Extrém kalandok: kutyaszánon

Egy utazási napló, amely azoknak is kedvet csinál a szánhúzós vakációhoz, akik eddig nem is gondolkodtak rajta.

Fotó: Drahos-Pintér Kata

Bár párjával és közel kéttucatnyi szánhúzó kutyájukkal épp hazautazni készülnek, még Norvégiában csíptem el – telefonon. Kiadós beszélgetésünk alapján, a történeteit összeépítve egy minden elemében valós, mégis képzeletbeli utazás kerekedik. Amelynek során sok mindent megtudunk a legmagasabban jegyzett magyar kutyaszánosról – Drahos István az év elején itthon lesz.

Időutazás a múltba

2020. március

Hárman sátrazunk az észak-norvég télben, egynapnyi kutyaszános távolságra a célunktól, a norvég–svéd–finn hármas határtól. Reggel, miközben Tromsø-ben bepakoltunk túravezetőnk, István autójába, az Ázsiából terjedő járványról beszélgettünk – arról, hogy a vírus elérte Európát. Korlátozásokról, bezárkózásról szóltak a hírek. Inkább gyors számvetést végeztünk: kutyák, vagyis a szánjainkat húzó 16 alaszkai husky a furgonban, a három szán a tetőcsomagtartón, felszerelés, kutyakaja, extra hámok és extra felszerelés rendben, kutyakabátok (éjszakára, viharos idő esetére) bent, élelem nekünk, sátor, hálózsák, edények, fejlámpák, elsősegély felszerelés és túlélő cuccok szintén bent – mehetünk!

Válassz profi túravezetőt!

Fotó: Drahos-Pintér Kata

„Elsősorban versenyző kutyaszáncsapat vagyunk, a párommal, Katával a versenyzés körül forog az életünk, és a kutyáinké is. Ez napi sokórás elfoglaltság, amit munka mellett nagy áldozatok árán lehet ugyan csinálni, de aki a maratoni versenyzést választja, előbb-utóbb úgyis ott köt ki, hogy elkezd túrákat ajánlani. Szóval versenyző vagyok, a kutyáimmal hosszú távú versenyekre készülök, de hogy a megélhetésünket itt, Észak-Norvégiában fedezzük, túrákat vezetek, sajátot és cégeknek is" – mesélte magáról István, miközben elhagytuk Tromsø-t. Volt időnk beszélgetni, két és fél órás autóút állt előttünk. Drahos István 1990-től foglalkozik kutyaszánhajtással.

Előbb német, osztrák, francia ás szlovákiai sprintversenyeken indult, majd 2006-ban úgy döntött, Norvégiába költözik.

Azóta – ritka kivétellel – csak a nyarat tölti itthon, Szentendrén. „2000-től egyre gyatrábbak voltak a telek otthon, minimális mennyiségű hó esett. Ha az embernek van egy rakás szánhúzó kutyája, miközben igaz lesz a vicc, hogy a tavalyi tél egy szombat délutánra esett, akkor nincs más választása: mennie kell. Miért Norvégiát választottam? Mert kutyaszánhajtásban erős. Az Iditarod és a Yukon Quest a világ két legismertebb kutyaszánversenye, mindkettőt Alaszkában rendezik, ám a két legnagyobb európai viadal, a Femund és a Finnmark otthona Norvégia. Tromsø környéke, ahol Katával élünk és dolgozunk, hóbiztos terület, megesett, hogy a helyiek a saját fürdőkádjaikba hordták fel az utcáról a havat, mert már nem volt hová seperniük, ott meg csendben elolvadt. Ja, és itt nem olyan kemény a tél, mint Finnországban."

Visszakanyarodva a megélhetéshez: István specialitásai közé az egy- vagy kétéjszakás túrák tartoznak, az utóbbi években ezekre fókuszált. Kis csoport, lehetőleg 2–4 fővel. Egyedüli túravezetőként maximum 5 főt visz. A kutyákkal is közelebbi kapcsolatba lehet kerülni ennyi idő alatt. Ezekből a túrákból tartják fenn magunkat és jutnak el a versenyekre.

Úton

Fotó: Drahos-Pintér Kata

Milyen kutyaszánt hajtani? Leírhatatlan. Leírhatatlanul jó – úgy is, hogy mi, először hajtók, szinte semmit sem tettünk. István szánja haladt elöl, a mi kutyáink is rá figyeltek, őt követték, az övé volt a kontroll. Ha törni kellett az utat, az ő vezérkutyái törték a havat, mi már az ő nyomvonalán mentünk utána.

István mindenkinek a méretéhez megfelelő csapatot állított össze. Az én a 176 centimhez és 76 kilómhoz egy ötösfogat járt. Az egyik vezérkutyám Rísa (névadó a Reisa folyó), a másik Seima (a Reisa nemzeti park bejáratánál lévő hely neve – egy kabin) volt. Középen Tilda húzott, hátul Bilto (egy öböl neve a Reisa folyón) és Pride. Bilto Rísa és Seima alomtestvére – ők hárman a Reisa-völgyi alom. István vezérkutyája Higgs. Okos, mint egy fizikus. Alomtestvérei Kepler és Newton.

„A kutyaszánhajtók témát választanak, nem pedig betűket használnak az alom jelölésére, mint a tenyésztők. Volt olyan ötletünk, hogy egzotikus szigetekről nevezzük majd el egy alom kölykeit, Bora Bora és hasonlók. Akkoriban nagyon fáztunk…" – avatott be minket nevetve a névadás rejtelmeibe István a kétórányi szánozás után megejtett kávészünetben. Némi kávéval és sós-füstölt rénszarvas snackkel a gyomrunkban, bő fél óra múlva már ismét szánon voltunk – újabb két órán át.

