Miért pont Hága lett az új otthonotok?

Azt tudtuk, hogy Európában szeretnénk maradni, hogy két-, háromórás repülőúttal elérhető legyen Budapestről. Sok lehetőség szóba jött, de végül három lehetséges úti cél maradt: Berlin, Írország és Hollandia. Olyan helyeket néztünk, ami mindkettőnk, vagy legalább egyikünk szívügye. Az egyik ilyen közös pontunk Berlin, mindketten nagyon szeretjük a hangulatot, a várost, el tudtuk volna képzelni magunkat ott. Írország nekem a kedvencem! Különös vonzalmat érzek iránta, az emberek, a légkör… a szívem mindig oda húzott.

Pedig nem egy tipikus álomország, főleg, ha az időjárást nézzük.

Az engem kicsit sem zavar, sőt szeretem az angolszász időjárást. Írország után jött csak szóba Hollandia, amit szintén nem tartottam elvetemült ötletnek, hiszen korábban a kisebbik húgom itt élt, dolgozott, sokszor meglátogattuk a családdal. Illetve Gáborral kétszer is jártunk itt, és nagyon tetszett. Tehát, miután eljutottunk a Top3-hoz, szépen elkezdtük a számunkra fontos szempontok alapján kihúzni a helyeket. Már nem emlékszem, miért, de elsőként Berlin esett ki, és a kettő hely közül a mérnök férjem, a mérnök agyával kisakkozta, melyik jobb nekünk. Ő írta össze, milyen az egészségügyi helyzet, az iskolarendszer, a kultúra, az életszínvonal, hova tudunk a leginkább beilleszkedni, mi a hivatalos nyelv – mindketten jól beszélünk angolul. Minden azt mutatta, a mi célállomásunk Hollandia! Oké, de ezen belül, mégis hol?

Valahogy egyértelmű volt Hága, mondom ezt úgy, hogy korábban mindössze 24 órát töltöttünk ebben a városban.

Mi fogott meg benne ennyire?

Tetszett, hogy viszonylag nagyváros, van színház, mozi, nyüzsgő belváros, mégis családias, és persze a tengerpart is fő szempont volt. Amikor eldöntöttük, hova megyünk – az másfél évvel a kiköltözés előtt volt –, komoly tervezés következett. Rengeteget olvastunk róla, kapcsolatba léptünk itt élő magyarokkal, sok tanácsot kaptunk. Gábor igen komoly Excel táblázatot készített minden részletről. Tulajdonképpen ő vitte az oroszlánrészét a feladatoknak. Az én projektem a lakáskeresés volt, több hónapon keresztül nemzetközi lakásvadászként éltem a napjaimat. A legfontosabb mégis az volt, hogy milyen óvodát, iskolát találunk a lányoknak.

Akkor többször kimentetek intézkedni?

Tavaly márciusban úgy volt, hogy feltérképezzük a helyet, de beütött a koronavírus, így meghiúsult az utazásunk. Óriási csalódásként éltük meg, hiszen tele voltunk tervekkel, izgalommal. Aztán májusban valahogy sikerült kijutunk, és minden szerencsésen alakult. Mindössze három nap alatt összeállt az új életünk képe.

Talán, mert így kellett lennie.

Valószínű. Találtunk jó iskolát, ovit, lakást, így nem volt kérdés, hogy augusztusban kiköltözünk.

Milyen iskolába, oviba járnak a lányok?

Három iskolát néztünk meg, és gondoltuk, majd szimpátia alapján döntünk, de nem volt könnyű, mert mindenhol nagyon kedvesek, segítőkészek, nyitottak voltak velünk. Végül egy olyan sulira esett a választásunk, ahol van nemzetközi osztály, és a legközelebb van a lakásunkhoz. Franci most egy sima, holland általánosba jár (utolsó éves), az osztályában viszont mindenféle nemzetiségű gyerek van (spanyol, marokkói, lengyel, német), akik még nem beszélnek hollandul, így egy évig csak azt tanulják.

Nincs is magyar rajta kívül?

