A kezdetek kezdetén igazi mediterrán típusú nőként jellemezted magad a blogodon, és arról írtál, hogy korábban el sem tudtad volna képzelni az életed egy hideg helyen. De tíz évvel ezelőtt, amikor megismerted a későbbi férjedet, mégis döntöttél és pár évvel az első találkozásotok után kiköltöztél vele Finnországba. Mesélnél az első benyomásokról?

A páromat Budapesten ismertem meg, és később vele utaztam először Finnországba, amiről mindössze csak annyit tudtam, amit a bölcsész szakon megtanultam róla: nyelvtörténet, irodalom, nyelvrokonság…

Egy augusztusi napon mégis beleszerettél.

Igen, már az első pillanat meghatározó volt számomra. Emlékszem, egy kis reptéren, Turkuban szállt le este a gép, és nyár lévén viszonylag világos volt. Gyönyörű, idilli idő és kép fogadott, mindenhol fák vettek körül. Semmi beton, ahogy azt megszoktam. Beleszagoltam a tiszta, jó illatú levegőbe, és hihetetlen jól éreztem magam. Utólag sokat gondolkodtam, hogy mi fogott meg ennyire Finnországban, és valószínűleg az, hogy minden annyira új, annyira más a budapesti életemhez képest. Hiába lakom itt nyolcadik éve, még mindig van benne újdonság, valami ismeretlen. Otthon, amikor kinéztem az ablakon, meg tudtam állapítani a fényviszonyokból, a levelek színeiből, az emberek ruházatából, hogy milyen évszak, napszak van. Ez itt nincs. Hat éve élek Lappföldön, ami majdhogynem hat különböző nyarat és telet jelent. Sokszor nem tudom hirtelen, milyen hónapot, napot írunk, ami, ha néha idegesít is, inkább jó érzéssel tölt el.

Akkor neked valószínűleg nem a megszokott négy évszakos gardróbod van.

Úgy képzeld el, hogy két és fél évet Dél-Finnországban éltünk, Helsinki környékén. Ott is más az éghajlat, de azért kicsit hasonlít az otthonira, én mégis félreraktam az összes ruhámat, mert teljesen használhatatlanok voltak abban a világban. A régi télikabátomat sokáig hordozgattam, majd egyszer ránéztem: úristen, hogy tudtam ebben valaha is járni, akár még Magyarországon is? Amikor felköltöztünk Lappföldre, az összes régi ruhámtól megszabadultam, mert mindenben megfagytam. Egyik sem volt elég meleg, esőálló, átfújt rajtuk a szél, a legtöbb nem volt kapucnis. Farmerdzsekit utoljára Helsinkiben viseltem egy május elsejei buliban, de már akkor éreztem, hogy nem túl gyakran fog előkerülni a szekrényből. Olyan, mint gardróbátrendezés, nem létezik nálam. Van egy külön polc a szekrényben a nyári cuccoknak, és ennyi. Szandál például évekig nem volt rajtam. Ritkán van olyan meleg, hogy mezítláb induljak el bárhova is.

De a finnek azért járnak benne, nem?

Persze, ők jobban bírják, de szerintem már én sem vagyok annyira fázós, mint évekkel ezelőtt.

Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy Lappföldön nem négy, hanem nyolc évszak van.

Így első hallásra ez izgalmasan hangzik, de mit is jelent ez pontosan?

Már akkor is olvastam erről, amikor még csak készültem Rovaniemibe, aztán elég hamar meg is tapasztaltam. Nem csak tavasz, nyár, ősz, tél létezik, hanem az összes évszakon belül is van változás. Például amikor tél van, de már süt a nap, akkor itt már tavasz van. Amikor elolvad a hó és bejön az esősebb idő, az is még tavasz, csak egy későbbi szakasza. Ezt az otthoni ismerősök nem is értik, hogy mondhatom egy hófödte táj mellett, hogy örülök a tavasznak.

