Indonézia kb. 18 ezer szigetből áll és a világ egyik legnagyobb kiterjedésű országa, így ha megpörgeted a földgömböt, jó eséllyel áll meg ezen a környéken. Én már kétszer is tettem így, ami két utazást is eredményezett, ezeknek köszönhetően lettem Indonézia rajongója és izgatott felfedezője, de nem csak és elsősorban Bali szigetének. Félreértés ne essék, Bali, nem véletlenül lett oly népszerű az elmúlt években: megmagyarázhatatlan módon nyugalmat árasztó hangulata és spirituális kisugárzása valóban vendégmarasztaló, a bökkenő csupán az, hogy igen kevés utazónak van arra ideje és nyitottsága, hogy a megfelelő időt rászánja, és átadja magát a Balira való megérkezés és létezés érzésének.

Ezt az érzést leginkább a sziget szívcsakrájában, Ubudban keressük, ami nem csak Bali vallási-kulturális központja, de a hátizsákos utazók és digitális nomádok bázisa is. Utóbbiakat azért emelem ki, mert jelenlétük nagymértékben hozzájárult Bali rakéta sebességű népszerűség-emelkedéséhez, amely egyenes arányban nőtt a közösségi médiát elárasztó, pár percre a spiritualitás nagykövetévé váló insta-influenszerek számával. Ez van, világunk már csak ilyen, de ha te nem csak a fotók miatt utazol ide, akkor javaslom, hogy legalább 4-5 napot tölts el Ubud környékén, amely szépsége mellett tökéletes kiindulópontja a teaföldek, templomok és más látnivalók meglátogatásának is. A városban remek szállások várnak és olyan gasztronómiai kínálat, amit talán sehol máshol nem találsz meg Indonéziában.

Szánj időt Ubudra!

A közlekedésen sem kell sokat aggódni, mert motor tényleg fillérekért bérelhető és azt gondolom, ennél jobb módja nincs is a sziget bejárásának. Nem csak azért ajánlom a motort, mert mi az autót választottuk, és rosszul jártunk (kirabolt az alkalmi idegenvezető sofőrünk), hanem azért is, mert sokkal természetközelibb, mintha egy autó ablakán belülről néznéd tájat. A rablós sztori végül happy enddel végződött: a sofőrt számonkértem, majd hosszas vita után, egy filmbe illő motozás után megtaláltam az elrejtett eurókat. Állítólag egyedi eset volt, de nem árt az óvatosság.

Ubudon túl is számtalan szuper helyet találsz Balin. Lehet például uszadékfából készült bútorokat venni, olyan kivitelben és áron, aminek hatására komolyan elgondolkodtam egy kisebb konténer kibérlésén. Ha szimplán csak tengerpartra vágysz, akkor sem fogsz csalódni, de ne itt keresd Indonézia legszebb strandjait. A Kuta Beach állítólag kihagyhatatlan (mi kihagytuk), de nagyon zsúfolt, a kisebb partok jelentős része pedig fekete, vulkáni homokkal vár, ami kiábrándító lehet.

Így, ha nyitott vagy arra, hogy a Balin beszippantott spirituális energiát valahol máshol engedd ki, akkor erősen javasolt hajójegyet venni a nem messze található Gili-szigetek valamelyikére. Gili Trawangan, Gili Air és Gili Meno, olyan helyek, amelyekre egész életedben vissza fogsz vágyni, ha egyszer arra jártál. Három sziget, három teljesen különböző karakterrel: Trawanganon éjjel-nappal dübörög a parti, Meno ennek a szöges ellentéteként a chill out és semmittevés Mekkája, ahol az is eseményszámba megy, ha egy új vendég érkezett a szigetre. A kettő között van földrajzilag és stílusban is Gili Air, ahol mindenki megtalálja a számítását. Ha akarod, senki nem fog zavarni, ha pedig mégis vágysz egy kis társasági életre, akkor sem kell sokat keresgélned: utánozhatatlan hangulatú beach bárok várnak, vagy csak feküdhetsz a homokban az egyik éjjeli filmvetítésen. Ha a spirituális utazásodhoz és ellazuláshoz másra is szükséged lenne, akkor számíthatsz a legváratlanabb helyeken eléd toppanó varázsgombát áruló cuki nénikre, de ezt nem csak a termék kétes hatása, de illegális mivolta miatt sem ajánlom senkinek! És még valami, aminél jobban semmi nem írja le a hangulatot, ami itt vár: ez az a sziget, ahol még a flip-flop papucs is túlöltözésnek számít. A sziget nagyjából másfél óra alatt tökéletesen körbesétálható, betonozott út és motorizált járművek nincsenek, így pár nap után azon veszed észre magad, hogy egyre természetközelibb vagy, ami a teljesen felesleges lábbeli észrevétlen otthon hagyását fogja eredményezni. Szabadság, próbáld ki!

