Repülővel nincs értelme Vietnámon belül utazni, mert nem látsz semmit, autót bérelni nem lehet, a tömegközlekedés kényelmetlen, így ha a gyaloglást és a bringzást nem erőltetnéd, akkor marad a motor, mint gyakorlatilag az egyetlen alternatíva. Hozzáteszem, az utazásnak ez a módja meglehetősen népszerű a hátizsákosok körében, legfőképpen azért, mert Vietnamban motort vásárolni olyan, mintha egy gombóc fagyit vennél egy mozgóárustól: minden utcasarkon árulnak és semmiféle regisztráció, vagy hivatalos eljárás nem kell hozzá egy adott mérethatárig.

Utamat Hanoiban kezdtem, majd egy kis Halong Bay kitérő után Hue-ba repültem, ahol vásároltam egy átlagnál lepukkantabb motort fillérekért és ezzel robogtam végig Vietnamon egészen a Mekong-deltáig, ahonnan Ho Chi Minbe visszatérve eladtam a kis Yamahát. Így az olcsó benzint leszámítva mindössze 40 dolláromba került maga az utazás, ugyanis a 190 dollárért vett robogót 150-ért adtam el egy hasonlóan kalandvágyó utazónak.

Hanoi nem a világ legizgalmasabb városa… Tulajdonképpen a világhírű Halong-öböl az, ami miatt a fővárost a legtöbben betervezik útjukba, mivel a tenger égbe meredő sziklákkal övezett kapuja, csak két óra autóútra található onnen. A Halong-öböl-túráról nem lehet elfogulatlanul nyilatkozni, alapvetően két dolog miatt. Egyrészt szép, ezt kár vitatni. Különleges élmény egy hajóról bámulni a világon csak igen kevés helyen látható képződményeket, közben a vízbe ugrálni, kis öblökben strandolni, vagy kajakozni, szóval ne hagyd ki! Másrészt viszont a turistagettó csimborasszója, pofátlanul túlárazott egy éjszakás hajós utakkal, a fedélzeten erőltetett főző bemutatókkal és igen kínos ékszerfarm-látogatással.

A ködös Hanoiból az esős Hue-ba repültem, ami szintén nem nyűgözött le látnivalóival, viszont tökéletes kiindulópont a délre utazóknak. Ennek megfelelően pár órás nézelődés után megvettem 190 dolláros Yamaha Nouvo motoromat, majd egy elképesztő szilveszteri házibulit követően megkezdem közel 2000 km-es utamat délre, jól beöltöztem, mert innentől 3 napig gyakorlatilag folyamatosan esőfüggönyben motoroztam, sokszor 300-400 km-t is megtéve egy nap alatt. Az első város, amely 1-2 napot mindenképpen megér, Hoi An. Az esténként világító lampionokkal beragyogott koloniális város, bakancslistás látnivalója lett az életüket folyamatosan mesevilágban élő ázsiai turistáknak, de ettől eltekintve fantasztikus gasztronómiai élményekkel és különleges, inkább Európát idéző, történelmi hangulattal vár.

Hoi Ant elhagyva egy igazán emlékezetes, szinte mindvégig egy életveszélyes autópálya-szerű izén, szakadó esőben megtett 400 km következett, de egyszer minden rossz is véget ér: Dalat felé haladva egy hét után először láttam napot, ami az elmúlt időszak megpróbáltatásai után valóságos drogként hatott rám, innentől utazásom egy teljesen új fejezete következett. A napsütésen túl azért is új szakasz jött, mert elhagytam az amúgy sem különösebben szép vietnámi tengerpartot és a belső hegyek felé vettem az irányt, ahol egy valóságos csoda várt.

Lenyűgöző szurdokokkal, vízesésekkel, rizsföldekkel és lehetetlenül zöld tájjal, életem egyik legszebb napja volt, szinte eufórikus hangulatban érkeztem Dalatba, Vietnám hegyek közt fekvő kalandfővárosába.

Aki ide vetődik, 2-3 éjszakát mindenképpen szánjon rá. Van itt minden: vízesés canyoninggal, mountain bike túrákkal, raftinggal, vagy bejárhatatlanul sok túraútvonallal és egy olyan várossal, ami semmihez sem hasonlítható Ázsiában: kristálytiszta, szinte alpesi hangulatot idéző tavak köré épült koloniális házakkal.

Innen már csak egy megállóm volt a Mekong-deltáig, a Cat Tien Nemzeti Park, ami tökéletesen hozza a vadregényes, folyóparti, dzsungeles-szafaris Ázsiát és szintén megéri beiktatni. A nemzeti parkban lehet krokodilokat, meg gibbonokat nézegetni, illetve ez utóbbiak énekét hallgatni, de szerintem nem ettől, hanem a hangulatától érdekes. Ha egy délutánt csak arra szánsz, hogy a röhejesen alacsony áron bérelt folyóparti bungalód teraszán, függőágyban olvasol és sört iszol, akkor már nem hiába jöttél ide.

Mielőtt Ho Si Minh-ben befejeztem volna utamat, elmotoroztam pár napra a Mekong-deltához, ami a világ egyik legkülönlegesebb delta területe, az ott élők teljes mértékben vízre épülő életmódjával, még több rizsfölddel és megint egy teljesen más hangulattal, mint ami korábban jellemezte utamat. Ha el tudod kerülni a turistacsapdákat, akkor szuper napokat lehet itt eltölteni bringázgatással, helyi piacok látogatásával, csónakázással a deltavidéken, és nem utolsó sorban az ázsiai szinten is különlegesnek számító vietnámi konyha legmélyebb bugyraiba történő merüléssel.

Utam végén vártam már, hogy Ho Si Minh-be érjek, Dél-Vietnám egykori fővárosa a megérkezéshez és annak megéléséhez is tökéletes helyszín volt: egy igazi pezsgő világváros, komoly történelmi múlttal és erősen élő jelennel, ami számomra sokkal nagyobb élményt jelentett, mint Hanoi.

Két hét alatt sok mindent láttam, de legalább ennyi ki is maradt: nem mentem északra Sapa vadregényes hegyei közé, átrepültem az elképesztő Hang Son Doong barlangrendszer felett, de a tengerpart és a leghíresebb trópusi sziget Phu Quoc is teljesen hiányzott utamból. De, ahogyan egy korábbi cikkemben már írtam: örülj neki, ha egy országba van miért visszatérni!

Szöveg: Molnár Péter

Nézd meg Péter vietnámi képgalériáját!