Tamás családjában egyik hivatás sem volt jelen, nem vasútállomás közelében nőtt fel, de még a kedvenc filmje sem az Indul a bakterház. Azt mondja: egészen kicsiként tudta, hogy csakis mozdonyvezető lehet belőle. „Amióta az eszemet tudom, imádom a vonatokat, gyerekvasutasnak is jelentkeztem, és a továbbtanulás sem volt kérdéses, elvégeztem a Vasútüzemvitel-ellátó iskolát, és szépen lassan beváltottam a kiskori álmokat."

A fotózás közben kúszott be az életébe. Kiskamaszként kapott a családjától egy fényképezőgépet, és alig várta, hogy kimehessen a Nyugati pályaudvarra vonatokat fotózni. Egy idő után az lett a célkitűzése, hogy Magyarország összes működő járműjéről legyen egy képe. Tamásnak ez elég hamar sikerült is, majd egyre magasabbra vágyott! Szó szerint, hiszen a fiatal fotósnak – és mozdonyvezetőnek – nincs olyan magaslati pont a világon, ahova ne mászna fel egy tökéletesen elkapott pillanatért. „Itthon megmásztam a 314 méteres Lakihegyi adótornyot, Hongkongban 100 emeletes épületeket, toronydarukat. Addig megyek, amíg lehet, nincs lehetetlen magasság."

Amikor rákérdezek a biztosítókötélre, határozottan közli: köszöni, nem kér belőle, mert az csak zavarja a mászásban.

A Golden Gate a következő cél!

Tamás a hidakat is jól ismeri, csakhogy ő azokon is a legmagasabb pontot szemeli ki. „Kedvencem a Széchenyi Lánchíd és a Szabadság híd, főleg, ha különleges fényviszonyok vannak. Minden évszakban többször is megörökítem innen a várost, a Dunát. Régebben mindennap felmásztam valamelyikre, hiányzott, ha kihagytam. Mostanában sokat dolgozom, és a párommal is sok időt töltök, így ezek az alkalmak ritkultak, de most így jó." Tamás pont idén nyáron ment volna Amerikába, a Golden Gate híd volt az egyik cél, de a koronavírus miatt kénytelen volt elhalasztani az utazást. „Durva nagyon ez az év, sok tervemtől el kellett állni, de ilyenkor megnézem a régi, külföldi képeimet, és kicsit nosztalgiázom. Hongkong volt az egyik legmeghatározóbb utazásom, a felhőkarcolók megmászása óriási élmény volt.

Svájc és Ausztria is gyönyörű, ráadásul ezeken a vidékeken a vasúti útvonal is gyönyörű tájakon fut, így a két szenvedélyem is találkozik arrafelé.

Görögországba (Kréta, Zakynthos) leginkább csillagos és viharfotókért utaztam, de ott azért sokat pihentem is. Izland sem fukarkodott témákban, egyfolytában mentem. Kibéreltem egy autót és nonstop kattogott a gépem. Minden este máshol szálltam meg, hogy minél több élmény érjen. Szerintem Izlandot csak így érdemes bejárni, nem szabad egy helyen lehorgonyozni. A témákat soha nem tervezem meg előre, minden random alakul. Jövőre szeretnék eljutni San Franciscóba és Norvégiába, és minél magasabbról körülnézni."

Több ezer követő

Tamás élményeit nap mint nap rengetegen követik, hiszen 126 ezer rajongója van a Facebookon, illetve több mint 26 ezer az Instagramon. Ezért is tartja fontosnak, hogy rendszeresen „bejelentkezzen" ezeken a platformokon. Sőt, így talált rá jó pár esküvőfotózás is, amelyeken szintén szeret különleges beállításokban dolgozni. A legnagyobb elismerés az életében, hogy a hongkongi, felhőkarcolós képei több, neves, külföldi magazinban is megjelentek. „Pontosabban, a New York Times-ban, a The Sunban és a Daily Mailben, nagyon büszke vagyok rá. Amikor megkerestek, hogy a hongkongi túrámról megjelentetnének néhány fotót, el sem hittem."

Vasútvonalak mentén

Amikor különleges vasútvonalak felé terelődik a beszélgetés, Tamásból csak úgy ömlik a szó. „Mindenkinek ajánlom, hogy ha lehet, menjen el a Tauern-vasúthoz Ausztriába, ami Schwarzach-Sankt Veit és Spittal and der Drau között jár. Az északi részen folyóvölgyben halad, sok esetben magas sziklaszirtek között, délen pedig a csodás Mölltal folyó völgye tárul elénk. A Brenner-vasút szintén különleges, ami Innsbruckot és Veronát köti össze – nem lehet eldönteni, hogy az ember jobbra vagy balra nézzen, olyan szép a táj arrafelé.

Nem utolsó sorban ott van az Unesco Világörökség részeként védett Semmering-vasút, na, az semmihez sem fogható!

Gloggnitz és Mürzzuschlag között fut, hihetetlen vonalvezetés mentén, alagutakkal, viaduktokkal, jelentős szintkülönbségekkel. Viszont itthon is lehet szép vasút-, vagy kisvasútvonalakat találni: például a Szob-Nagybörzsöny erdei kisvasút, a Királyréti Kisvasút Kismaroson – ezek mind nagyon szép helyeken mennek. Ezeken a helyeken úgy el lehet tölteni egy egész napot, hogy fel sem tűnik. Kirándulási lehetőségeket is bőven ad Magyarország. Szilvásvárad és környéke gyalog, kerékpárral, kisvasúttal, mindenhogy egy élmény. Fotózás szempontjából nagy kedvencem a Bakony, a Mátra, a Budai-hegység, a Pécsi tévétorony, a Kékestetői tévétorony, nyilván utóbbi kettőnél a magasság is vonzó számomra. Ezekre a helyekre mindenképpen visszamegyek a közeljövőben, de remélem, hogy a külföldi túráimra is végre sor kerül."

Kukkants be Rizsavi Tamás egészen elképesztő fényképalbumába:

Szöveg: Sinkó Edit