Mi a helyzet most Olaszországban, hogy álltok a vírussal?

Itt nem az egész országra vonatkoznak a szabályok, megszorítások, hanem régióként változnak, attól függően, milyenek a fertőzöttségi adatok, hányan vannak kórházban, intenzív osztályon – legalább húsz ilyen adattól függ, melyik besorolásba kerül az adott régió. A legenyhébb a fehér, ami jelenleg nem létezik, majd jön a sárga, ami nekem már a paradicsom lenne, de attól még nagyon messze vagyunk. Sárgában nyitva lehetnek a boltok, az éttermek és bárok is fogadhatnak vendégeket este hatig. A sárga zóna után következik a narancssárga, ami azt jelenti, hogy ugyan a boltok nyitva vannak, de az éttermek csak elvitelre dolgoznak, a piros pedig annyit tesz, hogy csak a létszükségleti cikkeket áruló üzleteket lehet látogatni.

Hova van most sorolva Giaveno?

Jelen pillanatban csak narancssárga és piros régiók vannak az egész országban, sőt húsvétkor minden pirosba borult. Piros zónában a lakást is csak indokolt esetben lehet elhagyni, például egészségügyi okból, élelmiszervásárlás céljából, de másik régióba már nem lehet átmenni. Az biztos, hogy április 30-ig csak a két legszigorúbb jelzést fogják váltogatni. Azt ígérték, ha betartjuk a korlátozásokat, nyugodt nyarunk lesz. Nem tudom, hogy ez fenyegetés vagy megnyugtatás, én már leszoktam arról, hogy találgatásokba, jóslatokba bocsátkozzak.

Egy éve ott is minden megváltozott, de azóta volt fellélegzés?

Az első hullám után, tavaly nyáron mindenki lengette az olasz zászlót, hogy túl vagyunk az egészen, megcsináltuk, nem gondoltuk, hogy lesz második és harmadik is. Akkor teljesen normális életet éltünk, még a diszkók is kinyitottak. Október első hétvégéjén még mi is elutaztunk repülővel Pugliába. Emlékszem, akkor ettünk utoljára este étteremben. Tavaly tavasszal még csak az északi régiók voltak fertőzöttek, délen béke volt, de a nyári nyitással ott is egyre több beteg lett. Érdekes, hogy vannak olyan helyek, ahol mindegyik hullámban nagy a fertőzöttség, ilyen Lombardia, Veneto, Emilia-Romagna. Nyilván ez a népsűrűsségből adódik, hiszen csak Lombardiában 10 millióan élnek.

Hogy viselik az olaszok a bezárt életet?

Nehezen, de városokban azért nagy a mozgás, az emberek az utcán kávéznak elviteles poharakból. Azért nem lehet kiirtani az olaszokból az olaszt. A fiatalok aperol spiritz-el mászkálnak, ami azért szokatlan, mert korábban nem szoktak így menet közben inni, legfeljebb fagyit nyalni. Szeretik megadni a módját az étkezésnek, italozásnak, de most ezen is kénytelenek változtatni.

Neked mi hiányzik nagyon?

Magyarország. Tavaly is csak egy napra tudtam hazamenni. Az az álmom, hogy csak felülök a repülőre csütörtökön és vasárnap visszajövök. Meg persze a társasági élet is hiányzik. Viszont van jó oldala is a bezártságnak, rengeteg könyvet elolvastam és sokat kirándultunk a családdal. Tavaly november óta vágyom a tengerhez, ami tőlem csak másfél óra autóút, de nem jutok el, mert az már egy másik régió.

Van kedvenc tengerpartotok, hova szoktál menni a férjeddel és a kislányoddal?

Hozzánk a Ligur-tengerpart van a legközelebb, egynapos kiruccanásra oda szoktunk menni, de az abszolút kedvenc Dél-Olaszország. Hosszabb nyári utazásra biztosan Szardíniára, Szicíliába megyünk, az utóbbi a nagy kedvenc nálunk, de mivel normál esetben rengeteg belföldi járat van, bárhova nagyon gyorsan el lehet jutni, akár egy hosszú hétvégére is.

Mit érdemes megnézni Torinóban és környékén?

Nagyon kevés turista jár ide, mert azt hiszik, hogy egy szürke iparváros. A 2006-os téli olimpiai játékoknak köszönhetően az egész régiót felfejlesztették, számos műemléket felújítottak, korszerűsítették a múzeumokat. Engem nagyon emlékeztet Torino Budapestre, nagyon hasonló a város szerkezete. Szintén két egymástól különböző részt vág el egymástól a Pó-folyó. Ugyanúgy lapos az egyik, ahol rengeteg szórakozóhely, étterem, éjszakai bár található, míg a másik fele dombos, és az a nyugis, családias rész.