Franci az egyedüli magyar az osztályban. Mivel tökéletesen beszél angolul, könnyen barátkozik a többiekkel. Tudtam, hogy vele nem lesz gond, mert lelkes, örül, boldog. Az iskolában valóban figyelnek rá, érdekli a tanárokat, ki ő, mi ő, mit gondol. Miután itt végez, sem engedik el a kezét, segítnek olyan középiskolát keresni, ami a legjobb neki. Itt valahogy minden magától értetődő, nem kell megfeszülni, hogy elérj valamit a gyerek érdekében. Az óvodában ugyanez a helyzet, de az utcán, a hentesnél, a virágosnál is, minden átlátható és egyértelmű.

Jól érzem, hogy beleszerettél a hágai életbe?

Annak ellenére, hogy imádjuk Budapestet, sokkal jobban érezzük magunkat. Összességében itt nagyobb az életkedv, jobb a hangulat. Hága azért is különleges, mert sok külföldi él itt, igazi multikulturális a közeg, amit imádunk.

Mennyire időre terveztek?

Azért is tanulnak hollandul a gyerekek, mert szeretnénk sok-sok évet itt tölteni. Korábban mind a ketten irodában dolgoztunk, és amikor az első Covid-hullámmal beütött a home office, megvilágosodtunk, hogy bárhonnan el tudjuk végezni a munkánkat. Természetesen a főnökeinket is megkérdeztük, mit szólnának, ha elköltöznénk, de szerencsére jó fejek voltak, mindenben támogattak minket.

Kacérkodsz esetleg valamilyen ottani munkával?

Egyelőre nagyon nem. Most csökkentett óraszámban dolgozom. A korábbi nyolc órám le lett felezve, ez maximum felmehet hatra, de több semmiképp. A gyerekek mellett nem vállalnék többet, hiszen itt nincs segítségünk. Otthon ott voltak a nagyszülők, adott esetben tudtunk hívni bébiszittert, ha akartam, valaki segített a takarításban. Tudtuk, hogy nehezebb lesz, de kárpótol minket a környezet, az hogy a gyerekek kinyíltak, boldogok, megismerkednek más kultúrával. Fáni (így hívjuk itthon) imádta otthon a bölcsődéjét, és először meg is lepődött, hogy mennyire más az itteni óvoda összetétele. Gábornak is nekem is rendkívül fontos, hogy ez legyen a természetes neki. Azért is költöztünk el, mert szeretnénk, hogy nyitott, elfogadó felnőttek legyenek belőlük, ami itt sokkal könnyebb. Fáni hihetetlen gyorsan megtanult hollandul, mindent megért, amit mondanak neki. Tiszta apja: lelkes, kedves, még többet akar tanulni, igazi maximalista. Gábornak az a szerencséje, hogy mindenki hollandnak hiszi, így ez is inspirálta, hogy egy év alatt, még otthon megtanulja a nyelvet. Bátran mondhatom, hogy mindnyájan tökéletesen beilleszkedtünk.

Vannak már barátaitok?

A játszótéren könnyű ismerkedni, főleg magyarokkal, találtunk már társaságot magunknak.

Jó, de egy ilyen nyitott családdal könnyű is barátkozni.

Nyilván az otthoni barátokat senki nem pótolja, de nekünk fontosak az emberek, a kapcsolatok. Most, hogy túl vagyunk egy zoomos karácsonyon, szülinapon, szilveszteren, megfogadtam, hogy inkább majd mindent otthon, személyesen pótolunk. Franciska apukája már háromszor eljött hozzánk Ausztriából, hogy segítsen, a lányokkal legyen.

Akkor, ahogy lehet, hazajöttök, vagy visszajöttök? Nem is tudom, melyik a jó szó rá.

Igen, mert hiányoznak a szülők, nagyszülők, testvérek, barátok. Őszintén kíváncsi vagyok, milyen lesz újra Budapesten, mit fogunk érezni, milyen lesz a korábban jól megszokott utcákat, helyeket látni. Vajon az lesz, hogy: „Úristen, de hiányzott", vagy inkább: „Jó volt, de már menjünk haza!"

Mit vettél át nagyon Hágából az elmúlt öt hónapban, ami esetleg hiányozhat Pesten?

