Sopron = család. Itt született, itt kezdett teniszezni, és itt nőtt fel – de ennél a pontnál álljunk is meg egy pillanatra... Annak, aki a sportágában felnőttként a világelithez tartozik (mint ő: női párosban háromszoros Grand Slam-győztes és világbajnok), a gyerek- és felnőttkori emlékei és sztorijai más irányba mutatnak, mint az átlagemberé. „A suli, az erdő és az édesapámék által 25 éve bérelt teniszpálya is öt percre van a szüleim házától, ahol ma is élnek. Én ebben a négyszögben mozogtam gyerekként. A hétfőtől szombatig tartó időszakot az edzés és a tanulás teljesen kitöltötte, ezért vasárnap sokszor pizsinapot tartottam. Otthon maradtunk – nekem ez jelentette a boldogságot, a pihenést. Nyáron, amikor nem volt suli, egy kis strandolás is belefért a Fertő-tónál."

Volt fesztivál helyett Wimbledon

A város legnagyobb szabadtéri rendezvénye, a Volt Fesztivál is belefért – egyszer. „A fesztivál helyszíne közel van a szüleim házához, anyával egy alkalommal be is néztünk. Még nem voltam 14 éves. A Voltot és a wimbledoni tornát egy időben rendezik, én pedig 14 éves korom óta Wimbledonba járok. Ezért sem tudom elmondani, melyik a kedvenc éttermem, vagy hová jártunk el bandázni az osztálytársaimmal, mert ez nekem egyszerűen kimaradt. De például a teniszpályához közeli fagyizó ma is megvan, és most is szenzációs a fagyi – aminek a mai napig nem tudok ellenállni... A kekszes, karamellás, sajttorta vonalat szeretem. A jobban sikerült edzések után apukámmal jártunk ide, a fagyi volt a jutalom." A 2019-es teljes versenyévben Timi 35 hetet volt úton, apró részletekben az év maradékának nagyjából a felét, azaz nyolc hetet töltött Sopronban. Most azonban más idők járnak.

„Március elején leállt a teniszélet, öt hétig nem fogtam teniszütőt a kezembe, ami sosem fordult elő, amióta profi vagyok. Most heti három-négy alkalommal játszom. Maga a versenyzés hiányzik, a rengeteg utazás és az, hogy a bőröndömből élek, cseppet sem"

Együtt a zöldben!

Timi a Lővérek lábánál, ugyanazokon a salakos pályákon edz, ahol annak idején teniszezni tanult, és a családi, közösségi programjai is ugyanazok, mint egy évtizede. „Kedvelem az óvárost a Tűztoronnyal, a Fő teret a Kecske-templommal és a Storno-házzal, a kis kávézókkal. A kevés itthon töltött idő jobb megfigyelővé tesz, így a Várkerületben sétálva látom, hogy felújították, szimpatikusak a teraszok, az új sétálóövezetek, de az én Sopronom mégis a zöld, az erdős Sopron. A természetben sétálunk vagy bringázunk a családtagjaimmal, mostanában hetente akár négyszer. Mehetnénk a belvá- rosba is, de a mi életünk úgy alakult – a nővérem tíz évig élt az Egyesült Államokban –, hogy az aszfaltos vagy kockaköves utcák helyett szívesebben csatangolunk erdei ösvényeken, futópályákon és bringautakon, és csak örülünk, hogy együtt vagyunk."

A KEVÉS ITTHON TÖLTÖTT IDŐ JOBB MEGFIGYELŐVÉ TESZ.