A táborverés nagyjából ugyanennyi ideig tartott: méteres hóban nem könnyű mozogni. Sátorállítás, a kutyák ellátása, a matracok és a hálózsákok elrendezése után István ételt készített, alkoholos főzővel (tűzifa itt nincs, vinni macerás és felesleges is). A kutyák etetésében segíthettünk: a gazdájuk porciózott (húst, baltával), mi pedig felszolgáltunk, itattunk.

„Hidegben nem igénylik a kutyák a nagyobb mennyiségű folyadékot, melegben nagyobb szükségük lehet rá. Esznek havat menet közben annyit, hogy ne legyen szükségük feltétlenül itatásra. Ez egy túra, nem pedig verseny, ami intenzívebb, ahol nagyobb a sebesség. A jól hidratált kutya alap."

A falka

Fotó: Drahos-Pintér Kata

István kutyás karrierje mentéssel kezdődött.

„Egy harmadik emeleti tömbházban laktunk, pici gyerekként nem volt kutyám. 7–8 éves lehettem, amikor elkezdtem magam köré gyűjteni őket: otthon könyörögtem anyukámnak, hogy a maradék ételt öntse össze egy lábasba, hogy levihessem a ház előtt rám váró kóbor kutyáknak. Az első saját kutyám egy kuvasz volt – Bettinek hívták."

Jelenleg 22 kutyájuk van Norvégiában, valamennyi alaszkai husky.

Az egyetlen magyar kutyaszános, akinek ilyen csapata van, egyes kutyák szülője, nagyszülője versenyzett is az Iditarodon vagy a Yukon Questen, azaz István négylábúi a génjeikben hordozzák a nagyszülők versenyemlékeit.

„Ha csak túrát vezetnék, akkor is fel kellene készítenem a kutyákat a havas időszakra. Versenyzőként ez hatványozottan igaz. Az ősz mindig a felkészülésről szól. Az edzés hossza változó, eleinte megtett km-t mérünk, aztán ha leesett a hó, átváltunk órába. Augusztusban rövidebb távokkal indulunk, majd fokozatosan növeljük a penzumot, míg novemberben már 35–40 km-t is lehet edzeni. A lényeg: a csapatnak januárra 80 km-t könnyen kell lefutnia. Egy maratonista sem futja le a teljes távot minden edzésen. Mi sem. Ha 12 kutyás kategóriában versenyzek, akkor 16 kutyát edzek és tartok folyamatosan kondiban, hogy ha kiesik egy négylábú tüzelés vagy sérülés miatt, akkor pótolni tudjam. Bő kerettel dolgozok, mint egy angol futballmenedzser.

És 24 órában – de ezt már csak én teszem hozzá.

Hazai pályán, Szentendrén

Viszont van valami, ami beárnyékolja a falka mindennapjait. A világjárvány következményeként Norvégiában hónapokkal ezelőtt leállt a turizmus, egyes források szerint tán tavaszig sem indul újra. A kutyaszános versenyszezon is bizonytalan, ezért István és Kata úgy döntöttek, néhány hétre Magyarországra jönnek – a komplett falkával.

„A száraz tréningekhez használt négykerekű edzőkocsiban a hajtó mellett két fő elfér. A járványügyi előírások ezt teszik lehetővé, azaz aki szeretne, februárban a párjával már talán csatlakozhat hozzám egy nagyjából kétórás programra: a Szentendrei-szigeten megfelelő a terep egy nagyobb körhöz. A lappföldi hangulatot én adom, illetve a lapp sátor, a felszerelések és a személyes élménybeszámoló a hajtásról, a versenyekről. Augusztus közepe óta edzünk, a kutyáim nagyon erősek. És így edzésben is maradnak. Hátha nem függesztik fel a teljes versenyszezont…"

Kipróbálnád?

Ha találkoznál a csapattal, és szívesen hallgatnád István történeteit élőben is, egy szentendrei kutyaszánozás keretében lehetőséged nyílik rá az év első hónapjaiban. És ezzel még támogatod is őket, hogy tovább versenyezhessenek. A Trail Athletes Facebook oldalán minden információt megtalálhatsz. Arról, hogy hazatértek-e már, mindenképp érdeklődj náluk személyesen!

Szöveg: Lipcsei Árpád

MOL-Alapítvány: Támugatók

Nem olyan havas, nem is olyan kalandos, de nagyon hasznos: a TámUgatók Terápiás és Segítőkutyás Alapítvány speciálisan képzett segítőkutyákkal támogatja az olyan emberek életét, akik egészségügyi, pszichológiai, szociális, vagy más területen nehézségekkel küzdenek, hátrányban vannak. A MOL Alapítvány támogatóként évek óta hozzájárul, hogy a szakemberek és négylábú segítőik tovább folytathassák munkájukat a Szent János Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs Osztályán, illetve a Semmelweis Egyetem Pető András Gyakorló Óvodájában, minden évben újabb és újabb gyerekeknek biztosíthatva kutyás fejlesztő terápiás foglalkozásokat. (www.tamugatok.hu)

Drahos István és a Trail Athletes csapat albumán keresztül bepillanthatunk ebbe a világba:

Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata


Fotó: Drahos-Pintér Kata



AMI MÉG ÉRDEKELHET