Így lett a repülőknek feketedobozuk

Mióta és miért kerül minden repülőgépbe adatrögzítő feketedoboz?

Illusztráció: Shutterstock

A fekete doboz egy repülési adatrögzítő (FDR), amelyet manapság minden gépre felszerelnek. De hogyan fejlődött és miket tudnak a mai dobozok az elődökhöz képest?

Mi is az a feketedoboz?

Elsősorban repülőgépeken, de vonatokon és hajókon is alkalmazzák ezt az adatgyűjtő eszközt, amelyet sokat emlegetnek közlekedési balesetek, katasztrófák kapcsán. A feketedoboz egy repülési adatrögzítő (Flight Data Recorder, azaz FDR), amit manapság már minden repülőbe beszerelnek. A szerkezet másodpercenként több alkalommal is gyűjt paramétereket és hangokat a pilótafülkében elhangzottakból.

Valójában piros vagy narancs

Fotó: Shutterstock

Az FDR-ek valójában élénk narancssárga színűek vagy pirosak, hogy könnyen meg lehessen találni őket a tengerfenéken vagy a roncsok között. A feketedoboz név egy második világháborús brit kifejezés volt: rádió, radar és elektronikus navigációs segédeszközöket értettek alatta, mely eszközök a britek (és szövetségeseik) harci repülőgépein voltak elhelyezve. Ezeket az adatgyűjtő dobozokat feketére festettek, hogy ne tükröződjenek (ne verjék vissza a fényt, különben egy ellenséges gép pilótája megláthatta volna), és hogy ne rozsdásodjanak. A doboz egészen addig fekete volt, amíg a ma is használt narancs színűt repülésbiztonsági okokból be nem vezették az egész világon. Erre 1967-ben került sor.

Ki találta fel?

A ma is használt FDR-ek prototípusát 1957-ben David Warren, az Ausztrál Repüléstani Kutatóintézet munkatársa tervezte és építette meg. David Warren kémikusként a repülőgép-üzemanyagok és a repülőgép balesetek kapcsolatát kutatta, mivel azonban a baleseteknek általában sem szemtanúja, sem túlélője nem volt, nagyon hiányosak kutatási adatokból kellett dolgoznia. 1953-ban és '54-ben olyan sok repülőgép-katasztrófa történt az akkor népszerű De Havilland DH106 Comet gépekkel, hogy sürgős kivizsgálásra volt szükség. Vagyis a tragédiák sora sürgette meg a modern feketedobozok megépítését. De nézzük a feketedoboz fejlesztésének állomásiat lépésről lépésre:

  • A mai feketedobozok elődje a hussenograph, amely egy kezdetleges, fényképes adatrögzítő volt – François Hussenot és Paul Beaudoin találmányát 1939-ben „type HB"-ként dobták piacra.
  • A második világháború alatt az Egyesült Királyságban Len Harrison és Vic Husband kifejlesztett egy másik fajta repülési adatrögzítőt, amely még közelebb állt a modern feketedobozokhoz.
  • Néhány évvel később, 1942-ben Veijo Hietala finn repülőmérnök megalkotta az első modern FDR-t Mata Hari néven. Ez a high-tech mechanikus doboz minden fontos részletet rögzíteni tudott a finn vadászrepülőgépek tesztrepülései során. Az 1950-es évekig az FDR-eket főként katonai repülőgépeken használták, és csak a Warren-féle feketedobozt szerelték be modern utasszállítókba.
  • Ausztrália volt az első ország, amely kötelezővé tette a feketedobozokat a Trans Australia Airlines 538-as járatának 1960-as lezuhanása után.
  • Mindössze négy évvel később az Egyesült Államokban előírták, hogy minden négy vagy több hajtóműves, turbinás és dugattyú motoros repülőgépnek feketedobozzal kell rendelkeznie.
  • A Malaysia Airlines 370-es járatának 2014. márciusi eltűnése rávilágított, hogy a feketedobozok újabb fejlesztésre szorulnak, hiszen a gép roncsait és feketedobozát még a legjobb kereső berendezésekkel sem találták meg. Most már azt követelik a repülésbiztonsági szakemberek, hogy a levegőben lévő gép összes adatát élőben közvetítsék és rögzítsék, ám egyelőre ez még nem valósult meg. Az viszont elvárás lett, hogy a feketedoboz akkumulátorának sokkal hosszabb ideig és nagyobb hatótávolsággal kell működnie, hogy akár hetekig is jeleket tudjon kibocsátani. Ráadásul még egy tartalék adatrögzítő berendezést is be kell szerelni minden gépbe arra az esetre, ha az egyik elveszne vagy tönkremenne.
AMI MÉG ÉRDEKELHET