Ilyen az élet most Törökországban a földrengés után

A Drive.hu munkatársa a földrengés helyszínén járt, a tapasztalatairól mesél.

torokorszag foldrenges tudositas
Illusztráció: Getty Images

Domszky László néhány napig a február elején történt, nagy erejű földrengés törökországi területén járt tudósítóként, most elmeséli milyen állapotok uralkodnak Törökország déli részén, ahol a legnagyobb károkat okozta a földrengés. Elmeséli hogyan készüljünk fel most egy törökországi utazásra, milyen helyeket kerüljünk el. Ahogy a cikk végén olvashatod majd, a konzuli szolgálat álláspontjában az áll, az ország jelen pillanatban fokozott kockázattal látogatható ország, utazásra nem javasolt térséggel. Laci személyes beszámolójából kiderül, hogy miért.

Bár az utazási irodák jelentése szerint nem történtek tömeges törökországi útlemondások, Hatay tartomány szinte megsemmisült, az ország legdélebbi térsége évekre kikerült a turistacélpontok közül. (A nyugatra fekvő részekre, például a közkedvelt Antalyába vagy Isztambulba lehet utazni, de fennakadásokra, kényelmetlenségekre számítani kell.) A világ egyik legpusztítóbb földrengésének helyszínére, Antakyába Isztambulon keresztül az adanai repülőtéren át lehet eljutni. Az isztambuli átszállásnál az elmúlt napokban jellemző volt a transzferek több órás várakoztatása, hiszen a térségbe több mint százezer kutató és mentő csapat érkezett a világ minden tájáról, így azok elsőbbséget élveznek a továbbutazásra. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy bár meglévő repülőjegyünkkel a kiírt kapunál várakoztunk, civilként folyamatosan töröltek minket az adott gépünkről mindaddig, amíg csoportosan várakoztak előttünk a segítő emberek. Az isztambuli repülőtér a mentőcsapatok miatt már a világvége hangulatot tükrözte, ami fokozottan igaz volt az Adanai Nemzetközi Repülőtérre.

Tömegek szeretnék elhagyni Hatay tartományt, és mivel egyedül az adanai repülőtér nem sérült meg (a 3 reptér közü) a természeti katasztrófában, megfelelő választás a menekülésre.

Totális káosz uralkodott mindenhol az érkezésünkkor. Isztambulból a poggyász nem a megszokott módon, a gépünkkel érkezett, hanem külön, és egy csomagok számára kijelölt, hatalmas szobában tárolták, ahova a repülő leszállását követően buszokkal szállítottak, majd lehetett „válogatni". Az autóbérlés esélytelen, mint ahogy egyetlen pénzváltó sincs a légikikötőben. A jól megszokott dollár és euró most ott nem fizetőeszköz, a bankkártyás terminálok alig működnek, pénzfelvételi lehetőség sem volt. Jó hír, hogy legalább meleg ételért bárki sorba állhat...

Illusztráció: Getty Images

A február 6-i földrengés epicentruma

Szállás és közlekedés nincs

Innen a földrengés helyszínére legalább még 180 km volt az út. Tömegközlekedés nincs, magánfuvarozók ilyen hosszú utat nem vállalnak, hiszen a megfelelő mennyiségű üzemanyag sem biztosított a déli tartományban. Egyetlen lehetősének az bizonyult, hogy felkértük magunkat a segélyszervezetek konvojába, ami biztosította számunkra a kéklámpás megkülönböztető jelzéssel történő utazást, hiszen az autópályákon is eluralkodott a káosz. A 180 km-es Antakyáig tartó út így is 3 óráig tartot.

Szállás sehol a tartományban nincs, de nem is lenne biztonságos.

A földrengés óta több száz utórengés volt, így az épületekben tartózkodni tilos és életveszélyes. Nekünk tudósítóknak is, sátrakat és tábori ágyakat, vagy matracokat, valamint hálózsákokat kellett vinni, mint ahogy a mentőalakulatoknak. Az éjszakákat megnehezítette a csontig hatoló hideg, a ködösítő por, a munkagépek zaja és az addigra veszélyesnek nyilvánított levegő-összetétel is. A földön fekve pontosan érezhetőek voltak a kisebb földmozgások, amik könnyen pánikot okozhatnak, ottlétünk alatt átéltünk egy 4,4-es erősségű utórengést is. Vízellátás nincs, így a tisztálkodás ásványvízzel, vagy törlőkendővel lehetséges. Áramellátás sincs, így ahol nincsenek aggregátorok, az éjszakai melegedést tábortüzekkel lehet megoldani. A katasztrófaturizmus elől nincsenek lezárva a városrészek, ottlétemkor is több külföldi, idős férfit láttam, hobbi fényképezőgépekkel, akik a mentési munkálatokat nehezítve minél közelebb akartak kerülni a romokhoz.

