A legfiatalabb kéktúraváltozat nem hivalkodó hegyeivel és erdeivel várja a hátizsákos turistákat, hanem utánozhatatlan hangulatával és emberpróbáló kihívásaival.
Nehéz mással kezdeni az Alföldi Kéktúráról szóló tudósítást, mint Petőfi szavaival:
„Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”
Csakhogy Petőfi azt is jól látta, hogy a Kárpátok „fenyvesekkel vadregényes tája” jóval népszerűbb a rónáknál, amelyek különleges, sajátos hangulatukkal, és nem mellesleg utánozhatatlan élővilágukkal vagy elrabolják valakinek a szívét, vagy idegenek maradnak a látogatónak.
A legkisebb testvér
Miközben az Országos Kéktúrát (OKT) 1952-ben hívták életre, az Alföldi Kék (AK) csupán 1996-ban született meg, nagyrészt az alföldi túraszervezetek kezdeményezése és munkája által. Nyugati szomszédja, a Dél-dunántúli Kéktúra is megelőzte a síkvidéket, de csak néhány évvel, mégis majdnem kétszer annyian járták már végig, mint a legfiatalabb Kéket.
Az Alföldi Kéktúra tehát mérsékelten népszerű, eddig hivatalosan 1100-an teljesítették, és a beszámolók alapján a helyi lakosok bizony még mindig rácsodálkoznak a nagy hátizsákokkal túrázókra. Ami persze egy pillanatig sem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes elindulni rajta, inkább arra világít rá, hogy az Országos Kéktúránál bizony sok szempontból nehezebb és nem olyan látványos – cserébe viszont igazi pionírok lehetünk rajta, és olyan gátakon, folyóparti turistaútvonalakon járhatunk, amilyen sehol másutt nincs az országban.
Kemény kihívás
Fotó: Burger Barna
Bár sokan ódzkodnak az emelkedőktől, valójában sokkal nehezebb folyamatosan síkon haladni. Az Alföldi Kék Szekszárdtól Sátoraljaújhelyig 871 km hosszú, és összesen 1525 méter szintemelkedés található benne. Csak összevetésképp: az OKT 1170 km hosszú, és 31 435 méternyi szintkülönbséggel kell megküzdeni rajta.
Az AK összesen 13 szakasza 2–4 napos túrákra bontható, de nemegyszer előfordul, hogy 30–50 kilométernyit is valamelyik „végtelen” gáton kell gyalogolni, ahol a monotonitást valójában nem sok minden töri meg. Ennek azonban nemcsak hátránya, de előnye is van: végre elmerülhetünk a gondolatainkban, miközben a lépések folyamatos ritmusa segít flow állapotba kerülni. Feltéve, hogy gondoskodtunk elegendő folyadékról. Ugyanis előfordulhat, hogy két település között 30 km is eltelik, és nem jönnek szembe kék kutak vagy egyéb vízvételi lehetőségek, mondjuk források. Ráadásul sok alföldi faluban a kutak sem használhatók – néha bizony be kell csöngetni egy házba vízért. Vagyis érdemes a nap elején legalább 5 liter vizet magunkhoz venni, és jól beosztva elkortyolgatni.
A túra legnehezebb része viszont talán az árnyék hiánya.
A hosszan elnyúló mezőkön, gátakon, szekérutakon nagyon sokat kell a napsütésnek kitett helyeken talpalni, és a naptejen, valamint a nagy karimás sapkán-kalapon kívül bizony semmi sem véd a sugárzástól és a hőségtől. Ebből következően elég logikus, hogy csak az induljon neki a forró nyárban, aki igazán kemény kihívást keres. A többiek inkább válasszák a tavaszt vagy az őszt, amikor inkább a sár tud meglepetéseket okozni, de az talán mégis elviselhetőbb és ritkább a tűző napsütésnél.
