Portugália egykoron az európaiak által ismert világ széle volt, ahonnan oroszlánszívű felfedezők vágtak neki az ismeretlen vizeknek, és végül szinte a fél világot az uralmuk alá hajtották. Hódítók ide vagy oda, a fapados járatok népszerűvé válásáig Európa ezen szeglete valahogy mégis kiesett a turizmus fősodrából – egészen az elmúlt néhány évig, azóta ugyanis egyre többen fedezik fel a régió autentikus, vad szépségét, ősi múltját (kelta, vizigót, római és mór emlékek érnek itt egybe), és élvezik kedves lakói vendégszeretetét. Utóbbiról hivatalos „papírja" is van az országnak, két évvel ezelőtt ugyanis a Föld legbarátságosabb országának választották Portugáliát, a kutatás szerint külföldiként itt a legjobb élni. Nem csoda, hiszen a barátságos helyiek mellett a főváros mindent magába tömörít, ami miatt az ország maga is igen szerethető: gyönyörű építészetet, elképesztő vízparti panorámát, varázslatos hangulatot – mindezt emberi léptékben, hiszen a Budapestnél jóval kisebb várost mindössze félmillióan lakják.

Portugália fővárosát 1179-ben alapították.

Színes óváros

Édes-bús dallamok: a fado hazája

A szűk utcácskákban megbúvó kisebb-nagyobb bárok többségében esténként élő zenével várják a közönséget, a legnépszerűbb műfaj pedig természetesen a luzitánok hagyományos, melankolikus zenéje, a fado. Hogy milyen is ez a gitárral kísért, 19. századi énekstílus, azt a legjobban egyetlen szó, a rendkívül összetett portugál életérzést kifejező saudade írja le. Egyszerre foglalja magában a vágyakozás, a nosztalgia, a fájdalom, a szerelem és a boldogság érzését. A fado szülőhelye pedig nem más, mint az Alfama (múzeuma is van a városrészben, a Museu do Fado), így itt mindenképp érdemes egy zenés estet beiktatnunk.

Óvárosi street art

A Felsővárosnak, Bairro Altónak nevezett belvárosi részt kivételesen nem közvetlenül a folyóparton, hanem a Tajótól néhány utcával feljebb találjuk. A Bairro Alto szépen illeszkedik a sűrűn beépített mediterrán középkori óvárosok sorába: apró erkélyes, kanyargós, macskaköves utcácskák, a házak aljában bárok, de itt minden sokkal színesebb annál. Az alapból színesre festett házak jó részét elgondolkodtató és szellemes street art alkotások díszítik. A városrész a 15. században alakult ki, a gyarmatosító korszak felívelésekor, mára pedig Lisszabon bohém szívévé vált. Bairro Alto szomszédja, Baixa ugyan hagyományosan kereskedelmi és banki negyednek számít, épületei miatt azonban mindenképp sétáljunk erre. Főként, hogy itt, a Kereskedők terén (Praça do Comércio) találjuk a városba vezető, igencsak fotogén díszkaput. Ezt nézzük meg hátulról is, ugyanis mögötte egy különösen szép utcát találunk, a Rua Augustát.

5 fontos program, ha Lisszabonban jársz:

1. Elzarándokolni a Szent Jeromos-kolostorba (Mosteiro dos Jerónimos) Pastéis de Belém süteményért
2. Kivárni a sort a legendás Ramiro sörözőben, kiválasztani néhány herkentyűt az akváriumból, megsüttetni, és a helyiek közt ülve elfogyasztani.
3. Megcsodálni az óceánt és a víz által formált, vad partot a Costa de Lisboán.
4. Körülnézni Földünk második legnagyobb akváriumában (Oceanário de Lisboa): 5 millió liternyi vízben úszkál itt a világ tengerinek lakóiból mintegy 16 ezer példány.
5. Inni egy pohárka portóit: a brandyvel erősített bor a felfedezők hőskorából származik, amikor a hosszú út alatt a hordókban megromlásra ítélt bort plusz alkohollal tartósították.

Insta-sztárok, azaz a legnépszerűbb látnivalók

Mit együnk Lisszabonban?