„Az ózdi hős” elvitte Tillát és a Propaganda stábját gyerekkora kedvenc színhelyeire. A két barát a nagymama házától a régi iskolán át az egykori otthont jelentő lakótelepet is érintve idézi fel a rapper legszebb emlékeit. Az Arcok rovatunk legújabb cikkében Majka lesz az idegenvezetőd, méghozzá Ózdon, a magyar Toszkánában – ahogy ő nevezi.
A festői szerpentinen kanyarogva Till Attila és Majka megérkeznek Ózdra. Majka dudál egyet: „megjöttünk bátyusz!" A keskeny utat zöld dombok szegélyezik.
Tilla: Ez egy nagyon szép rész. Mintha egy hegyi nyaralóhelyre jönnénk.
Majka: Ez a szerpentin, ami Egerből jön, gyönyörű. Itt a „hét völgy városában” nem tudsz olyan helyre menni, ami ne lenne az. Mondták nekem, hogy menjünk Toszkánába, mire én: hát én Toszkánában nőttem fel. Kevesebb olívával, de ugyanaz.
T.: Ózd az örök otthon?
M.: Volt egy furcsa élményem, miután elköltöztem Ózdról. Már vagy hat éve lehettem Pesten, és épp mentem vissza a fővárosba. Megérkeztem Pestre, és úgy éreztem, hazaérkeztem. Összeszorult a gyomrom, mert ez azt jelentette, hogy végleg eljöttem Ózdról.
T.: Pesten amúgy van kedvenc helyed?
M.: Pont annyi ideje vagyok a fővárosban, mint amennyit Ózdon éltem. Már ez is az otthonom. A 13. kerület, Újlipótváros és Vizafogó nekem emblematikus helyszínek. Ott lettem budapesti. Budán nem is voltam (nevet).
Majka és Tilla bekanyarodnak egy poros földútra. Romos épületek veszik őket körül: a nagymama háza, a régi bolt. Szemben velük egy út vezet fel a hegyre.
M.: Itt lakott a mama. Nekem ez a környék jelentette a nyarat. Az összes vakációmat ebben a házban töltöttem. Ott szemben jártunk fel a hegyre. Ez a romépület mellettünk, ez volt a bolt, itt költöttük el a mama pénzét. A ház mögött volt egy lugasunk is, ott tartott a papa nyulakat, vagy nyolcvanat.
Tovább Majka általános iskolájához. Majkát lerohanják a gyerekek. Az előtérben vagyunk.
M.: De sok időt töltöttem itt...!
Fotó: Propaganda
Majka régi iskolájában
T.: Jó tanuló voltál?
M.: Nem, sőt, inkább nagyon rossz. Mindig voltak magatartásbeli problémáim, és ez rányomta a bélyegét a tanulásra is.
T.: Melyik tantárgyak érdekeltek?
M.: Abszolút humán beállítottságú voltam. A reál tantárgyak annyira nem érdekeltek, hogy egy pillanatig sem akartam megtanulni őket. Valahogy sejtszinten taszított az az információ, amiről úgy gondoltam, hogy sose lesz rá szükségem. A világ leghülyébb gyereke voltam, mégis elküldtek olvasási versenyekre. A nyelvtan meg az irodalom mindig jól ment.
T.: Melyik íróval találkoznál szívesen?
M.: Elbeszélgetnék Radnótival meg József Attilával. És Krúdyval, aki a legnagyobb nőcsábász volt a világon. De Kosztolányival is, hogy tényleg olyan jó humora volt-e, vagy csak írni tudott ennyire humorosan.
T.: Milyen zenéket hallgattál akkor?
A 90-es évek divatos zenéit. Amikor bejött a Naughty by Nature, a De La Soul... Mindig a hiphop volt az, ami megmozgatta a lelkemet, de igazából nagyon eklektikus zenéket hallgattam. A Pokolgéptől kezdve (rock) a Take That-ig (pop) mindent, ahol énekeltek, ahol voltak erős dallamok, melódiák.
T.: Itt már írtál szövegeket?
M.: Abszolút, 12-13 éves koromtól.