Mínusz 30 után egy plusz 5 fok már nekem is tavasz lenne.

Már a -5 is az lenne tartós -20 vagy -30 fok után neked is.

Meggyőztél, biztosan én is melegnek érezném.

Mert meleg is ahhoz képest.

A nyarat szereted a legjobban?

Sosem szerettem fázni, de a nyarat otthon sem szerettem annyira. Mindig is a tavasz és az ősz volt a kedvenc évszakom. Most is élvezem az augusztusi őszt, ami olyan gyorsan üt be, mint a tavasz. Április végén még hó borít mindent, aztán május végén már minden rügyezik, majd júniusban a természetben minden zöld és virágzik. Aztán ősszel ugyanilyen gyorsan színesednek a levelek, majd hullanak le.

Ősszel sokat kirándultok. Merre jártok leginkább?

Az a fantasztikus Rovaniemiben, hogy a városon belül is lehet kirándulni. Ounasvaara a város sportközpontja, gyönyörű erdős park veszi körül, csodás kilátással. Magyar szemmel például nem is azt mondanád, hogy park, hanem hogy erdő.

Azt szeretem Rovaniemiben, hogy harmóniában él a természettel.

Egy város valódi természeti környezetben. Ounasvaara a városközpontból közel van gyalog, és máris a békésen legelő rénszarvasok között találod magad. Ennyire autentikus az egész. Rengeteg tanösvény közül választhatsz, lehet áfonyát szedni, ott van fent a síközpont is. Mi rendszeresen járunk oda a gyerekekkel, babakocsival is remekül járható. Mivel itt nagy kultúrája van a hegyi kerékpározásnak, ott arra is van lehetőség, vannak különböző biciklis pályák is. Ha nincs bringád, akkor bérelhetsz. Minél északabbra mész Lappföldön, annál több lehetőséged van kirándulásra, túrázásra.

Csak jól kell felöltözni.

Vannak a Vöröskeresztnek üzletei, ahol minden szépen, csoportosítva van kirakva. Akár fillérekért fel lehet öltözni a különböző évszakokra.

Mit ajánlanál még a városban?

Az Arktikum múzeumot és a modern művészetek házát, a Korundit. Itt nemcsak a kortárs művészetekkel ismerkedhetsz meg, de Lappföld történetéről is sok mindent megtudhatsz. Ha erre jársz, semmiképpen ne hagyd ki a lappföldi naiv festő és vizuális művész, Andreas Alariesto életművét bemutató tárlatot. Illetve Rovaniemiben és környékén számtalan rénszarvasfarm található, ahol nemcsak rénszarvas szánozni, de állatot simogatni és etetni is lehet. A legtöbb farmtulajdonos számára ez nemcsak turistacsalogató látványosság, hanem ez biztosítja a megélhetésüket egész évben, így nem csak télen látogathatóak. Végül, de nem utolsó sorban: Rovaniemiben lakik Joulupukki, vagyis a Télapó. Ő is egész évben várja az ide látogatókat.

A finnek azért a gyerekes programokra is jobban fel vannak készülve, gondolok itt a kirándulásokra, különböző családi programokra.

Az egész ország úgy van berendezkedve, hogy a gyerekesek is ugyanúgy ki tudjanak a kapcsolódni, mint a nem gyerekesek. Minden gyerekbarát: a közlekedés, az éttermek, a nyilvános illemhelyek, az orvosi rendelők. Az is teljesen normális, hogy elmész a fogorvoshoz és viszed a gyereket, aki ott ül melletted a babakocsiban, miközben kezelnek. Hivatalos helyeken is mindenhol van gyerekeknek asztal, papír, színes ceruza. Országszerte rengeteg olyan mellékhelyiség van, ahova be tudsz menni babakocsival pelenkát cserélni. Nem vagy a mozgásban korlátozva, mindenhol alacsony padlós buszok, vonatok járnak. Nekem ez akkor tűnt fel, amikor először hazamentem az első fiammal, hogy mennyire más, könnyebb Finnországban babakocsival közlekedni. Otthon a közeg is annyira türelmetlen, az emberek forgatják a szemüket, ha sír a gyerek. Finnországban legtöbbször együttérzően rád mosolyognak vagy előreengednek a boltban.

