Fotó: Instagram
Charlie P. Hammerton 2018-ban kezdett utazgatni a világban, amikor élete legnagyobb krízisét élte át. Hogy legyen egy támasza az „életmentő" világjárás közben, magával vitte kis kedvencét, Banditot, a menyétet.
Charlie 25 évesen mélypontra került, több közeli hozzátartozója és barátja hunyt el 2018-ban, ami után úgy érezte, szüksége van valamire, ami segít neki a gyászban. Ma már úgy gondolja, élete legjobb döntése volt akkoriban belevágni az utazásba Bandittal, és ma is ezt tenné. Hammerton Angliától az Északi sarkkörig bejárta a világot: megfordult Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában és a Közel-Keleten is. Az egész kalandot dokumentálta Facebookon és Instagramon, majd könyv formájában is megjelent a története.
A fiatal angol srác a népszerűségét ma arra használja, hogy középiskolásoknak tart előadásokat, amelyek arról szólnak, hogy a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a fizikai épség, és ezért sokszor nekünk kell tennünk. Persze amellett, hogy merünk segítséget is kérni, ha szükséges.
Charlie 2015-ben fogadta be Banditet – egy állatmenhelyről hozta el, és akkor még nem is gondolta, a kis lény mekkora segítség lesz számára pár év múlva. 2018-ban, hosszú betegség után néhány hét alatt hunyt el Hammerton édesanyja, majd nevelőanyja és 22 éves legjobb barátja is, és úgy érezte, ezzel a veszteségsorozattal nem tud megbirkózni otthon.
„Bandit mindenhol csak szeretetet kapott a világban, bár néha patkánynak nézték, és ilyenkor hajlamos volt egy kis időre megsértődni" – nyilatkozta viccesen Hammerton, amikor arról kérdezték, milyen volt a kisállattal utazni.
Hozzátette: eleinte Bandit csupán a háziállata volt, akiről gondoskodnia kellett, és ez a törődés önmagában elterelte a figyelmét a problémáiról, negatív érzéseiről, majd a sok utazás, hegymászás és más kalandok során bajtársakká váltak, igazi, fontos kötelék alakult ki köztük. A legizgalmasabb és legrizikósabb útjuk az Északi sarkkörön volt, mármint Hammerton szerint, Bandit pedig ezt a helyet szerette a legjobban az összes közül, ahol közösen jártak.
A menyét sajnos a hazatérésük után egy héttel kimúlt, de Hammerton új motivációt talált magának: életcéljává vált, hogy jobbá tegye azoknak az életét, akik mélyponton vannak. Szerinte megdöbbentő, hogy az emberiség mennyire nincs tisztában azzal, hogy milyen rossz pszichés állapotban vagyunk, és nem foglalkozunk eleget azzal, hogy segítsünk labilis embertársainkon – ő ennek szenteli az életét, és szeretne jó példát mutatni a reményvesztett fiataloknak.
