Mielőtt jobban belemennénk a témába, muszáj tisztáznunk, hogy a szóban forgó kokainvízilovak nem kokainos vízilovak, tehát nem élnek semmilyen tudatmódosító szerrel. Az úgynevezett kokainvízilovak a híres kolumbiai drogbáró, Pablo Escobarnak köszönhetik nevüket, ugyanis ő volt az, aki még az 1970-es évek végén két vadállatot – egy hímet és egy nőstényt – csempészett magánbirtokára, Puerto Triunfo közelébe. Escobar imádta a különleges állatokat, óriási gyűjteménye volt, tulajdonképpen egy magán állatkerttel büszkélkedhetett: voltak bölényei, struccai, elefántjai és ritka kecskefajtái is – gyakran kérkedett nem mindennapi gyűjteményével.

Túl nehéz, maradhat?

Ám amikor Escobar 1993-ban meghalt, a vízilovak begyűjtése és elszállítása túl nehéznek bizonyult (a többi állat különböző állatkertekbe került), így egyszerűen ott maradtak a Bogotától északra található vizes területeken. Három évvel ezelőtt 2250 km² tartományon belül, mintegy 80-100 darabot számoltak meg belőlük, és annak ellenére, hogy nem honosak Dél-Amerikában, tökéletesen alkalmazkodtak élőhelyükhöz, sőt a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően gyorsabban szaporodnak, illetve az Afrikában előforduló aszályok sem csökkentik a populációt.

Pusztító ürülék

Akár úgy is végződhetne a történet, hogy a vízilovak boldogan élnek… de létezésük különös veszélyt jelent az élőhelyükre, ugyanis látható pusztítást végeznek a helyi biodiverzitásban – mérgező algát „termelnek”, ürülékük több halfaj kihalásához vezetett. Sőt, az emberekre is különös veszélyt jelenthetnek (annak ellenére, hogy a helyiek egyfajta kabalaként tekintenek rájuk), ha azt nézzük, hogy Afrikában a vízilovak évente nagyjából 500 ember haláláért felelősek. Bár Kolumbiában még nem jegyeztek fel vízilovak által okozott halálesetet (támadást már igen), számuk növekedésével egyre nő az emberrel való találkozás kockázata. Számuk hamarosan elérheti az 1000 darabot, vagy még annál is többet. Egy tanulmány előrejelzése szerint a betelepített vízilovak populációja 2040-re csaknem 1500 egyedre duzzadhat, ami visszafordíthatatlan következményekkel járhat a környezetre, és számuk követése is ellenőrizhetetlenné válhat.

A kolumbiai hatóságok arra jutottak, muszáj lesz lépniük, és valahogyan csökkenteni a vadállatok számát, de egy furcsa fordulat is nehezíti a dolgukat. Luis Domingo Gómez Maldonado állatjogi ügyvéd pert indított, hogy megakadályozza megölésüket, így a helyi vezetés egy sterilizációs kampány keretében igyekszik kordában tartani a további szaporulatot. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma által kifejlesztett GonaCon nevű fogamzásgátlóval sterilizálják az állományt, amit korábban lovaknál, szarvasoknál is használnak. Gómez most arra törekszik, hogy a vízilovakat olyan fogamzásgátlóval kezeljék, amelynek hatása tisztázott a fajra nézve, ugyanis a GonaCont korábban soha nem tesztelték vízilovaknál. A vízilovak átlagosan 40-50 évig élnek, tehát nagyon úgy tűnik, hogy Escobar kedvencei jó ideig uralják majd a dél-amerikai vizeket.