal jobban működő csatornázási rendszert is bevezettek. A mai híres parkok és a legszebb régi hidak nagy része is ebben az időben épült, mint például a Waterloo Bridge.

Párizs

Az 1800-as évek elején és közepén nagyon hasonló folyamatok zajlottak Párizsban, mint Londonban. A gyarmatokról bevándorló, Európában szerencsét próbáló családoktól a város túlzsúfolt lett és újításokra volt szükség. Ekkor létesültek Párizs sugárútjai és csodaszép parkjai is. A korszellem megkövetelte, hogy minden valamire való nemes és tudós ember feltaláló is legyen és minél több olyan gépezetet alkosson meg, ami megkönnyíti a társadalom életét, miközben Napóleon igyekezett meghódítani a világot. Ennek a fejlődésnek a porosz-francia háború állta útját, amit 1870 és 1871 között vívtak. A harcok utáni éhezésnek és megszorításoknak szimbolikusan az 1889-es Világkiállítással vetetettek véget, erre az alkalomra épült fel az Eiffel-torony is, ami mai napig a francia főváros jelképe.

Madrid

Az 1800-as évek eleje korántsem telt annyira békésen a spanyol városlakók számára, mint brit társaiknak. Az országot ekkor sújtotta a Félszigeti háború, amiben a legkisebb termetű hadvezér, Napóleon fenyegette az Ibériai-félsziget lakosságát. A hol az angolok, hol a franciák mellé sodródó spanyolok 1823-ra tudtak csak kikeveredni a harcokból és elnyomásból, ami jelentősen lelassította Madrid fővárossá alakulását, amit pont a hódítások előtt kezdtek el szervezni. A XIX. században elsősorban a szellemi fejlesztésekre koncentráltak: ekkor nyíltak meg az első tudományos intézmények és társaságok, majd a század végére sikerült felvenni a ritmust a két nagy testvérrel és Madridban is lett metró, elektromos áram és közösségi közlekedés.

Los Angeles

Az egyik legmeglepőbb kontrasztot az álmok fővárosa adja az embernek. Los Angelest ugyanis 1850-ben alapították összesen 1610 lakossal, ami ma egy átlagos klubkoncert lélekszáma. A partmenti településen azonban hamar olajat találtak és ez vonzotta azokat az embereket, akik a fekete aranyban látták meg a szerencséjüket. 1876-ra már vasúttal is meg lehetett közelíteni az akkori mezőket, ahonnan a világ olajtermelésének a negyede származott, de a vízvezetékeket csak 1913-ra vezették be. A későbbi, csillogó Hollywood a XIX. század elején leginkább egy ipari település és egy westernfilm díszletének a keverékéhez hasonlított, és nem egy csillogó, filmsztárok által kedvelt lakóhelyhez.

Róma

Róma sem kerülhette el a Napóleoni háborúk okozta pusztítást, és akkor nem beszéltünk még arról, milyen belső viszályok zajlottak a mai Olaszország területén, melyek a társadalmi fejlődésnek ugyan később alapot teremtettek, de a technológiai vívmányok bevezetése és a városfejlesztés jelentősen háttérbe szorult. A kor nagy átalakulásai igen rosszul érintették a városban székelő katolikus egyházi vezetőket, akik ezek alatt az évek alatt vesztették el hatalmukat Európa nagy birodalmi uralkodói felett. Az új eszmék erősödése és forradalmi győzelmek odáig jutottak, hogy a Pápa önkéntes börtönbe vonult a Vatikánba és elhatárolta magát a frissen egyesült itáliai vezetéstől II. Victor Emanuellel együtt. A város eközben már közel 700 000 lakost számlált, akik főleg az ókori Róma területén laktak és az alapvető fejlesztéseket kivéve, nem haladtak olyan ütemben, mint a kontinens más települései.

Szöveg: Pozsgai Brigitta