Végül pedig ugorjunk egy nagyot, vagyis inkább repüljünk Indonézia északi részére, Szumátra szigetére, ami szintén nem a legnépszerűbb úticél, ha valaki ebbe az országba készülne. Tény, hogy teljesen más jellegű Indonéziára számíthatsz itt, ami együtt jár a muszlim ország vallási hagyományainak sokkal erősebb jelenlétével is. Ezt láthatod az emberek öltözködésén, a mecsetek nagyobb számán, de tapasztalhatod is a strandon, hiszen a nők burkában és egyéb, teljes testet takaró dresszekben úsznak. Mindez megköveteli a turistáktól a normák és elvárások tiszteletben tartását, de egyben óvatosságot is: Szumátra veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb hely, mint az előzőekben említett hardcore nyaraló szigetek.

Ha mégis bevállalod, nem fogod megbánni. Kuala Lumpurból az Air Asia még mindig fillérekért reptet Medanba, a sziget fővárosába. Ide érkezve kétfelé indulhatsz: északra vagy délre. Észak felé az Aceh régióba, ami talán eggyel neccesebb biztonsági szempontból, de ha valamiért érdemes arra menni, akkor az mindenképpen Pulau Weh szigete. Banda Aceh-tól kb. 2 óra hajózásra olyan világba csöppensz, amiről eddig nem is tudtad, hogy létezik: kevesek által ismert kis sziget, ahol úgy igazán el tudsz bújni a világ elől, miközben a szomszéd teraszon nem teszi ugyanezt egy hangosan vihorászó koreai turistacsoport. Nem mellesleg cetcápák között búvárkodhatsz, és egy olyan sziget életének részesévé válhatsz, amely a kevés őszinte és többé-kevésbé eredeti állapotában fellelhető helyek egyike a Földön.

A szumátrai élményedet Bukit Lawang és környékének felfedezése fogja teljessé tenni. A legjobban teszed, ha Banda Aceh-ben egy éjszakai buszra szállsz, így másnap reggel Szumátra őserdejének fővárosában ébredhetsz. A főváros ez eseten erősen idézőjeles, mert ázsiai léptékben egy faluról beszélünk, mégis ide kell jönnöd, ahhoz, hogy még egy kis buszozás, majd gyaloglás után egy dzsungelszálláson találd magad. Ahol lehet, hogy csak este lesz áram pár órára és valószínűleg vécépapír sem lesz a fürdőben, de mindezért kárpótol majd a másnapi program: 1-2 óra gyaloglás után őserdei orángutánok fognak enni a kezedből, majd visszatérve a dzsungelt kettészelő folyóhoz, rafting csónakkal érkezel a szállásodra, ahol néha majmok lopják a tárgyaidat, máskor sárkánygyíkok sétálnak ki a folyóból egy kis napozásra. Hidd el, megér minden félelmet és kényelmetlenséget! Életem meghatározó utazási élményeként tekintek vissza az itt töltött napokra. Mint ahogyan általában Indonéziára is, ami 2 év lezárás után ismét vár, és mindannyiunk szerencséjére, nem csak Baliból áll!

Szöveg: Molnár Péter

Kukkants bele vendégszerzőnk indonéziai fotóalbumába!