Algavre Portugália egyik leggazdagabb régiója 16 városával és 450 ezer fős népességével Európa délnyugati részének csücske. Történelme egyedülálló, hiszen a felfedezések korában a hajóépítők, térképészek és tengerészek egyik legfontosabb központja volt. A portugálok tenger iránti tisztelete úton-útfélen ránk köszön, nem csoda, hogy a vidék sziklákkal ölelt 164 kilométernyi partszakaszára, apró öbleibe rejtett falvaiba emberek millió sereglenek, hogy élvezzék a szinte garantált napsütést, a máig élő történelmet, a homokos strandokat, a nyüzsgő éjszakai életet. Budapestről az idejutás egyszerű, Lisszabonban leszállva érdemes autót bérelni, amellyel kényelmesen fedezhetjük fel a vidéket. Ha pedig már itt vagyunk, csónakázzunk Benagil vad partszakaszának elképesztő geológiai formái közt, sétáljunk Silves középkori utcáin, lessük meg, hogyan készülnek a homokszobrok a Sand Cityben, vagy ha ahhoz támad kedvünk, lovagoljuk meg Sagres vad hullámait is.

Európa déli határa

Lisszabontól mintegy háromórányi autóútra fekszik Sagres, pontosabban a már önmagában is a felkeresni valók listájára kívánkozó Cabo de São Vicente (Szent Vince-fok). Ez Európa legdélnyugatibb csücske, amelyet régtől fogva a „világ végeként” emlegetnek.

A felfedezések előtti korszakban a helyiek úgy gondolták, innentől kezdve a tengeren túl már semmi sincsen.

De rátérve Sagresre: az aprócska, elsősorban szörfös desztinációként ismert település (a Praia do Tonel, Praia da Mareta és Praia do Martinhal strandok különböző erősségű hullámveréssel várják a sport szerelmeseit) tökéletes kiindulópontja lehet algarve-i utunknak. Ikonikus sziklája már az ókorban is ismert tájékozódási és hajózási pontként szolgált, s ma ugyanúgy dacol az Atlanti-óceán hatalmas hulláma-ival, mint évezredekkel ezelőtt. Látogassunk el a csúcsán lévő világítótoronyhoz, amelynek fénye tiszta időben akár 60 kilométeres távolságból is észlelhető; s innen felejthetetlen naplementében is részünk lehet. És bár Sagres nem a látnivalóiról híres (annál inkább a számos pontjáról nyíló hihetetlen kilátásról), érdemes egy sétát tenni a kivételes elhelyezkedésű Fortaleza de Sagres erődhöz.

Az egy napot érdemlő sagresi bemelegítés után a dimbes-dombos utakon, a hófehérre meszelt házak közt javasolt a térség egyik központjaként jegyzett, tucatnyi strandot felvonultató Lagos felé venni az irányt. E település Albufeira, Praia da Rocha és Vilamoura mellett az egyik legjelentősebb üdülőközpont, s talán a „legportugálabb” mind közül, ám csak annak ajánlott, aki kedveli a nonstop nyüzsgést. A város középkori falai még mindig állnak, az ötezer éves történelmi múlt nem tűnt el nyomtalanul. A kacskaringós, lila virágos zsakarandafákkal benőtt, csempékkel kirakott terek, a napsütéses kávézók egész évben szórakoztató programokat, élő zenét, középkori vásárokat és szabadtéri előadásokat kínálnak. Na meg frissen fogott halakat a piacon! Ha látni akarjuk, ahogy a tengerről visszatérő halászok kipakolják a jégre tett friss árut, érkezzünk kora reggel a Mercado Municipalhoz. Ilyenkor citrom és hal illata száll fel a pultok közül, az összecsomózott hálókban hatalmas királyrákok és languszták tömörülnek, a tengeri herkentyűk mellett pedig fügés különlegességeket is beszerezhetünk a napindító séta során. A piac után parkoljuk le autónkat Praia do Camilo étterme előtt, majd másszunk le a sziklák közt, ahol ezúttal is pazar kilátásban lesz részünk.

Következő állomásunk Faro gazdag hagyományokat felvonultató városa, ahol a Cidade Velha történelmi városrész „besétálása” kötelező elem, érintve egyebek közt a Sé de Faro katedrálist. További listára kívánkozó program az 1200 szerzetes csontjaival dekorált Capela dos Ossos templom és a Parque Natural da Ria Formosa sós vizű lagúnája, amelyet érdemes csónakról felfedezni.