Tényleg olyan, mint Budapest.

Ugye? Itt annyiban más a helyzet, hogy a folyón sokan kajakoznak, ami a Duna fővárosi szakaszán nem jellemző. Van egy csomó római kori épület is, és ahogy fejlődött a város, minden korból megmaradt néhány építészeti, művészeti emlék. Sokáig a Savoyai-család székhelye volt Torino, így itt és a környékbeli kisvárosban is rengeteg királyi épület található: nyári-, téli rezidenciák, vadászkastélyok. Ezek a világörökség részei, arról nem beszélve, hogy nálunk látható torinói lepel. Igaz, csak tízévente lehet megtekinteni, de akkor itt van a fél katolikus világ. Továbbá rengeteg hatalmas tér található errefelé, csodaszép parkokkal, kimondottan sok a zöldterület. Olyan múzeumok vannak, hogy az ember csak pislog, amikor belép. Imádom a Museo Nazionale del Cinemát, azon belül a Mole Antonelliana épületét, ami eredetileg zsinagógának épült, de most a nemzeti mozimúzeum kapott helyet benne. Elképesztő interaktív vetítéseket, díszleteket láthatunk. Illetve minden olasz gyereket egyszer biztosan elvisznek a Museo Egizióba, ami a kariói után második legnagyobb egyiptomi múzeum a világon.

Egyáltalán nem tűnik szürke iparvárosnak.

Mert nem is az. Oké, hogy nincs tengerünk, de sok szép tavunk van. A Lago Maggiore és a Lago D'Orta is lenyűgöző, mindkettő alpesi tó, kristálytiszta vízzel. Különösen kedves számomra a Langhe nevű borvidék, hatalmas kiterjedésű, dombos részen található. Nincs egy órára Torinótól autóval és olyan világhírű vörösborokat készítenek ott, mint a Barolo vagy a Barbaresco. Az a borvidék is a világörökség részét képezi. Gyakran járunk oda kirándulni és borkóstolókra a barátokkal. Nem csak a borok, de az ételek is nagyon finomak, ráadásul a magyar szájíznek különösen tetszetős, mert elsősorban húsos menüket szolgálnak fel. Létezik egy itteni marhafajta, a la razza piemontese, ami hasonlít a szürke marhára és annak a húsából készítenek mindenféle finomságot.

A tengeri konyhánál is jobb?

Ó, én sokkal jobban szeretem. Herkentyűket kizárólag nyaralás alatt eszem, a húsok verhetetlenek nálam.

Van kedvenced?

A mi régiónkban hatalmas hagyománya van az előételeknek, gyakorlatilag jól is lehet lakni velük. Az én nagy kedvencem a vitello tonnato, ami extra vékonyra vágott borjúhús, jól megpakolva egy majonézes, tonhalas szósszal, rajta némi kapribogyóval. A szósz kemény tojássárgája, szardínia, olívaolaj, fehérbor, citromlé és tonhal keveréke – ebből akármennyit meg tudok enni.

Gondolom, jó pár olasz étel elkészítése már a mozdulataidban van.

A férjemtől sokat tanultam az évek alatt, de amióta karantén van, teljesen kiteljesedtünk a konyhában. Ma reggel már bedagasztottam a pizzatésztát, mert az lesz a vacsora, ahogyan minden szombat este – nálunk ez hagyomány. Ahogyan ahhoz is hozzászoktam, hogy az olasz reggeli csak édes lehet.

Ha visszakapjátok a régi életeteket, hova mentek először?

Egyértelműen haza! Utána pedig Szicíliába megyünk nyaralni. Szicília természeti adottságai és a művészeti öröksége is verhetetlen. Ha mondjuk két heted van a nyaralásra, de szeretnél csodaszép tengerparton pihenni, ugyanakkor kirándulnál, megnéznél egy templomot, múzeumot, barokk városokat, akkor Szicília a te helyed! Nekünk ezért a favoritunk. Ha csak csodatengerparton szeretnél pihenni, akkor Szardínia a nyerő.

Gondolom, gyerekkel is jó mindkettő.

Olaszországban minden jó gyerekkel, mert minden család viszi magával őket. Nekem először nagyon furcsa volt, hogy este tízkor még simán tologatják babakocsiban a piciket. Az éttermekben ugrabugrálnak, kergetőznek éjjel, senki nem mond semmit, ez itt teljesen természetes. Imádják a gyerekeket, a családot, és ez nem csak közhely.

Mi neked Olaszország?

Annyira durva, hogy először az jutott eszembe, hogy a hazám. És talán másodjára is.

Szöveg: Sinkó Edit