A floatel, azaz az úszó vagy lebegő hotelek ma már igen elterjedtek, és nagyon sok féle szállástípusra használják ezt az angol kifejezést, kezdve az olajfúró tornyokon létrehozott munkás szállóktól a menő hotelekig. Most az első olyan luxushotelt mutatjuk be, amely tényleg az óceán közepén lebegett, de a konstrukció nem volt tökéletes...
A lebegő hotelt a Csendes-óceánba építették a 80-as években, közel – 65 km-re – az ausztráliai Queensland partjaihoz, a Nagy-korallzátony kellős közepén. Ma ez a terület a védett Great Barrier Reef National Park (Nagy-korallzátony Nemzeti Park) területe, akkoriban azonban még nem tartották annyira fontosnak a korallzátonyok és azok élővilágának védelmét.
Siker helyett csőd
Fotó: Barrier Reef Holdings
Mielőtt a Four Seasons Great Barrier Reef Hotel megépült volna, nem volt még egyetlen tengerben lebegő szálloda sem egész világon, így az ötlet merésznek és egyedülállónak számított. Az úszó szálloda egy búvár, Doug Tarca fejéből pattant ki, aki először csak egymáshoz kötött csónakokat képzelt el a zátony közepén, amelyeken a kimerült búvárok álomra hajthatják a fejüket a fárasztó búvártúra után – így nem kellett volna este kimenniük a partra aludni, hogy másnap újra visszatérjenek a csodás korallzátonyhoz. Ám Tarca álmodozása itt nem ért véget, egy kicsit továbbgondolta a lehetőséget, amikor látta az óceánban az olajfúrótornyok épülését, amelyekhez hasonlóan egy stabil, vízi építmény terverajza kezdett formálódni a fejében.
Csillagvizsgáló és helokopterleszálló
Fotó: Townsville Maritime Museum
A Four Seasons Barrier Reef Resort megvette az ötletet és tengeri paradicsomot ígért, azaz egy úszó, hétszintes megaépítményt 200 szobával, éjszakai klubokkal, bárokkal, éttermekkel, helikopter-leszállóval, teniszpályával, medencével és egy 50 férőhelyes víz alatti csillagvizsgálóval. A hotelt 1988-ban, ünnepélyes keretek között megnyitották. A floatelt Szingapúrban építették meg és darabokban szállították az óceánra – a hotel részei közel 5000 kilométert utaztak a zátonyig. A talapzata és a tengerfenékhez rögzítése éppen olyan, mint az olajfúró-tornyoknak volt annak idején.
Már akkor utálták, amikor meg sem nyitott
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogyan kaphatott ez az építkezés engedélyt, hiszen a területen kiírtották a korallzátonyt, ez pedig teljesen felborította az ottani ökoszisztémát is – a természetvédők nyughatatlanul ellenezték építkezést. De a természet visszavágott mielőtt még a hotel igazán ismert és népszerű lett volna: egy trópusi ciklon tönkretette az épületet. Ha ennek ellenére mégis maradt volna olyan turista, aki oda mert volna menni nyaralni, nem maradt sok abból a luxuskörnyezetből, amit a Four Seasons ígér. A csillagvizsgálót és sok más egyebet letarolta a vihar, de nemcsak az időjárás lett a hotel veszte, már az építkezés alatt híre ment, hogy a zátonyban és a tenger fenekén rozsdás, második világháborús lövedékek vannak, amelyeket nem vizsgáltak be és nem is távolítottak el az építés alatt. Ráadásul a gazdag búvárokat leszámítva nem igazán volt kereslet az óceán közepére épített szálloda iránt, így a hotel egy év után bezárt. Itt nem ér véget a floatel története, hiszen a hotelt eladták, átszállították Vietnámba, Ho Si Minh-ba, ahol Saigon Floating Hotel néven 1997-ig üzemelt, végül pedig Koreába állították fel az elátkozott hotelépületet.