Kiszakadni vágyó turisták jelentkezését várják Olaszország nomád pásztorjai
Ha jól jönne a lelassulás.
Fotó: Shutterstock
A transhumance, vagyis az ősi nomád vándorlegeltetés hagyománya egyre inkább kopik ki a mindennapokból, pedig az ilyen típusú gazdálkodás a gasztrokultúra fontos eleme. Olaszországban a természet változását követve a hegyvidéki pásztorok rendre belevágnak a szezonális projektbe, amiből most a lelassulni vágyó turisták is kivehetik a részüket.
Minden év tavaszával Olaszország északi régiójában a pásztorok elkezdik kihajtani a nyájat vagy a csordát az Alpok vonulataira azért, hogy az állatok egész nyáron friss füvet tudjanak legelni. Az ilyen vándorlegeltetések során a pásztorok is az állatokkal tartanak, és bár a 21. században már nem feltétlenül (költség)hatékony az állattartásnak ezen módja, a hagyományokhoz való visszatérés nemcsak az állatoknak, hanem a modern embernek is jót tesz.
Max Jones, az Up There the Last alapítója saját bőrén tapasztalta, hogy az állatok nyakában kongó harangok, az alpesi táj, és az enyhe fizikai munka mennyire jó hatással van a modern, gyakran rohanásban élő emberre.
„Valahogy ösztönösen vágyunk arra, hogy kijöjjünk a természetbe és csak jelen legyünk. A kolompokat hallgatva és a csordákra fókuszálva az ember képes teljesen beleélni magát a pillanatba és egyszerűen elveszni benne”
– mesélt tapasztalatáról Jones az Adventure-nek.
A fent említett projekt keretében a látogatóknak lehetőségük van belekóstolni ebbe az életmódba – szó szerint, ugyanis a program másik fókusza az élelmiszer-előállításon van.
Jones Biellában, az olasz Alpokat járva cseperedett fel, ezen felül felnőttként is évekig vett részt vándorlegeltetésekben. Az Up There the Lasttal az a célja, hogy egy kicsit közelebb hozza az embereket az általuk fogyasztott ételekhez (például: sajtokhoz, szalámikhoz), valamint, hogy felhívja a figyelmet annak a munkának a fontosságára, amit azok a farmerek végeznek, akik még ma is ilyen módon gazdálkodnak. Ezért hozott létre például kifejezetten a gasztronómiában, földművelésben dolgozók számára is egy külön csomagot.
És azt tudtad, hogy Kiderült, milyen ízű bort ittak az ókori rómaiak?
Az ilyesfajta projektek egyébként kis mértékben, de egyre több helyen bukkannak fel. A világon egy maréknyi idegenvezető foglalkozik hasonló túrákkal, például a Village Ways a Himalájánál, valamint a Pannier a Pireneusokban. Előbbi ügyvezető igazgatója szerint transhumance programjuk a helyi közösségben is sikert aratott, ugyanis amellett, hogy extra bevételt generált a pásztorok, farmerek között, büszkeséget és elismerést is hozott számukra.
A szent erdőknek is fontos szerepe van a helyi közösségek életében: Mik azok a szent erdők, és hol vannak még ilyenek a Földön?
Ugyanakkor Jones kiemeli, hogy nem szabad romantizálni az ilyesfajta életmódot, mivel a mai világban (is) elképesztően nehéz ilyen körülmények között élni. Hozzáteszi:
„nagyon körültekintőnek kell lennünk, mivel az utolsó dolog, amit szeretnénk, hogy »autentikus élmény« címszó alatt egy rakás idegenvezető kihasználja a lehetőséget, mert így egyszerű árucikké válik az, ami valójában szinte szent.”
Végső soron a cél tényleg az, hogy a fogyasztók közelebbről megismerjék az élelmiszer-előállítás folyamatait, lelassuljanak és elősegítse a természettel való kapcsolódást.
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
- 5 alternatív mártogatós a sült krumplihoz, ha unod a ketchupot ›
- A magyar ital, amit sehol máshol nem isznak ›
- Az olasz város, ami felveszi a versenyt Velencével, csak éppen kevesebben látogatják ›
- Az elnéptelenedő dél-olasz régió, ahol milliókat fizetnek, ha odaköltözünk ›
- Néhány dél-olasz faluban még ma is beszélik ezt az ókori görög nyelvet ›
- A föld körüli luxusvonatút, ami Magyarországot is érinti ›
- 5 olcsóbb európai úti cél, ha lecserélnéd a zsúfolt célpontokat ›