Amiért mégis megéri
Most, hogy sikerült démonizálni az Alföldi Kéktúrát, áruljuk el azt is, miért is vegye bárki a bátorságot, hogy elinduljon rajta. Először is, körülmények ide vagy oda, napi 20 km-t „féllábon ugrálva” is meg lehet tenni. Ha elindulunk hajnalban, felvesszük a széles karimájú kalapunkat, alaposan bekenjük magunkat, továbbá a vízzel sem spórolunk, nyugodtan belefér az időbe egy déli pihenő, amikor akár letérve az útról, keresünk némi árnyékot, és kivárjuk a legmelegebb órák végét – egy kocsmában, egy strandon, egy városban vagy egy kis oázisban. Elővesszük a könyvünket, a fotómasinánkat, a barátainkat – és csak jól érezzük magunkat, amíg muszáj pihenni. Ez bizony igazi luxusként hangzik!
Az AK bizony nemritkán nagy hazai folyóvizeink közelében halad: érinti a Dunát, a Tiszát és a Körösöket.
Aki pedig nem szokott ehhez, annak igen kellemes meglepetés, hogy mindenféle település vagy strand nélkül az ember csak besétálhat a folyóba, ahol lehűti magát. Ha pedig kell, víztisztító tablettával ivóvizet gyárt, úszik vagy megpihenteti fáradt végtagjait a hűs habokban. Sőt ki lehet mosni az izzadt ruhákat és be lehet vizezni a kalapot. Ezt bizony egyszer muszáj kipróbálni, annyira vadregényes!
Emellett az is említésre méltó, hogy bár mindenhol akad némi szállás, azért kevés a nagy turistaszálló az út mentén, vagyis igazi nomádtúrát lehet csapni: sátor, hálózsák és alvás ott, ahol az éjszaka ér minket, és ahol persze szabad a kempingezés. Mivel a településeken kívül ritka errefelé az ember és alacsony a fényszennyezettség, teljesen egyedi élményben lehet részünk az éjszakai pusztán. Előttünk a végtelen róna, felettünk a csillagos ég...
Az AK számokban
- Hossza: ~871 km
- Szintemelkedés: 1525 m
- Szakaszok száma: 13
- Pecsételőhely: 89
- Eddigi teljesítők száma: 1100
- Becsült menetidő: 220 óra
Jól beosztott látnivalók
Fotó: Burger Barna
Az Alföldi Kéktúra 2. szakaszán vár a hajósi pincesor
Ha nem arra számítunk, hogy óránként belebotlunk valami látványosságba, akkor könnyebb ráhangolódni az alföldi gyaloglásra. S ha erre állítottuk be magunkat, kellemes meglepetésként fog érni a sok természeti és kulturális érdekesség. Kiemelkedik ezek közül a gemenci ártér. Tájékozódjunk azonban előre a vízállásról, mert 900 cm-nél korlátozások lépnek életbe, 500 cm alatt viszont még nem telnek meg a szárazabb részek. Ha viszont jókor megyünk, a túránk egyetlen igazi erdős élménye vár: mesevilág a zegzugos, csillogó víz között kanyargó ösvényeken.
A Bánki Pihenőcentrum, avagy Erdőspusztai Bemutatóház és Arborétum teljes kikapcsolódást nyújt minden korosztálynak. Élvezhető, gyakorlatias kiállításai és hatalmas arborétuma fa játszótérrel, tanösvénnyel, kilátóval és foglalkoztatóházzal várják a látogatókat. Nyírbátorban a 450 méter hosszú várostörténeti sétány életnagyságú szobrokkal mutatja be a település történetének főbb mozzanatait és a helyi legendákat. A szobrokkal, szökőkutakkal és izgalmas terekkel díszített sétányon a nyári hétvégéken kulturális és művészeti programok, időszakos kiállítások, koncertek, kirakodóvásárok és egyéb rendezvények nyújtanak kikapcsolódást.
Vaján üdítő pihenőhöz szolgál a Vajai-tó és a felújított Vay-kastély, Geszten ajánlott program a Teleki-kastély, Gyulaházán Farkas Bertalan, az egyetlen magyar űrhajós szülőházában berendezett múzeum, Sátoraljaújhelyen pedig Kazinczy öröksége és a Magyar Nyelv Múzeuma.
Szarvasra érdemes legalább fél, de inkább egy egész napot szánni: itt gyógyfürdő, arborétum, makettkiállítás, szárazmalom, mocsáriciprusliget, a Halásztelki tanösvény és a Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark gondoskodik arról, hogy elfelejtsük a túrázás fáradalmait.