Nem régen írtunk arról, hogy vannak olyan helyek a világon, amelyek elképesztőek, érdekesek, de rettentő veszélyesek is. Ilyen a türkmén Hell's Gate, azaz a Pokol kapuja – a lángoló gáztüzet éppen ezért hamarosan eloltják.
A türkmén fővárostól 260 kilométerre fekszik a világ legnagyobb égő krátere, amely a legtöbb félelmetes hellyel ellentétben nem természeti képződmény, hanem egy emberi hiba folyományaként jött létre. 1971-ben földgázzal teli barlangra bukkantak a Karakum-sivatagban, és annak hasznosítása mellett döntöttek. A fúrás közben azonban beszakadt a talaj, maga alá temetve az egész fúrótornyot. A geológusok felgyújtották a beomlott barlangot, hogy megállítsák a mérgező gázok kiáramlását – bízva abban, hogy pár nap alatt elég a benne lévő anyag. Azonban nagyot tévedtek: a kiterjedt gázmezőknek köszönhetően a kráter – két azóta beomlott másik kráterrel együtt – a mai napig ég. A terület számtalan turistát vonz annak ellenére, hogy csak speciális, tűzálló cipőben látogatható és bármikor, bárki alatt beszakadhat a föld.
Van egyébként egy másik geológiai elmélet is, amely szerint már a 1971-es bányarobbanás előtt, a 60-as években történt egy spontán (természetes) robbanás, és már akkor is tátongott egy kráter a sivatag közepén.
A türkmenisztáni látványosság vége
Ahogy említettük, igen veszélyes az égő kráter és környéke, ráadásul a – hivatalos nevén – Darvaza-gázkráter még a környezetet is szennyezi, hiszen a gázrobbanás után meggyújtott lángok azóta is égnek, és azóta is táplálja a föld alól szivárgó földgáz. A hetven méter széles, húsz méter mély kráterben mindennap rengeteg káros anyag ég el, és már 2010 óta napirenden van, hogy valahogy el kellene oltani a lángokat. Erre próbálnak most megoldást találni a türkmén geológusok.
A Darvaza-krátertől nem messze tátong egyébként további két kráter is, amelyek hasonló módon keletkeztek, azonban az ezeket kitöltő gáz nyomása jóval alacsonyabb, ezért kevésbé veszélyesek: az egyik kráterben szürke sár, míg a másikban egy apró tó van.