Winnetou nyomában

1962 és 1968 között 11 filmet forgattak az indián törzsfőnök, Winnetou kalandjairól. Az alkotások alapjául szolgáló regények, Karl May művei sokunknak voltak rongyosra olvasott kamaszkori kedvencei, de azt már talán kevesebben tudják, hogy számos izgalmas horvátországi táj is bekerült a forgatási helyszínek közé, úgymint a Paklenica Nemzeti Park, a Plitvicei-tavak, a Krka vízesései vagy a Zrmanja folyó kanyonja. A 11 film közül hét készült Horvátországban, német és horvát koprodukcióban.

A forgatási helyszínek közül az egyik leglátványosabb és legvadregényesebb a Velebit Természeti Park sziklás része, a Tulove Grede. Ha az A1 autópályán vezetünk Dubrovnik felé, pont elsuhanunk e mellett a fantasztikus vidék mellett, de alig látunk belőle valamit, ugyanis épp ennél a résznél haladunk át a Sveti Rok alagúton. Bár a sziklák viszonylag közel vannak az autópályához, sajnos az nem megoldás, hogy félrehúzódunk, és onnan sétálunk fel. Le kell térni a 15-ös, Maslenica kapunál az 54-es útra Obrovac felé, majd arról leágazva egy jó 25 kilométernyi murvás zötyögés vár ránk. Ez a 19. században kialakított régi, de remek állapotban levő út, a Majstorska cesta vezet fel a sziklákhoz, hatalmas porfelhő és hajmeresztő szerpentinek kíséretében. Az utat komolyan kell venni, és célszerű lassan haladni, mert igen technikás. De ha felérünk, egyértelmű, hogy minden fáradságot és izgalmat érdemes volt vállalni.

Kedvünkre kószálhatunk a hatalmas mészkősziklák közt, csak vigyázni kell, hogy a kijelölt utakon maradjunk.

A területen ugyanis még maradhattak fel nem robbant aknák, ez a kietlen vidék ugyanis meglepő módon heves harcok színhelye volt a délszláv háború idején. Megijedni azonban nem kell, a túrautakat megtisztították, azok teljesen biztonságosak. Ha szeretnénk felmászni a legmagasabb, 1120 méter magas sziklához, erre a parkolótól úgy másfél órát érdemes számolni.

Ha pedig már a Velebit hegységben vagyunk, álljunk meg még egy pillanatra. A terület két nemzeti parkot is magába foglal: északon a Velebit Nemzeti Park, délen pedig a Paklenica Nemzeti Park élveznek kiemelten védett státust. Ez utóbbi, mely ma már népszerű sziklamászó-paradicsom, szintén „őrzi Winnetou lába nyomát", ha tehát indiános tematikus utazást tervezünk, akkor itt is túrázhatunk egyet. Ami pedig a látványt illeti: nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy az amerikai Vadnyugaton érezzük magunkat, nem csoda, hogy a film alkotóit is megérintette ez a táj. Ha ügyesek vagyunk, talán még az Ezüst-tó kincsét is megtaláljuk.

A világ legkisebb városa

Isztria nem csak a jól ismert tengerparti településekből áll, a félsziget belsejében hangulatos kisvárosok színezik a zöld dombokat. Érdemes közülük többet is felkeresni, hiszen itt a régió egy egész más arcát ismerhetjük meg – van, ahová művészek költöztek be, van, ahol csendesek az ódon utcák, míg máshol éppen hogy a nyüzsgésé a főszerep.

„A világ legkisebb városa" – így aposztrofálja magát Hum, az Isztriai-félszigeten fekvő aprócska település. Mindössze harmincan lakják, és ha szerencsénk van, akkor nincs legalább ugyanannyi vagy még több turista. Két rövid utcáját kényelmes tempóban is végigsétálhatjuk 10 perc alatt, de ne siessünk sehova, mert az ódon házaknak és a főtéren található Szent Jeromos-templomnak elvarázsolt hangulata van.

Humban az a csodálatos, hogy itt aztán igazán a középkorban érezhetjük magunkat, ugyanis új épületet már rég nem emeltek.

A település egyetlen éttermében, a Humska Konobában érdemes megkóstolni a Biska nevű helyi brandykülönlegességet, amelynek egyik alapja a fagyöngy. A kelta eredetű, a legenda szerint kétezer éves ital többi összetevőjére kár is rákérdezni, mert hétpecsétes titok. Az italnak saját fesztiválja is van, az október végén megrendezett Rakija. A településre egyébként nem lehet behajtani, még előtte le kell tenni az autót, a napi parkolójegy ára 10 kuna. Mivel nemcsak a városka csodálatos, de az innen nyíló kilátás is, érdemes kicsit elidőzni itt.

Ahol az igazi szarvasgomba terem...

Nincs messze innen egy nagyobbacska, közel ezer lakosú hegyi település, Motovun sem. Ez talán a legnépszerűbb az összes hegytetőre épült városka közül, lévén masszív városfalai és kapui nagyrészt fennmaradtak. A végigjárható városfalak és az innen nyíló panoráma sok látogatót vonz, épp ezért autó helyett (a parkolás többnyire kihívás) célszerűbb tömegközlekedéssel érkezni.

Motovun gasztronómiai célpontnak sem utolsó, a helyi készítésű olívaolaj mellett a rendkívül ritka és drága fehér szarvasgombáról híres.

Az isztriai fehér szarvasgomba (Tuber Magnatum Pico) ára akár az 500-700 ezer forintot is elérheti kilogrammonként, így nem biztos, hogy ezzel a szuvenírrel lepjük meg a teljes ismerősi kört, bár az igazi ínyencek biztosan értékelnék. A hegy aljánál lévő Zigante étterem kifejezetten a szarvasgombás ételekre specializálódott, ahol a fehér verzió mellett számos fogás a jóval megfizethetőbb fekete szarvasgombával készül.

A középkori hangulat és a különleges fogások mellett az 1999 óta július végén, augusztus elején évente megrendezett filmfesztivál is sok látogatót csábít a városba. Az esemény megint csak ínyencség: az öt-hat napon át tartó vetítések során kizárólag a kis stúdiókra, független filmesekre koncentrálnak.

Hegyvidéki művésztelep

Rendkívül népszerű, így nyaranta igen zsúfolttá tud válni Grožnjan, a művészek városa. Különösen sokan zarándokolnak ide július közepén, amikor jazzfesztivált tartanak, de kifejezetten érdemes szezonon kívül is felkeresni a települést, amikor háborítatlanul élvezhetjük hangulatos sikátorait, a képzőművészeti galériák alkotásait, a városfalról nyíló festői kilátást. A Mirna-folyó feletti dombon épült város a második világháború után szinte teljesen elnéptelenedett, majd a 60-as években fedezték fel maguknak a művészek, akik a világ min den részéből egymás után költöztek ide. Új életet, lendületet hoztak a középkori falak közé, és ma már az antik bútoroktól a fiatal festők modern alkotásaiig rendkívül változatos tematikájú stúdiók sorakoznak itt.

A városban számos alkotótábort, rendezvényt is tartanak, színpadain pedig tavasztól őszig szól a komolyzene, a jazz és mindenféle muzsika.

És hogy mit kóstoljunk itt? Olívaolajat! Grožnjan kulináris nevezetessége ugyanis a helyi olívaolaj, az Istarska Belica. Ennek az extraszűz olajnak az alapanyagát kézzel szüretelik, majd 24 órán belül mechanikus úton dolgozzák fel, így biztosítva különlegesen magas minőségét és lágy aromáját.