A nyugalom. Az, hogy felpattanok a bringára, elmegyek bevásárolni, nincs dugó, nem dudálnak le a bicikliútról, teljesen biztonságosan lehet közlekedni. Itt nem félek, hogy leszorítanak, elütnek. És nem értem, hogyan, de nincsenek türelmetlen emberek. Szerintem még mindig én vagyok a legtürelmetlenebb ember a környéken.

Mindnyájan vetettek egy biciklit, és azzal járjátok a várost?

Mivel az autónkat Budapesten hagytuk, áttértünk a két kerékre. Minden 15 perc bringával – az iskola, a tengerpart, a belváros –, így mi is mindenhova azzal megyünk. Otthon el sem tudtam volna képzelni, hogy például a mai esős, 5 fokban biciklivel menjek bevásárolni a vacsorához. Franci is ügyesen megy iskolába, strandröplabda edzésre, a barátnőjéhez.

Már Fáni is teker?

Egyelőre ülésben visszük, de itt négy évesen minden gyereknek meg kell tanulni egyedül, önállóan kerékpározni. Itt senki nem fogja bottal a gyereket, meglökik és tessék haladni! Ez olyan tipikus holland mentalitás, menj, csináld, haladj! Ahogy az úszás is hozzátartozik a kultúrájukhoz. Szintén minden gyereknek kötelező megtanulnia. Franci tudott korábban is úszni, de itt nem elég, hogy tudsz, itt nagyon komolyan el kell sajátítani. Mivel minden oldalról körülvesz a víz – csatorna, tenger, tavak, folyók –, ezért a hollandoknak különösen fontos, hogy mindenki biztonságosan tudjon úszni. Amikor Franci készült a vizsgára, közölte, ne fürdőruhát tegyek be, hanem farmert és sportcipőt. Felkészítik a gyereket, milyen, ha mondjuk, ruhában beesik a vízbe, fel legyen rá készülve, ne essen pánikba. Sőt, úszószemüveg sem kell, mert kötelező kinyitni a szemet a víz alatt, hogy tudjon tájékozódni. Fáni is kénytelen lesz megtanulni, mert elkezdett szörfórákra járni. Nagyon cukik, ahogyan a fedett, homokos teremben tanulják a szörftudományt a kicsik – ez sem szokatlan dolog a holland gyerekeknek.

És, hogy ízlik a tipikus holland menü?

Vicces, hogy mindent bepaníroznak és kisütnek, nem a legegészségesebb konyhát viszik, de minden finom. Vannak a tipikus bitterballenek, a húsgolyók, a kolbászkák, fánkok, waffelek, és minden mennyiségben, változatban krumpli! Nincs olyan étel, amibe ne rakhatnál burgonyát. Nagyon nehéz volt átszokni a lányoknak a holland étkezésre, mert itt sem az iskolában, sem az óvodában nincs főtt étel, ebédre is hideg szendvicset esznek. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha az iskolai menza hiányozni fog.

Akkor a vacsora a fő étkezésetek?

Na, itt van a megint nagy változás az életünkben (leginkább az enyémben), mert otthon heti egyszer, kétszer főztem, abból egy biztosan hétvégén történt. Itt minden nap készítek valamilyen meleg vacsorát. 20-30 ételt pörgetek, de óriási segítség, hogy a boltban úgy is meg lehet venni a hozzávalókat, hogy azok félig készen vannak, fel vannak vágva, darabolva, reszelve. Itt gondolnak a családanyákra, hogy fél óra alatt könnyedén vacsorát varázsolhassanak a családnak. Minden háznál hatkor van vacsora, akkor üli körbe a család az asztalt, ezt mi is így alakítottuk ki.

Nagy utazók vagytok, Hágában is sokat mentek, amikor lehet?

Rengeteg a látnivaló az országban, de még a környéken is. Van már múzeumkártyánk, amit most sajnos nem tudunk kihasználni. Bérelünk autót, ha messzebbre szeretnénk menni. Most sokat sétálunk a környéken, muszáj kiszabadulni a lakásból. Amikor csak lehet, lemegyünk a partra. Sok helyet felírtunk a listánkra, hogy mindet felfedezzük, amikor már lehet!

Barbi 3 programtippje Hágában:

Szöveg: Sinkó Edit