T.: Korán érő típus voltál?
M.: Nagyon. Koravén voltam, mint mindenki Ózdon. Hamar megtanultuk az életet. Tizennégy évesen már szakállam is nőtt (nevet).
T.: Melyik valaha élt zenésszel lépnél fel egy színpadon?
M.: Nagyon meghallgattam volna élőben Whitney Houstont. Megnéztem volna, milyen energia van Tupac-éknál. Dr. Drével is fellépnék... ki tudja, mit hoz az élet.
Újváros téri lakótelep. Till Attila és Majka egy hatalmas domboldalon sétálnak le. Előttük régi panelsor.
M.: Na nézd, ez itt a kert! Ide járt ki az összes gyerek szánkózni a panelházakból. Ott laktam én. A negyediken.
T.: És lent, az ott mi?
M.: Az, kérlek szépen, életem egyik legfontosabb kulturális intézménye: a kocsma. Hallod, ahogy most is beszélgetnek a világmegváltó dolgokról? Az egész lakótelep oda járt. Ebben a kocsmában hagytam az összes pénzem, itt játszottam el játékgépen vagy vesztettem el kártyán. Éjjel-nappal itt voltunk. Minden buli innen indult, és volt, hogy itt is végződött.
Fotó: Propaganda
T.: Boldog voltál itt, ugye?
M.: Nagyon. Anyával szoros volt a kapcsolatom, bár inkább csak habitusban hasonlítottunk. Olyan nagyszájú ember volt, mint én. Apámmal nem hasonlítottunk, ő túlságosan magába szívta a dolgokat. Kerülte a konfliktust, és nem harcolt soha.
T.: Kivel volt szorosabb a kapcsolatod?
M.: Mindezek ellenére apával. Amikor a szüleim elváltak, apával töltöttem több időt, pedig továbbra is anyánál laktam. Nehéz időszak volt, mégis a régi házunkban kezdtem el az életemet, itt ébredtem tudatomra. Mindig ez jelentette az otthont, még akkor is, ha apánál többet időztem.
T.: A tudatra ébredésednek most is az az egyik jellemzője, hogy nem igazodsz semmihez. Fontos szerepe van az éntudatodban annak, hogy ha Majka azt gondolja, ez van, akkor ez van?
M.: Van egy konkrét elképzelésem a világról meg a dolgokról. De persze az elmúlt 43 évben nagyon sokszor kiderült, hogy nem úgy van, ahogy én gondolom. Az egy hatalmas felismerés, hogy 14 évesen még azt hittem, én vagyok a legmenőbb, legjófejebb csávó a világon, aztán rá kellett jönnöm, hogy valójában tökre nem.
T.: Azért több olyan gyerekkel találkoztam, akitől, ha megkérdezed, hogy „Mi szeretnél lenni?”, azt mondja: „Majka”.
M.: Figyelj ide, ő szerintem nem is Majka akar lenni, hanem az én karrieremet szeretné befutni.
T.: Neked miért alakult ilyen jól?
M.: Kellett hozzá egy jó nagy adag szerencse, mint mindenhez az életben. És kitartás. Olyan, amit nem tudsz előre eldönteni, hogy „márpedig én kitartó leszek”. Ez nem egy felvett kitartás, hanem belülről kell, hogy jöjjön. Azt gondolom, ha valaki olyan, amilyen, az előre fog jutni az életben.
T.: És a tehetség? Azért az is valami.
M.: Hát igen, de ki miben az? Nekem tök természetes, hogy ki kell menni tízezer ember elé. Nem értem, hogy más miért retteg tőle. Nekem az a fura, hogy van, aki repülőgépeket rak össze... ő vajon, hogy csinálja? Hogy kezdi el?
T.: A saját gyerekeidnek mit adnál át abból, amire Ózd tanított meg?
M.: Hogy a kimondott szónak súlya van. Hogy ha mondasz valamit, vállalni kell érte a felelősséget. Nem szabad elsumákolni vagy másra kenni.
NÉZD MEG A TELJES MŰSORT Majkával!
Szöveg: Pop Lara