Finnországban a juhannusnak, avagy a nyári napforduló ünnepének is (nálunk Szent Iván-éj) nagy hagyománya van. Milyen élmény volt először magyar szemmel, majd „finn" szemmel?

A nyári napforduló ünnepe Finnországban hagyományosan mindig június harmadik hetének péntekére és szombatjára esik. Először egy filmben láttam a juhannust, és már akkor tudtam, hogy egyszer ezt nekem is látnom kell. De aztán az első élményem kimondottan kellemetlen volt. Kabátban, sapkában fagyoskodtam, még talán havazott is pár nappal előtte, ami azért is volt meglepő, mert akkoriban még nem az északi sarkkörön, hanem Helsinki környékén laktunk. Lappföldön azért jobb ez az ünnep, mert teljesen világos van ekkor (tőlünk délebbre nem teljesen), hiszen június elejétől július végéig tart az éjtelen éj, amikor éjszakára sem nyugszik le a nap. Juhannus előestéjén az ország különböző pontjain máglyát gyújtanak, hogy elűzzék a sötétséget. A leglátványosabb rendezvényt talán a fővárosban, Seurasaarin tartják. Szerencsére egyszer kifogtam egy napsütéses juhannust itt, Rovaniemiben. A homokos folyóparton, a strandon megrakták a máglyát, körbeállták az emberek. Az égbolton, a vizen csodás fények játszottak.

Egy nagyon hosszú, sötét tél után ott állni a máglya mellett elképesztő érzés. Egyébként is a világos időszak feltölt energiával.

Májustól mindenki elkezd rendet rakni, megszabadulni a felesleges dolgaitól. Ilyenkor pörögnek a bolhapiacok, az adok-veszek csoportok, főleg, hogy mindenki szabadságon van. Gyorsan el akarnak rendezni mindent, mert aztán jön a sötét időszak, amikor nehézkes rendet rakni, takarítani. A nagy pörgés után, ősszel jól esik újra leülni, bekuckózni.

A sötét hónapokban nem nehezebb elindulni bárhova is, programot csinálni?

Nyilván világosban könnyebben nekiindulunk, szívesebben hívunk át barátokat, mert akkor kint lehet ücsörögni, grillezni. Ezt most azért nem tudom megmondani, mert amióta gyerekeink vannak, a társasági kapcsolataink jóval limitáltabbak. A nagy öt éves, a pici másfél éves, vele most lesz könnyebb. Azért összejárunk télen is, de teljes sötétben kétszer is átgondolod, hogy hova indulsz el.

Nehezen szoktad meg ezt a hosszú, sötét időszakot?

Meglepően könnyen, sokkal jobban féltem tőle. Elfogult lappföldiként azt gondolom, hogy délen sokkal rosszabb, mert ott mostanában már nem nagyon van hó, így jóval nehezebb elviselni a telet. Itt a hó leesik novemberben és világít, míg el nem olvad. Könnyen ráálltam erre az életformára. Szerintem fontos, hogy legyen hobbid, elfoglaltságod, mert akkor teljesen mindegy, milyen idő van kint, úgyis mész, csinálod a dolgodat. Itt jóval többször nézem az időjárás-jelentést, mert tudnom kell, mit vegyek fel, mit adjak a gyerekekre, de azon túl teljesen mindegy. Nálunk valamilyen módon mindig extrém az időjárás, és ha csak arra várnál, mikor lesz jó idő, az életed 90%-át a lakásban töltenéd. Nagyon sokan sportolnak: korcsolyáznak, jéghokiznak, síelnek, bringáznak, gyerekekkel szánkóznak.

Valóban igaz lehet a pletyka, hogy a sötét miatt isznak a finnek többet az átlagnál?