Ha időnk engedi, a város felé autózva kanyarodjunk el a csendes Arade folyó partján fekvő, dimbes-dombos Silves felé. A narancsültetvényekkel körbevett kisváros a 10. században, a mór uralom alatt Andalúzia egyik legfontosabb településének számított Sevilla, Córdoba és Granada mellett. Érkezzünk az év bármely hónapjában a vörös falú erőddel büszkélkedő Silvesbe, a hangulatos utcácskákat róva nemcsak helyiekkel, de különleges látványosságként peckesen lépkedő gólyacsaládokkal is találkozhatunk.

Bár az Algarve-ba utazók túlnyomó többsége a nagyvárosi nyüzsgést részesíti előnyben, legyünk bátrak, térjünk le a tipikus turistaútvonalról! Faro, Albufeira, Portimão (ejtsd: portiman) apartmanjai, divatos üzletei, víziparkjai helyett vágjunk neki a kicsi falvaknak, a festői kikötőknek és a helyi kézműves mesterek felfedezésének, hiszen itt vár az igazi portugál élet!

VAGÁNYOKNAK SZÖRFÖZÉS, MOTORCSÓNAKTÚRA, SIKLÓERNYŐZÉS

A Sagres és Lagos közötti tengerszakasz az utóbbi években Európa egyik legnépszerűbb szörfközpontjává nőtte ki magát. A régió változatos strandjai a megfelelő hullám- és szélviszonyokkal párosulva kezdőket és haladókat egyaránt várnak. Szörfleckéket március és december között vehetünk, a másfél órás oktatás 25 euróba kerül.

Lagost és Portimãót magunk mögött tudva szálljunk csónakba, hogy a tengeren ringva bejárjuk Algarve leghíresebb természeti képződményét, a Benagil partjainál található barlangokat. A másfél órás motorcsónaktúrán szemtanúi lehetünk a tenger ezeréves szobrászművének, ahogy a ritmikus ár-apály hullámai érdekes geológiai formákat alakítottak ki a térségben. Nemcsak különálló homokkő oszlopokat, hanem partfalba vájt barlangokat, sőt barlangon át megközelíthető strandokat is találunk itt. Ha pedig buzog bennünk az adrenalin, és inkább a magasból vennénk szemügyre a vidéket, Albufeirában 75 euróért másfél órás tandem siklóernyőzésben lehet részünk.

CATAPLANA, AVAGY MIT EGYÜNK ALGARVE-BAN

Az ország konyhaművészete rendkívül sokszínű, hiszen a tenger közelsége, a hajdani gyarmatbirodalmak és néhai világkereskedelmi kapcsolatai miatt rengeteg étel, fűszer, recept részben vagy egészben távoli tájakról való. A turista Portugáliában gyorsan, könnyen ráérez arra, hogy a helyiek született ínyencek, és fontos szerepet játszik az életükben az evés. Míg a bacalhau (ejtsd: bököjau), vagyis a szárított, sózott tőkehal minden régió alapanyaga, Algarve igazi specialitása a cataplana, egy sertésből, rákból vagy kagylóból és zöldségekből készült, fokhagymás egytálétel. A név eredetileg egyébként nem a fogást, hanem magát a vörösrézből készült, kétfülű edényt jelentette, amelyben az étel főtt. A portugál partokon sokáig ez volt a legfontosabb főzőeszköz, és elsősorban halas egytálételek készültek benne, de ma már az asztalra kerülhetnek húsos cataplanák, sőt vegyesek is: sertés kagylóval, rákkal és ibériai paprikás kolbásszal kombinálva.

A kakas legendája

Portugália jelképe a kakas, ami Algarve-ban is megannyi házfalon, porcelán- vagy agyagedényen, kézműves csempén visszaköszön. A legenda szerint egy Santiago de Compostelába tartó zarándokot ártatlanul lopással vádoltak, és halálra ítéltek. Amikor az elítéltet utoljára a bíró elé vezették, az éppen vacsorázni készült, és egy sült kakas volt előtte. A férfi az ételre nézett, majd így szólt: „Nagyuram, a kakasa életre fog kelni, és kukorékolni fog ártatlanságomat bizonyítván!” A szárnyas csakugyan életre kelt, és a rabot végül szabadon engedték. A történet emlékét őrző dekorációs hagyomány jóval a középkor előtti időkre nyúlik vissza, manapság pedig újra virágkorát éli. Olyannyira, hogy ha elsajátítanánk néhány alaptechnikát, különböző workshopok közül választhatunk – igazán autentikus programnak ígérkezik!