A földrengés sújtotta városokban a rendfenntartási feladatokat átvette a katonaság, egyéb városvezetési irányítás már nincs.

A gyógyszerellátás megszűnt, a segélyszervezetek által osztogatott ellátmány fogyóban van. Boltok nincsenek nyitva, élelmiszerhez az utcán lehet hozzájutni, sokszor a földről, zsákokból kiosztott kenyér az egyetlen lehetőség, ugyanakkor egyszerű meleg ételt gyakorta látni, ami többnyire bab, rizs és nyers vöröshagyma. Mivel üzemanyag városokon át nincs, néhány flakon benzinért is komoly küzdelmek vannak. A telefon- és internet-lefedettséget digitális SIM-kártyával lehet megoldani, de akadozik, még a műholdas telefonoknak sem biztosított a térereje.

Így zajlik az evakuálás

Hatay tartomány székhelyén, Antakyában nincs olyan épület, amit ne rongált volna meg a földrengés. A belvárosi minaret, a luxuslakópark, az egykor hangulatos kis utcák, a bazársor, a bevásárló utca mára már csak romhalmaz. A fosztogatások mindennaposak, számtalanszor láttam, ahogy a boltokból katonák kergetik ki az árukészletet ellopni készülő bűnözőket, előfordult, hogy a lövöldözéstől sem riadtak vissza. Érdekesség, hogy a tolvajokat még az sem gátolja meg, hogy számos üzletben a Koránt a „Ne lopj!" parancsnál nyitva hagyták a kitört kirakatok előtt.

Az emberek elgyötörtek, a feszültséget és az ingerültséget fokozza a szeretteik elvesztése, az egy hete tartó kialvatlanság, éhezés, koszos levegő, zaj, vízhiány. A tudósítói munkának az vetett véget, hogy evakuáltak bennünket, a várhatóan napokon belül kipattanó kolera- és hepatitis-járvány, valamint a bűnözés elharapózása miatt. Gondoljunk csak bele, hogy nincs biztosítva vécé, nincs tiszta ivóvíz, az utcákon hömpölyög a szemét, ezek pedig komoly közegészségügyi problémát okoznak. A kutató és mentőcsapatok tömegesen hagyják már el a városokat, az emberi munkaerőt felváltották a romeltakarító gépek. Az adanai repülőtérre való visszautazás is óriási szervezést igényelt, hiszen több száz kilóméteren át nincs bérelhető busz és tömegközlekedés. A reptéren még mindig káosz uralkodik, tonnaszámra tűnnek el a csomagok, a folyamatosan módosított utaslisták követhetetlenné teszik az utasok sorrendjét, ugyanakkor időnként biztosítanak a várakozó tömeg számára egyszerű meleg ételt, kávét és teát.

A konzuli szolgálat szerint rendkívüli állapot van

„2023. február 6-án hajnalban 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökország középső részét Kahramanmaras epicentrummal, majd több, mint 500 utórengés, köztük egy 7,6-os erősségű történt helyi idő szerint koradélután, a reggeli rengéstől kb. 100 kilométerre északra Elbistan városánál. A földrengés által érintett tíz tartományra (Kahramanmaraş, Gaziantep, Malatya, Diyarbakır, Kilis, Şanlıurfa, Adıyaman, Hatay, Osmaniye, Adana) a török hatóságok három hónapos időtartamra rendkívüli állapotot rendeltek el.

Kérjük az esetlegesen a térségben tartózkodó magyar állampolgárokat, hogy amennyiben konzuli segítségre van szükségük, szíveskedjenek az Ankarai Nagykövetség Konzuli Részlegével felvenni a kapcsolatot.

AMI MÉG ÉRDEKELHET