Szerintem nem azért isznak sok alkoholt, mert sokat van sötét, hanem a szociális kapcsolatok gyengesége miatt. A finnek nehezen alakítanak ki társas kapcsolatokat, nehezen kommunikálnak, barátkoznak. Inkább a magányosság és nem a sötétség hajlamosítja őket az alkoholizmusra, a depresszióra.

Igaz, hogy koronavírus ide vagy oda, ők mindig három méter távolságot tartanak beszélgetés közben?

Van egy jó sztorim erre. Pár éve egy finn – korábban soha nem látott – távoli rokonnál voltunk vendégségben. A férfi három lépés távolságról beszélt hozzám, és mivel nem hallottam jól, közelebb léptem. Erre ő ugyanúgy hátra lépett egyet, és így táncoltuk körbe a szobát. Tény, hogy a finnek nehezebben nyitnak, de nem általánosítanék. Előfordult, hogy a férjem mesélte nagy boldogan a munkából hazajövet, hogy az egyik kollégája két év után elbeszélgetett vele.

Viccesen azt szoktam mondani, hogy a tapasztalatom szerint egy átlagos finn két év után melegszik fel, ennyi idő kell neki ahhoz, hogy megszokjon valakit.

És nyaranta elmennek a mökkibe (klasszikus finn, vidéki faház) pihenni.

A mökki olyan nekik, mint nekünk – főleg a balatoniaknak, ahonnan eredetileg én is származom – a hegy. Sokaknak van sajátjuk, gyakran ott töltik a 3-4 hetes szabadságukat. Úgy képzeld el, mint a hetvenes évekbeli nyaralókat otthon. Azt mondják a helyiek, minél egyszerűbb, annál jobb, mert így jobban tudnak kapcsolódni a természethez. Én nem bírom, hogy fázom, hogy nem tudok normálisan zuhanyozni, ezért jobban kedvelem a téli mökkiket, ahol van fűtés és némi komfort. Nem ritka, hogy a mökkikhez nagyon sokat kell autózni, akár hat, nyolc órát is. A férjem családjának a mökkijét még az anyósom édesapja építette. Anyósom simán beül péntekenként az autóba, négy órát levezet Helsinkiből Vimpelibe, majd vasárnap vissza. A mökki a legnagyobb hidegben is izgalmas. Persze nem kicsi gyerekekkel. Felbecsülhetetlen élmény a szauna melegét, a táj csendjét, az égő fa illatát, és az érzést, amikor a gőzölgő csupasz bőrödön érzed a hópelyheket.

Drága egy ilyen mökki bérlése?

Változó. Függ attól, hogy melyik részén van az országnak, függ az időszaktól is. Nyilván a karácsony Lappföld felkapott részein egy mökkiben drága, de most például lejjebb mentek az árak a Covid miatt. Vannak csilli-villi, rénszarvas bőrrel borított házak, több száz euróért, de (nyárra) találsz olyat is, ahol se folyóvíz, se áram. Egy halászcsónakot is kapsz, amivel elmehetsz pecázni, ott megfürödhetsz a vízben, majd a tűzön megfőzhetsz.

Ha három szóval kellene jellemezned Lappföldet, mi lenne az?

Nyugalom, tisztaság, autentikusság. Itt minden olyan normális, élet szagú, de leginkább a természetből fakadó tisztaságot, a természet szépségét és az emberekben megtalálható alapvető bizalmat emelném ki.

Ezt hogy érted pontosan?

Néhány hete vettem egy új bringát a neten keresztül. A tulaj letette egy számzárral egy közeli benzinkútra. Megírta üzenetben, hogy nyugodtan próbáljam ki, és ha tetszik a bringa, csak utaljam el az árát. Na, ilyen egész Finnország! Sosem vágytam ide, de már régóta tudom, hogy sokkal szegényebb lenne az életem a finnországi élményeim nélkül.

Szöveg: Sinkó Edit